Az úgy volt, hogy már egy événél több, hogy Samuék, Tibor osztálytársáék, házba költöztek és vettek egy szép nagy fehér kutyakölyköt, (eddig már biztosan jó nagyra nőtt). :)
Na, azóta, hogy megvan Samuéknak Bodza kutya, azóta van nálunk műsoron az a lemez, h mikor lesz nekünk is kutyánk? Vagy macskánk? Vaaagy... teknősbékánk? Vaaaaaagy halak? Vaaaaaaaaaaagy... bármi, csak állat legyen.
Ahol most lakunk, kutya, macska szóba sem jöhet. A teknősbéka... hát nem kígyó, ez biztos, de hüllőnek hüllő, s én a hüllőkkel, töredelmesen bevallom, hogy nem vagyok túl nagy barátságban.
Azt is tudtam, h a háziállatot nagyrészt magamnak szerzem be, ami a gondozást illeti. :) Meg amikor elutazunk... Meg amikor, meg amikor... Na, aztán mindent egybevetve eldöntöttük, és beszereztük Tomit. Ő egy hullámos papagáj. :)
Soós Kata adott egy kalitkát, ami ezúton is köszönünk Neki! :)
Elég hihetetlen, de az olx-en találtunk papagájt. Ettől a családtól vettük, mert amíg a kereskedésben lévők sokan vannak egy kalitkában, egy részük gubbaszt, másikuk sántikál... ezzel szemben ezek minden egyes madárkájukról tudták, hogy melyik költésből való, mit a szokásaik, meg ilyenek. El is mentünk hozzuk a Katától kapott kalitkával és kiválasztottak a gyerekek egy szép zöldhasú, zöldhátú, sárga fejű, fekete-sárga szárnyú példányt. Én más színűt választottam volna, de teljesen rábíztam a gyerekekre. Hihetetlen, de Tibor és Jutka meg tudtak egyezni, nem vesztek össze, mindkettőjüknek ez a zöld tetszett!!
Ja, fontos szempont volt, hogy legyen fiú. Tibor nagy szomorúan kérdezte, hogy "de legalább a papagáj lehet fiú?" - hiába na, néha előbukkan a frusztráció, h sajnos mindkét testvér lány. Ebbe mindenki beleegyezett, mert így a nemek aránya egyenlő a lakásban! :))
Szép hazahoztuk a papagájt és nevet kellett neki adni. A döntés teljesen a gyerekekre volt bízva, így lett TOMI!
Hazahoztuk, s Tibor egy óra múlva ideges lett, hogy miért nem beszél ez a papagáj? Vajon nem is igazi? :)) Így lassan rájöttem, h mire gondolt a gyerek, amikor kérdezte, hogy "de anya: román papagájt, vagy magyar papagájt fogunk venni?"
Tomi eleinte igen sokat állingált egy helyben, első napokban alig evett. A hangját sem igazán lehetett hallani. Valamivel élénkebb akkor lett, amikor kitettük a teraszra, a fehér polc tetejére Egészen lázba jött, amikor meglátott egy verebet, rigót, galambot.
Egy szép délután otthagytuk, és mi hátra mentünk a kertbe, ahol Jutka egyszercsak ártatlanul közli, hogy ő bepisikált. Mérgelődtem is, s elindultunk fel, hogy öltözzön át. Hát ez volt eddig a legeslegszerencsésebb bepisilés!! Már messziről észrevettem, hogy Tomi kalitkája nincsen ott, ahol hagytuk. Kérdem is a gyermekektől, hogy bevittük végül, vagy miért nincsen ott? Mindenki nagy izgalomba jött, mert jól tudtuk, h Tomit kint hagytuk levegőzni. Amint közeledünk az ajtónkhoz, Ovi cica (vagyis a bestelen macska, akit sajnos nem tudtam soha megszeretni) ugrik ki a konyhánk nyitott ablakán. Rosszat sejtve, erősen nagy izgalomban rohanunk be, hááát, ott a kalitka a földön, a konyhaablak alatt, a magok szétszórva, a víz kifolyva, a rudak összevissza benne... Szegény Tomi pedig ott lihegett a földre lapulva.
Gyorsan rendbetettük a kalitkát, becsuktuk az ablakot, és ott vigasztalták egy ideig Tomit, majd felfegyverkeztek Tibike kardjaival, s elindultak hátra a kertbe, hogy "Ovi cicát most jól megverjük"- mondta Tibor. "Ez nem visszes, Tomi szinte meg_alt!" - mondta Jutka. Zsuzsi nem mondott semmit, de csóré fenékkel csatlakozott a csapathoz.
Ettől kezdve Tomira jobban vigyáztunk, csak akkor tettük ki, amikor mi magunk is a közelben voltunk... Majd eljött a nyári vakáció és Tomit elköltöztettük Sárosra. Az utazás is kissé kalandosra sikerült, mert Tibor csak úgy betette a hátsó székre, s az első nagyobb féknél szegény Tomi beköltözött a két ülés közé. Megtelt kölesmaggal az autó, Apa nem kis bosszúságára. (Csak Tiborral ketten voltunk, amikor Tomit költöztettük a nyaralóhelyére.)
Sároson Tomi roppant jól érezte magát. Éjszakára és a délutáni pihenőre bevittük a verondára, s a kalitkáját a függönytartóra akasztottuk fel, mert a cicákon kívül még féltettem a lelkes gyerekcsapattól, nehogy kiengedjék, s föltétlen olyan helyre akartam tenni, ahol nem érik el. :) A verondának 3 oldalán ablakok vannak, onnan fák, lombok és levelek látszanak, behallatszik a madárcsicsergés a nagy természetből. Tomi rengeteget énekelt hajnalonként is, délutánonként is.
Nappal pedig a szilvafán volt a kalitka helye, ott lógott egy kampón. A közelben egy eperfa (fekete), ahová szezonban rengeteg madár jár eprészni: mátyásmadár, csuszka, harkály, hogy a verebekről s az egyebekről ne is szóljak. Tominak folyton futkorásznia kellett jobbra-balra és énekelni. Csak akkor lett kissé lazább a tempó, amikor az eper letűnt, akkor többet tollászkodott, de nem vészesen sokat.
Egyik hétvégén mindenki Martonosba utazott 3 éjszakára, akkor magunkkal kellett vigyünk. S mint az elején, amikor hozzánk került, itt is keveset evett, ijedezett...
Egy majd2 hónapos vakáció után hazajöttünk Sárosról. Itthon Tomi pontosan úgy viselkedett, mint amikor először hoztuk: félénk volt, csendes, alig mozdult, alig evett.
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése