Cicukák

 Nézem a billentyűzetet és nem merek nekifogni ennek az írásnak. Azért nem, mert látom magam előtt a sok-sok összevont szemöldököt, ökölbeszorult öklöket és a legelszántabbaknak lehet még bicska is nyílik a zsebében. Ezek a szemöldökök, öklök és bicskák mind-mind elszánt macskaaktivisták tulajdonai.
Na, essünk túl rajta: az történt, hogy Sároson kitört a macskakrízis!

Három cicahölggyel kezdtük a karantént. Mire megérkeztünk itt tölteni a karantént, március közepén már kerekedtek ketten közülük. 

Az öreg szürke, a default macska egyszercsak megkölykezett, az egyetlen bibi az volt, hogy nem tudtuk, hogy hol vannak a kölykei. Jól elbújt és eljárt szoptatni. Bármennyire is szerettük volna, nem tudtuk kilesni, hogy hová bújik el. Vén, tapasztalt macska... nem bízta a véletlenre. Nem is értjük, hogyan történhetett meg az vele, hogy egy reggel elkapta őt Kifli-kutya. Egy félig vad macskáról van ugyanis szó, aki nagyon ügyesen tudott osonni, ugrani, menekülni, fára mászni, vadászni. Fogott ő egereken kívül mátyás madarat, cinkét, verebet, sőt még fecskét is.  A Kiflivel való találkozás végzetes lett szegény szürke macsek számára. Kölykei ekkor 2 és fél hónapos körüliek voltak, de nem tudtuk azt sem, hogy hányan vannak s azt sem, hogy hol. De természetesen előhozta őket az éhség. A szomszéd kemencéjének a padlásáról bújtak ki. 

Első találkozásom az árva cicákkal.

Hárman voltak, nagyon édesek, de borzasztóan féltek mindenkitől. (Nem is csoda, életükben még sosem láttak embert.) Garfieldba első látásra beleszerettem. 💖
Elhatározták a gyerekek, hogy kajával megszelidítik. Hát nagyon szelíd egyik sem lett, de legalább emberként megközelíthetőek. :)

Eközben, kábé 2 héttel a szürke macska után megkölykezett a tarka is. Ő egyszerűbb helyet választott magának, a garázsban egy dobozt. Ez azzal járt, hogy a gyerekek első perctől sokat gyámbászták a kiscicákat.

Szóval májustól a vakáció végéig a macskák voltak az egyik fő attrakciója a sárosi létnek. 

Egy kosár cica.

A 4 cica mamája örökbe fogadta az árván maradt 3 cicát, adott pillanatban hetet szoptatott.

Jutka rajza a cicacsaládról

Egy cicát örökbe adtunk, egyik eltűnt és kettőt, mondom nem egyet, hanem kettőt hazahoztunk Kolozsvárra. Így Sároson már csak 5 macska maradt. A két éves mama, az egy éves Csíkos, és az idei kölykek közül Rézi, Cicó és Csillag.

Még nincsen két egész hete, hogy megérkeztek Garfield és Kormos az új lakhelyükre, hozzánk, de már a telefonomon alig van szabad tárhely, telenesteli van cicás képekkel. És ami a legrosszabb: szegény barátaimnak is küldözgetem a macskás képeket, nem bírom visszafogni magam. Azt hiszem le fognak unni...

Kormos elég szemtelen cica. Mindenhová felmászik, leginkább valakinek az ölébe. Garfield kicsit félősebb, de időnként vele is lehet "babázni".

Azt hiszem, a lelkem mélyén mindigis cicás voltam, csak eddig nem tudtam róla. Nagyon szeretem őket.  Kicsit aggódva adtam meg magam: jól van gyerekek, hozunk egy cicát, de ha ígymegúgy... akkor visszavisszük Sárosra a nagyszülőkhöz.... Később pedig: na jól van, na, nem bánom, két cicát viszünk, de ha..... ígymegúgy...
Egészen őszinte leszek: örvendek nagyon, h két cicát hoztunk. Nagyon édik, együtt is sokat játszanak. És még a lakást is kicsit átalakítom majd, hogy jó legyen nekik... de ezt ne mondjátok el senkinek, mert kicsit szégyelem is.

Így néz ki egy laza reggel, amiután elvittük a gyerekeket iskolába:

Haver szerint nagymamás: süti, tea, cicukák... (és a kötésem még nincs is elöl... ajajjj...)

És akkor néhány kép a cicukáink új életéről:

A kötés is jobban megy, ha egy cica ül az ember ölében, s egy a szék alatt. :)

Csak ennyit akartam elmesélni: cicások lettünk, és nagyon élvezem. Facebookos szlenggel kifejezve: macskamami vagyok.  

PS:

mielőtt rámugrana néhány macskavédő: igen, voltunk már velük állatorvosnál, féregtelenítve és oltva is voltak már és ivartalanítva is lesznek azonban.

PS2:

a sárosi cicák is ivartalanítva lesznek.