Jutka lánykám ma egy jó nagy száraz fenyőágat talált a kertben. Azt mondta, hogy varázspálca és elkezdett varázsolni. Először Tibor felé hadonászott és mormolta (vagy kiabálta) a varázsigét:
-Ablaka-ablaka, lejél béka!
Utána Zsuzsi felé:
-Ablaka-ablaka, lejél vadállat!
Végül következtem én:
-Ablaka-ablaka, lejél boldog!
2 megjegyzés :
Nagyon jó :) Remélem azóta is boldog vagy :)
És boldogan éltek, míg meg nem haltak... A varázslat kötelez :)
Megjegyzés küldése