Persze már a hírekben sem mondják, h mire jutottak gyesügyben a politikusaink. De nekem csak most lett időm erről értekezni.
Azt már a tegnap eldöntöttem, h mivel már mindenki írt erről, nálamnál sokkal okosabb emberek, csak annyit csinálok, hogy belinkelek pár eszmefuttatást.
Íme, ami tetszett:
1. zEnDO Noir írta. Amit kiemelnék belőle:
"Gyereket nevelni, ha tényleg vele akarsz lenni 24-ből 24-et és nem tévé elé ültetni, úgy csendesíteni el vagy rászoktatva az édesség majszolásra, tehát gyerekkel lenni, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra nagyon szép, de sokkal nehezebb, mint bármilyen más munka. Mondom ezt úgy, hogy voltam már napi 18 órás napszámos, úgy, hogy vasárnapunk se volt, ládázó piacmunkás, bébiszitter és takarítónő és vécepucoló, tanár és önkéntes tanár, irodai munkás, tolmács és fordító, rövid ideig még főtanfelügyelői székben is nyomtam a seggem, interjúkat is készítettem egy tanulmány végett, még újságot is akartam írni, stb. és még nem is említettem, hányszor voltam kőműves apám mellett segédmunkás, ha otthon dolgoztunk, még maltert is kevertem, kézzel. És ezek után írom, mondom, kiabálom, mindenki, aki visszarohan a gyerek mellől munkába, pedig maradhatna otthon, azért megy vissza, mert a munkája könnyebb. mégha fizikailag nehéz munkáról van szó, akkor is."
2. Érdekes szemszögből közelíti meg a kérdést Parészka Boróka a manna.ro-n. Ebből csak azért nem idézek, mert az egész cikk annyira kerek egyben, h kár "széttépni".
3. A Szabadság is elég sokat foglalkozott a témával. Újvári Ildikó, a főszerkesztő is írt róla.
Ebből is idézek. Főleg a "bezzeg a mi időnkben" kezdetű mondatokra a válasz...
"ha nem szülőként éltük át gyermekünk túlságosan korai magára, illetve valamely állami rideg bölcsődére hagyását, akkor gyermekként szenvedtük meg a szülői gondoskodás idő előtti (kényszerű) megvonását. Olyan évek, évtizedek voltak, amikor az anya, a nő csak nemzőtényezőként volt fontos, a gyermekek mindenekelőtt mint tömeg jelentettek „tervet”, (minél több) számként, statisztikai mutatóként szerepeltek, és kevésbé voltak fontosak egyénként, nem számítottak igényeik, sem jogaik."
4. Szintén a Szabadságban Sándor Bogi is hozzászólt.
Már az idézet ne maradjon ki innen se:
"Milyenek lesznek a fiatal felnőttek a következő évtizedekben? Olyanok, mint a mostani 30-as, 40-es generáció, akik bölcsődékben nevelkedtek? Vajon véletlen egybeesés, hogy ennek a generációnak a tagjai egyre frusztráltabbak, egyre kevésbé tudnak és mernek felelősséget (családot, gyermeket) vállalni?"
Errefel tüntettek Bukarestben, Csíkban, Szentgyörgyön és Kolozsváron is. (Bocs, ha máshol is, én ennyiről tudok.)
A kolozsvári tiltakozási akcióról annyit szeretnék megjegyezni, h vajon miért 2-3 román anyuka volt és 60 körüli magyar? Pedig szervezte az Életfa is és szervezte a parinticlujeni.ro is.
S hogy milyen híres ember lettem hirtelen, azt is megmutatom.
Most úgy tűnik, h döntöttek, de ki tudja meddig tart ez a dolog, mert az állandóság és stabilitás nem éppen jellemző az utóbbi időben a döntéshozúra, döntésekre.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése