Egy kis logisztika

Mozgalmas egy hétvége volt...

Szombatra a Codespring meghívott családostól Szovátára, az éves cégesbulira.
Szintén szombatra a PCOS Szívügy alapítvány Élménynapot szervezett Budapesten.

Tibi mindenképpen el akart menni a cégesbulira, és valószínűleg én is elmentem volna, ha nem akarok Budapestre menni. Tibi szívesen elviszi Tibikét, ha egyedül megy, és mind a három gyereket, ha együtt megyünk, na de egyedül 3-at elvinni... nem lehetetlen, de akkor semmiben nem tud részt venni, ez tutti.

Én Budapestre nem tudok gyereket vinni, leginkább azért, mert csak Tibornak van érvényes útlevele, plusz 50 lejért adnak a közjegyzők olyan papírt (gyerekenként 50 lej), amelyen Tibi aláírja, hogy a gyerekeit kivihetem az országból.

És akkor addig rágtuk a témát, s addig elmélkedtünk rajta, hogy kialakult az ötlet. És minden így történt:

Pénteken teljesen normálisan telt a nap, Tibor iskolában, Jutka oviban.. mégsem teljesen, Zsuzsit nem vitem bölcsibe, mert a bölcsiben szavazókörzetet rendeztek be, s megkértek, hogy aki teheti az vegye ki ebéd után a gyerekét... s akkor egyúttal már nem is vittem.

Egy órakor Zsuzsival ketten elautóztunk az iskolához és néhány gyereket átszállíttunk az uszodához. Ot megbeszéltem Hegedűs Zsófival, hogy az úszás végén hozza haza a fiamat, hadd ne kelljen még egyszer keresztülautóznom a várost. Ezúttal is köszi, Zsófi!! :)

Onnan gyorsan hazajöttünk és elkészítettem két csomagot: a lányok cuccait egy bőröndbe pakoltam, a Tibikéét pedig a nagyTibié mellé, hátizsákba.

Fél 4-kor kivettük Jutkát az oviból és gyorsan öltöztünk-készültünk balettre menni.

Háromnegyed 4-kor beesett Apa az ajtón, akkor Zsuzsit vele hagytam és Jutkával indultam a balettre. A kapuban belebotlottunk Zsófiékba, éppen akkor kászálódott ki Tibike az autójából. Már nem volt időm bekísérni a fiamat, de hát tudja a kapu kódot, csak átkiabáltam az úton, hogy menjél csak bátran, ne hagyd nyitva a kaput, Apa és Zsuzsi otthon vannak, azzal rohantunk Jutkával, és láss csodát: NEM késtünk el balettről.

Nagy volt az izgalom, mert kicsi Jutka egy éve emlegeti, hogy ő balettezni akar járni és ez volt az ELSŐ alkalom. Tehát most először húzott balettcipőt, még a zokni is csipkés volt, stb. Nagyon jól érezte magát és kezemet fogva ugrabugrált hazafelé. Mesélt 1-2 dolgot, hogy ugráltak, mint a verebek, és úgy is csináltak, mint a gólya és mint a kacsa.... Vásároltunk szezámmagos perecet is, hogy legyen majd az útra ennivalójuk a gyerekeknek... Szóval hazaszökdécseltünk 5 után. Akkor bepakoltuk a gyerekeket az autóba és Tibi elindult velük Sáros felé. Úgy volt, hogy ott adja át a lányokat a nagyszülőknek, de végük Sárosról eléjük jöttek Dícsőbe, mert már későre járt az idő, és Tibiéknek még el kellett érni Szovátáig.

Tehát Dícsőben átszálltak a lányok a nagymamáék autójába és Medgyesre mentek. Jutka erősen készült volna Sárosra, de ott már ilyenkor elég hideg a ház, főleg ezért mentek mégis Medgyesre. A lányoknak egy nagymamás-nagytatás hétvégéjük volt, voltak piacon, játszótéren, ettek mézes kenyeret, vajas-mézset! ez volt Jutkának egyik legfonosabb mesélnivalója. Meg az, hogy jött egy szürke Volvo, de valaki mások szálltak ki belőle.

Na de közben, amikor ők elindultak itthonról, akkor én is végre rendbeszedtem a konyhát, hogy ne maradjon utánam éppen "özönvíz", majd összepakoltam, elkészültem, taxit hívtam és kimentem a buszhoz. Este 11-kor indul a busz és reggel 5 után már ott is volt a Népligetben. Már jártak a metrók, így el tudtam menni a Rákóczi térig, ahol várt kicsi Réka (köszi, Réka!! ;) ) Még egyet aludtunk, úgy kb 11-ig, aztán reggeliztünk és kimentünk kávézni egy McDonalds-ba. a Blaha Lujza térre.

Aztán 2-re odaértem a Chili Fitness-hez Amikor kiértem a föld alól, akkor felfedeztem a kék oszlopos épületet, jééé, itt voltak a PCOS-es közönségtalálkozók!! Nagyon jólesett, el is kapott a nosztalgia rendesen. :)

Megtaláltam Adamcsek Edót a pcos-es pólójában és kezdődhetett az élménynap!

