2009. július 14., kedd

VIII. Székelyföldi Rockmaraton

Nahát. Valahogy kibírtuk :)

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy illik bele egy többnyire babás blogba egy igazi maratoni rokkozás beszámolója? Hát igaz ugyan, h kevés férjes asszony, anya volt ott egyedül... :))

Előlegbe még annyit, h ugyebár annak ellenére, hogy a kedves férjem elvitte az autót, a sátrat és az egyetlen nagy hátizsákunkat, hát nem vesztem el. Bepakoltam, odaértem és még szállás is került. Rossz pénz... :))

Nos azon izgultam, h nehogy lekéssük a Piramis koncertet. 8 előtt 5 perccel vettünk jegyet s mentünk be, de termézetesen volt kis késés, tehát volt idő meginni egy söröcskét előtte. Na, de a Piramis mégsem volt akkor hatalmas siker, min thaogy én azt vártam. Igaz az is, hogy világosságban kezdődött, hétköznap volt... szóval több mindent el lehet sorolni, ilyen mentségként szolgáló dolgokat. Az igazság pedig az, hogy a koncert jó volt, elhúzták az összes ismert számot, Csoki elég jól tud énekelni, szerintem, bár sokak szerint nem. De szerintem lehetett volna hangosabb az ének, mert nagy fülhegyezésre volt szükség ahhoz, hogy az ember hallja az éneket és követni tudja a szöveget. Háááát, nem volt éppen tökéletes a dolog, de szvsz (szerény véleményem szerint) elég tűrhető volt.

Piramis után kimentünk az autóhoz, beöltöztünk melegebb cuccba és gondosan magunkhoz vettük az esőköpenyeinket. Nem volt rossz ötlet, ugyanis kezdődött a Pokolgép s kb az első számmal egyidőben a hatalmas eső. De senkit a világon nem izgatott. Nekünk volt esőkabátunk, de akinek nem volt az sem törődött az esővel. A fílinget ajánlom mindenkinek figyelmébe. Zuhogó esőben hatalmas hangulat!

Utána még fellépett 3 zenekar, őket a sörsátor alól hallgattuk végig, és bizisten nagyon jó zenét nyomtak mindhárman, de sajnos az eső még mindig nem állt el és a rokk vitéz katonái nem voltak elég vitézek ahhoz, hogy a derékig érő sárban tapossanak. Azért megszámoltam, az Echoes From The Deep közönsége 14 emberből állt (a színpad előtt állókról beszélek), az utolsónak fellépő Depths of Desecration-ét pedig 5 ember. De aztán Szészi megsajnálta őket és beállt hatodiknak. :)))

Aztán megvolt az alvás 4től 8ig. :)
8kor KV, regenerágódás - mint minden reggel, egyébként.
Valami dél körül bekocsikáztunk a városba. Nagynéninél meleg leves, finom második, Pistuék (unokatestvér) meglátogatása és 2 óra alvás a hűvös szobában, majd irány vissza Szejkefürdőre.
A második nap nagyobb volt a buli. Az eső sem esett, ugyebár, ami azért csak számít...
Az Empty Dreams-re ittuk a bemelegítő söröcskét. Hát a csaj nagyon negatív reklámot nyomatott, olyanokat mondott, hogy "tudom, hogy mindenki az Ossiánt várja - én is". Az Ossián olyan volt, mint amit az ember elvár tőlük. Nyomta Paksi Endre a szöveget, bőszítette a népet rendesen, s szerintem sikerült is Neki, mert a Sabbaton-ra be is vadult mindenki :))
No, Paksiék elnyomtak egy halom ismerős számot. Emlékszem olyan Ossián koncertre, szintén valamelyik szejkei maratonon volt, h vagy 2,5 - 3-szor ennyien voltak, akkor nagyobb volt a hangulat is, de ez így is nagyszerű volt.

No, a Sabaton az igen! Én a toplistában a második helyre teszem őket, de csak hajszál választja el őket az első helytől. Egyszerűen tökéletes volt! Pedig nem is szeretem ezt a kemény fajta zenét, de hát ezeket nem lehetett nem szeretni. A színpadon sokan voltak (hatan), nagyon buliztak, szerintem nekik is kimondottan jólesett a zenélés. Iszonyú nagy bulit hoztak össze. Elmondhatom, h az énekes frizuráján kívül (az nem jött be túlzottan) tényleg minden tökéletes volt! Ha lesz valahol Sabbaton koncert szóljatok, mert megyek!
Aztán még volt 3 zenekar, közülük a Karrára emlékszem, nekik hegedűjük is volt és olyan számokat játszottak, mint pl Megfogtam egy szunyogot, meg a Tavaszi szél, de ezeket alaposan megkeményítve! :)))

Ebben a hajnalban is megvolt a 4től 8ig alvás.
Reggel ugyanúgy KV és regenerálódás, mint minden nap.
Most is délkörül bementünk a városba, ezúttal Sanyi bátyámékhoz. Nagyon örültem, h elkaptam az unokatesómat és családját, akik ti. Ausztriában élnek és per véletlen otthon kaptam őket. Nos, ha rövid időre is, de találkoztam Velük. Jólesett! :)
Végül átmentem Anikó nénémhez, nála voltak a cuccaim és ő ma is megebédeltetett+zuhanyzás, de alvásra már nem került sor, mert Sankóéknál eltelt az idő...

Nos, következett a harmadik, a legjobb nap!
A Blacklash és az Overload zenéit alig bírtam ki, elég tresses, elég reszelős, de hősiesen tűrtem és vártam Billi bácsit.
Egyszer már láttam Deák Billt,pár évvel ezelőtt Marosvásárhelyen a Félszigeten. Akkor is hatalmas volt a buli, most is, szerintem ebben az emberben lehetetlen csalódni! És akkor ő az aranydíjas, ami a bulit illeti. Ekkora menet egyik koncerten sem volt, mint itt. Egyszerűen hihetetlen. Pedig az új albumról is voltak számok, amiket nyilván nem ismertem, de így eslőre is roptuk rá rendesen!
Nagy volt! Hatalmas!!!
Kicsit féltem, h a következő együttesek elrontják a fílinget, de meg kell mondanom, h a Depresszió, a Road és a Földrengés is csupa ügyes zenészeket jelent, nagyszerű muzsikával. Ez volt a legjobb nap. Tényleg!!!

Nos, reggel 4-8ig a szokásos alvás. Dél körül kiderült, h ma nem megyünk be a városba, felhívtam hát Anikót, hogy ne várjon. Szegény sajnálta, mert megfőzte a finom ebédet ma is. :)

Vasárnappal csak az volt a baj, hogy már d.u. 4kor elkezdett esni az eső. És másnap a sátorösszeszedésig, sőt még sokkal tovább folyamatosan esett. Már a végén úgyis mindegy volt, így hát esőköpenyben: Decadence, Horda, Stress, Personal War... egytől egyig csuda jó muzsikát mutattak fel. Egyszerűen az ember nem tudott már betelni velük.
És végül eljött az, amit már az első naptól kezdve nagyon nagyon vártam. A Coronatus. Németországi csapat! Ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe. Valami Nightwish-szerű zene, két csaj énekel, egy szoprános, egy altos. Nagyszerűek! Azt mondom, hogy a mostani Nightwish-csaj simán elbújhat mindkettő mellett. Csodálatos volt! Utána meg a Brainstorm. Hát ők is szuperjók! (Asszem ez volt a legszebb énekes srác a látottak közül:) )
Én aztán kidőltem. Kb fél 1kor kezdődött a Moby Dick, de arra már nem maradt energiám. A zuhogó eső és a napi 4 órai alvás tetőzött és bármennyire is sajnáltam, de egyszerűen muszáj volt vízszintesbe tennem magam. Nagyon jót szunyáltam másnap fél 10 körülig.

Nos, így szép lassan eltelt ez a maraton.
És nemhogy nem bántam meg, h odamentem, de kimondottan örülök! :-)

Vasárnap dél körül érkeztem be nagynénémhez Udvarhelyre. A zuhany és a finom meleg ebéd után lefeküdtem. Fél 7kor ébresztett meg Anikó. Este átmentem Éviékhez (unokatestvér), kicsit beszélgettünk, majd éjszaka is ott aludtam Anikónál.
Hétfőn délelőtt jó nagyot sétáltunk a városban, a nosztalgia kedvéért Anikót meghívtam egy jeges kávéra az Elekesbe.
A szokásos ebéd után még beugrottam Lehelékhez is (ő is unokatestvér), majd Lehel elvitt a buszállomásra. 5től fél9ig buszoztam, és végre hazaértem.

Tibi is megjött éjszaka fél egykor.
Remélem, h ő is ír az élményeiről, mert ő sem éppen szomorúan ért haza :D:D:D

Jó nyári bulikat midnenkinek! És soha ne feledjük, h a rock örök és elpusztíthatatlan!!! :D:D:D

2 megjegyzés :

Andris írta...

Nahat, jol megfogott a metal. Gratulalok Tibinek (is). :)

monee írta...

Kir anyu!

Ez igazán anyus-babakocsi tologatós-játszóterező program volt. :D :D Örülök neki, hogy jól érzeted magad! :D
Régen írtál már a csöpp unokaöcsiről. Hogy vannam a tesódék?