Jutka, a mesemondó

Nagy komótosan kispárnákra ülnek Jutka és Zsuzsi, és Jutka egy összefirkált lapról "olvassa" a mesét:

Egyszel volt, hol nem volt, volt egyszel egy herszegnő. Pöttyös luhában volt, lózsaszín pöttyös luhában.  És nem akalta kifújni a ollát!

És volt egy füldőluhája, zöld. És kiment a mezőle, melt ott volt egy patak és ott úszkált a patakban. És a tengelben is úszkált.

Ott labok is voltak, de a helszegnő nem tudta, hogy labok, és ellopták a luháját! Csík is volt a luháján!
Ennyi.

Zsuzsi, ülj a mesepálnála, melt még van egy mese.

Egyszel vol, hol nem volt, egyszel volt egy kilályfi.

Itt veszekedés következik, mert Tibor rájött, h Jutka az ő párnáján üldögél a földön.
-Ez nem mesepárna, ez rendes éjszakai alvópárna és az ENYÉM!! - mennydörgi a bigbráder.
Kis vitatkozás, kapkodás, nyávogás, végül megegyeznek, hogy Jutka a mese végéig ülhet a párnán És így folytatódik a mese:

A kilályfinak nem volt lánya sem, fia sem, ezélt elment a mezőle... és ott látott kicsi lókákat... a lókáknak nem mondott semmitsem, úgyhogy továbbment.

Tibikeeee! Vége a mesének, itt a pálnád!