Azért kellett odamennem, mert nagyon lemerültek az elemek. Nem volt már erőm és motivációm a helyes diétámat követni, a mozgásról nem is beszélve... egyre ritkábban jártam szaladni, a végén már nem is jártam. Valahol leírta Rami, talán éppen a könyvben, hogy a pcos-es nőknek a legnagyobb a motivációjuk, amikor babát szeretnének, de amikor már megvan a gyerek (vagy gyerekek), akkor már nehéz olyan erős motivációt találni. Raminak rengeteg mindenben igaza volt mindig. :)
Akkor vált igazán biztossá számomra, hogy elmegyek, amikor kiderült, hogy a szovátai buli is belekerülne annyi pénzbe, mint amennyibe került nekem ez a budapesti út. Akkor már nem volt kérdés, hogy hová menjek. Csak a logisztika...

Itt számol be az alapítvány a történtekről: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.787420601304774.1073741877.142835695763271&type=1&pnref=story.

Zentai Andi elmonda, hogy nem tragédia a karácsonyi ebéd, lehet azt is okosan, és lazán, főleg, csinálni. Legalábbis én ezt értettem belőle. Többször is láttam már Zentai Andit ilyenolyan PCOS-es eseményeken, de ennyire ragyogni még életemben nem láttam. Eddig egy roppant felkészült szakembernek tűnt, aki kívülről fújja az összes számot a CH-s és egyéb táblázatokból, aki guru módjára mindent ért a lassú-gyors szénhidrátokról, melyik hogyan hat, mettől eddig? Összkombináljuk az edzést az evős órarendünkkel... szóval eddig olyan volt, mint egy lexikon, és abszolút hitelesen tudta tálalni ezeket a dolgokat. És most? Most valami más volt: ugyanaz a tudás, ugyanaz a hitelesség, éééés... hozzá egy csodálatos ragyogás. Igazi példakép!! :)

Bodó Anditól pedig azt, hogy a szőnyeg alól kisöpörni kell a dolgokat, nem beseperni. Nem ezt mondta, hanem ezt értettem én abból, amik tt elhangzottak. (Azt mondta, hogy nem tud jól rajzolni, de számomra nagyon érthető volt a rajza! És az a helyzet-állítás... tetszett. Nagyon. :)

Akkor jött a szünet, utána pedig az edzés. Jólesett. Tudtam, h izomlázam lesz utána, és ilyen izomlázam ritkán van: érzem a karomat. Hátul is, elől is. A combomat, oldalt is. A hasamat, rendesen. A vállamat is. Minden porcikám megvan, tutti, mert érzem.

És akkor a végén, amikor elmondta mindenki, amit el akart. Hogy miért jött, hogy érezte magát, mit javasol, ilyenek. Én most mondom el, hogy mit hiányoltam: azt, hogy nem mondta el mindenki a nevét. Jó, tudom, hogy nem mindenki szerette volna elmondani, de legalább annyit, hogy "Piroska", vagy "Marika". Sokkal személyesebb lett volna.:)

Na de én így is köszönök mindent, mert úgy érzem, hogy megkaptam azt, amiért odamentem. És elég nagy áldozatot hoztam, hogy oda tudjak menni. Utaztam 400 km-t oda, 400 km-t vissza. A lányaimat elpostáztam a szüleimhez, a fiúkat pedig máshová.

Aznap este még a házigazdám elvitt egy szülinapi bulira, ami azért volt érdekes, mert több ismerős is került. Tudniillik többnyire udvarhelyiek, azon belül pedig gimisek voltak. Az ünnepeltet is ismertem a Gimiből. :)

Aztán vasárnap reggel elmetróztam ismét a Népligetig, onnan pedig az Optimus Trans hazahozott. Fél hétre hazaértem, úgyhogy még szavazni is elértem!! :D

A család többi része pedig... a Tiborok Szovátán ebédeltek, majd mentek Medgyesre (ez vagy 1,5? 2? óra kb), ott felszedték a lánykákat, akik nagyon örültek Apának és Tibikének. közben, ahogy átértünk a határon, folyamatosan egyeztettünk, hogy lám ki ér haza hamarabb. Én nyertem. Már a szavazóból is hazaérem, mire megjött a család. :)

És akkor vacsora, és akkor fürdés.. csak nagyon lassan haladtunk, mert mindenkinek volt mesélnivalója!

Zsuzsinak az, hogy "Voltunk piacon, mammama is. Kutya ugatott, kettő kutya ugatott."

Jutkának ilyenek: "Jött egy szürke volvo, és valaki mások szálltak ki belőle". És az, hogy "Anya, a Vackorban van egy Jutka és egy Kovács Vica is!" Ő is mesélt a kutyákról, akik a híd mellett voltak és ugattak a mezőn. Egy barna és egy fehér kutya. (gy.k. Medgyesen a Gura Campuluiból a piac felé átvezető pászárellán mentek a piacra :) )

Tibor lelkesen mesélt, hogy nem kulccsal kellett menni a szobába, hanem kártyával És akkora-de-akkora tükör volt ott a szobában!! És bele volt építve egy igazi TV!! - És halásztak Villővel valami tóban és lubickoltak egy nulladik osztályos Pepével valami gyógyvízben, ami... "anya! a te hátadnak is nagyon jót tenne". És hogy "képzeld el anya, hogy Szilágyi Zoli bevitte a sörösüveget a vízbe és úgy fürdött, hogy közben iszogatta a sörét!"


Nagy későre sikerült ágyba gyúrni a bandát. De túl hamar eljött a reggel, és csaltunk egy kicsit: suliba csak 9re vittük a gyereket 8 helyett. De legalább nagyjából pihent volt. Nem akarjuk túlzásba vinni az ilyen típusú csalásokat, de egy ennyire rendhagyó hétvége után...

És itt van hétfő és igyekszünk mihamarabb visszarázódni a mókuskerékbe. :)