Még augusztus elején letörött a szemüvegemnek az egyik szára. A túlélőszemüvegek sem örökéletűek. És ez már sokmindent kibírt, többek között pár gyerekráülést, leverést, stbstb... És régi is, nem tudnám megmondani hány éves, de sok. Vagy 4 vagy 5 körül lehet, minimum.
Tibi pillanatragasztóval visszaragasztotta, de úgy állt az orromon, h csak a szentlélek tartotta. Így jártam meg Budapestet, h lépten-nyomom imádkoztam: bírja ki az utat. De aztán a fejem megszokta a hajszáltartja pápaszemet. Martonosban is sokat mérgelődtem miatta... de hát na... ez van.
Aztán a hétfő reggeli takarításban Csiby és Tibi nagy szőnyegrázásban eltörték Tibinek a szemüvegét. Az övé teljesen kettétörött, mese nincs: vége. Akkor ez azzal járt, h én vezettem hazafelé végig, én, a béna szemüvegemmel: Martonos -> Vármező -> Nyárádszereda -> Kolozsvár.
Bosszúság, na.
Megjegyzem, h azóta sincsen új szemüvegünk egyikünknek sem. Az enyémen már "szkoccs" is van, ilyen átlátszó szalagragasztó, Tibi meg pillanatragasztóval reparálta meg az övét... Szal az ősz folyamán lesznek még kiadások.
Még annyit, h Tibikém első szavai között szerepelt a "szemülek" :) Mostmár tudja mondani: szemüvek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése