A majdnem tökéletes hétvége

December 12-én Budapestre mentünk Tibivel bulizni, ami össze is jött: Amorphis, Arch Enemy, Nightwish. Csodálatos volt az a koncert, mondhatnám akár azt is, hogy tökéletes. Kicsit sajnálom, hogy addig napoltam a koncertbeszámoló megírását, míg egészen elmaradt, mert megért volna egy bejegyzést, az biztos.

De a bulizáson kívül egyéb dolgaink is voltak: angyaloknak segédkezni. Hát december közepén... tudtuk, hogy idén sok időnk nem lesz korzózni a plázákban, de mindent kinéztünk a neten, s ha már úgyis elmegyünk Pestig, akkor összekötjük a kellemest a hasznossal, s úgy jövünk haza, hogy karácsonyra már csak főzni kell, de vásárolni már nem. :)

A terv nagyon jó volt és aszerint is haladt minden:

péntek este elautóztunk Kolozsvártól Temesvárig mind az 5-en. Ott egyet aludtunk, majd  szombaton reggeli után, Boróra és Zalánra bízva a saját 2 fiúk mellé még a mi csapatunkat is, elindultunk Budapestre. Jól utaztunk, jó volt a kedvünk, rég nem kirándultunk kettesben :)
Pesten Szökiékhez érkeztünk, ott finom ebéddel, nagyonnagyonfinom kávéval vártak, kellemes hangulatban elbeszélgettünk estig, akkor mi Tibivel elmentünk a PappLászlóSporarénába és végignéztük kettesben a koncertet. És most kitolok mindenkivel aki várja, mert ezt angolosan átugrom. :)

Este későn visszamentünk Szökiékhez, ott még megittunk egy kis sört, beszélgettünk és igazán jól éreztük magunkat. Vasárnap reggel pedig a reggeli és kávé után elindultunk. (Szöki meg van győződve róla, hogy én mindenkinek azt mondom, hogy a világ legfinomabb kávéját Ő főzi, de, hogy bizonyísam a dolgot, most hivatalosan is kihirdetem: Szöki a világ legfinomabb kávéjának a főzője! :)   )

Tehát elindultunk és térképekkel, "dzsépészével" és cédulákkal felszerelkezve, az utat előre kigondolva és optimizálva hipphopp: könyvesbolt, innen miiskell?, ez, kérjük, fizetjük, futás tovább.
Hipphopp játékosbolt, miiskell?, ez, kérjük, fizetjük, futás tovább.
Hipphopp Ikea, körbefutás, cikkszámok listáját pipálgatása, minden begyűjtve, önkiszolgáló kasszánál rövidebb a sor...
kijövünk az Ikeából, ünnepeljük magunka, hogy mennyi mindent megcsináltunk ma: minden sikerült, mindenhová elértünk, mindent megvettünk amit meg akartunk és még 6 óra sincs, hűűűdejó!! Bepakolunk a csomagtartóba, kicsit necces, mert alig fér a cucc, puzzlezünk, kivesszük-betesszük, stbstb, végül lecsukjuk a csomagtartót, mi sem hisszük, hogy még csak 6 óra és már készen vagyunk.

Felhívjük még1x Szökiéket, úgyis ott laknak közel ahhoz, ahol mi megyünk fel az M5-ösre, tehát visszaugrunk egy búcsúkávéra.
Este 7-8 körül elindulunk. Örülünk, hogy minden összejött, a koncert is olyan volt, amilyent elvártunk, vagy inkább még olyanabb, a bevárásárlás is összejött. És még az is nagyszerű, hogy látunk, nincsen akkora köd, mint amilyent jósoltak a tévében, tehát nem éppen araszolgatva nyomulunk az M5-ösön, Temesvár felé.

December 13-án, este 11-kor megérkezünk Boróékhoz, a gyerekek szépen lefektetve, mind alusznak, csak Boró s Zalán várnak, hogy igyunk egy pohár bort, s meséljünk mi is a kalandjainkról, s ők is az 5gyerekes hétvégéjükről.
Nade, a bor kitöltése előtt azt mondja Tibi, hogy teli van a csomagtartó, be sem lehet húzni, tehát látszik, hogy teli van mindenféle cuccal, az utcán fogja tölteni az éjszakát... nehogy valakinek valami eszébe jusson, legalább a laptoptáskát felhozza. Le is megyünk ketten a kocsihoz, kinyitjuk a csomagtarót. Tibi még be sem néz rendesen, s aszongya nekem: Réka, hogy a laptoptáska? Én nem tettem be! - Én pedig aszondom, hogy itt kell legyen és kihajigálok minden gondosan behelyezett cuccot és látom, hogy tényleg nincsen. Akkor nézzük egymást és eszünkbe jut, hogy ott hagytuk az Ikea parkolójában, nekitámasztva egy olyan bevásárlókocsi...tartó... kerítésének. Mert az Ikeás vásárlás után necces volt a pakolás, féltünk, hogy be sem fér és mindent kiszedtünk, hogy alul tehessük a nagyokat, stbstb... és közönkézül ottmaradt.

Az idegességtől nem is ettünk, nem is aludtunk... és utólag megbeszéltük, hogy nem lehetett tökéletes ez a hétvége... :( Pedig lehetett volna, minden esély megvolt rá. :(

S hogy mit kezdtünk laptop nélkül, azt a következő bejegyzésben olvasható.

Réka 15 évnél régebbi képei

Voltam baba

Voltam vidám kisgyerek

Voltam balerina

Voltam jótanuló

Voltam pionír

Voltam sportoló

Voltam... zongorista

Voltak barátaink

Volt ahová hazamenni (és voltak magyarországi rokonok, akiknek volt színes fényképezőgépjük).

Voltam ballagó diák

Voltam stoppos

Voltam KMDSZ diáknapokon vénasszony

Voltam május elsején Sároson (99-ben?)

Voltam a Madarasi Hargitán télen

Voltam gyöngyárus a Szentgyörgynapokon

Voltam ballagó diák

Voltam néha kocsmázni

A bizonyíték, hogy nem is olyan régen 4 infótanár volt a Brassaiban.

Tibinek már ezelőtt 15 évvel is az volt a mániája, hogy alvás közben fotóz le.

Sütöttem pánkót mindenhol, még Tibi hűvösvölgyi albérletében is.

Az eljegyzésünk délutánján, amikor nagyon büszkék vagyunk a jegygyűrűnkre. (ez csalás, mert csak júliusban lesz 15 éve)

Demokrácia

Szilveszter óta a gyermekek ki vannak tiltva az ágyunkból. Ma este a következő  beszélgetés zajlott pizsomábaöltözés közben:

Zsuzsi: Anya! Mi a baj, ha mi is ott alszunk a te ágyadban?

Én: gyere Apa, hallgasd meg a Zsuzsi kérdését.

Apa megérkezik, s biztatjuk Zsuzsit, hogy kérdezze meg apától.

Zsuzsi: Apa? Mi a baj, ha mi itt alszunk a ti ágyatokban?

Apa: hát anya az én feleségem, én vagyok anyának a férje és mi szeretük összebújni és ketten aludni.

Jutka: tudod Zsuzsi, hogy ebben az ágyban kettő felnőtt és három gyerek nem férünk el.

Tibor: lányok! De kettő felnőtt és három gyerek ha szavazunk, akkor mi győzünk!!

Erre mind a hárman fellelkesültek:sza-vaz-zunk! Sza-vaz-zunk!!!

Gyerekszáj

Már rég nem találkoztak az unokaestvérek, de ezt a hétvégét együtt töltötték. A Boró fiai annyira vártak, hogy péntek este 11kor még ébren voltak, minket repesve várva!

Ott várnak tehát izgatottan, pizsomában, lelkesen. Bálintnak lyukas a térdén a gatya!

Én: -Bálint! Kirágták az egerek a pizsomádat?

Bálintka csak pisolyog, de Laca megvédi az öccsét:

-Réka nénje! Itt nálunk nincsenek egerek! Olyan sok a mi udvarunkban a macska, hogy azok megeszik az összes egeret az utolsó farokdarabkáig!

***

Tibor rajza:

***

Jutka rajza:


***

Zsuzsi rajza:

***

Zsuzsi egyszercsak megjelent Borónál a konyhában, panaszos arckifejezéssel: "Lacsa engem boccsant!"

***

(Hármasszabály!!)
 Tibor: -Laca, nálunk az iskolában 15 perces szünetek is vannak!
Laca kicsit elgondolkodik: - Az annyi, hogy el tudnál számolni 900-ig!
Én: -900-ig??? Miért pont 900-ig te Laca?
Laca: -Hát azért, mert az 900 másodperc!
Én: -Hát azt ki mondta Neked? Vagy honnan tudod?
Laca: -Nekem Apuka már rég megmondta, hogy 10 perc, az 600 másodperc. Annak a fele 5 perc, az 300 másodperc. És, tudod Réka nénje, hatszáz meg háromszáz, az pontosan kilencszáz!

***

Az autóban  István, a királyt hallgattuk. Amikor lejárt, akkor Zsuzsi be akarta tetetni Gryllusnak a Maszkabál lemezét. Így vetette fel a problémát:
-Én is jokkej vagyok, jokkej, de szejetem a mackabájt ics!
-Anya ics jokkej, van jokkej juhája!

Egyébként Zsuzsi fél 7-től, indulástól, este 10:00-ig folyamatosan dumált! 10-kor egyet ásított, belerúgott Apa székébe, utána egyből elaludt. :)

Másnap elmesélte Borónak, hogy "végighajgattam a jokkzenét. Elejitől a végéig!" De a kérdésre, hogy tetszett-e, egy őszinte vállrándíással azt mondta, hogy NEM !

***

Hétfőn mi vettük ki Lacát az iskolából. Hazafelé Tibor elmesélte, hogy ők már tanulnak környezetismeretet is! És Laca érdeklődött: -Az milyen is, Tibike?
-Hát abból olyanokat tanulunk, hogy pédául a vadrucának van szárnya és tud repülni, a lábán pedig uszályok vannak, hogy tudjon úszni.
Laca ettől nagyon derűs lett: -Hát azt miért kell tanulni? Azt úgyis mindenki tudja!!
De Tibike felvilágosította: -Nem, nem tudja mindenki! Képzeld el, hogy van olyan osztálytársam, aki sohasem látott barázdabillegetőt!
Ezen aztán erősen csodálkoztak és nagyon jól szórakoztak, hogy hogyhogyhogy valaki nem látott: mátyásmadarat, csuszkát, s egyéb (nyáron Sároson látható) madarakat...

***

 Zalán és Boró elvitték az öt gyermeket a központba, ahol vásár, díszkivilágítás, tömeg, minden volt. Tibort ejsze zavarta a tömeg, jó hangos, öblös hangján háborogni kezdett:
-Ezek a románok is!!! Mit ünneplik a karácsonyt?!? Hát Jézus magyar volt!!!
(és végre Boró átérezhette, hogy milyen gáz, ha mellette hangosan beszélnek a többiek)

***

Ja most jut eszembe a "civilizált gyermekek" című sztori!

Az Ikeából hoztunk kariókát Lacának és Bálintnak, Boró kérte. (karióka=filctoll, a cikkszám most nem jut eszembe)

Amikor hétfőn úgy ebédeltünk, hogy Boró sem és Zalán sem voltak otthon, akkor ebéd közben Laca:

-Jajjj, Réka nénje! El is felejtettük megköszönni, hogy hoztatok nekünk kariókát Magyarországról! Köszönjük szépen!

És jön a visszhang is Bálint irányából: -Köszönjük a kariókát, Réka nénje!!

 (a kariókát húzza alá a helyesírásellenőrző nem tud ez rendesen magyarul :)) )

***

Hazafelé jövögetünk, minden gyermek már unja az utazást, nyűgösek, össze-összebakalódnak... Tibor egyszer felkiállt:
-Én láttam egy szivárványt!!
Persze már rég be van sötétedve, röhögünk is Tibivel ketten elől (lehet, h először a laptopsztori óta), mire ő erősíti: -Tényleg láttam szivárványt!!
Erre Jutka is beszáll:
-Én is láttam azt a szivárványt!
-De én kettőt láttam!!! - tisztázza Tibor a dolgokat.

***

És akkor egy utolsó, de ez múltheti:
-Tibor, fel kéne próbád ezt a korcsolyát, hogy jó-e még neked?
(állítható méretű, 29-33-as számú korcsolyáról van szó)
-Kicsit szorít itt meg itt.
Én: -Akkor Jutka, gyere próbáld fel te, lehet, h kicsit nagy lesz, de hátha tudsz idén ebbe korcsolyázni.
Tibor: - Vagyis nem szorít, NAGYON JÓ! (Azóta már kétszer volt benne korizni, állítólag nem szorítja.)

Ősz...

Köszönöm Sípos Zsoltnak, hogy megosztotta ezt a fotót, egyben kérlek, Zsolt, ne haragudj, hogy elloptam. :)

Az ősz mindig lenyűgöz. Ősszel ki kell menni a természetbe és kész.

Az ősz nyugodt, az ősz bölcs. Az ősz mindenét odaadja. Adja az almát, a diót, a szőlőt, adja a sütőtököt, a birsalmát, a szilvaízet és az aszalt szilvát. Adja a céklát és adja a káposztát.

Kap érte ködöt, kap érte hóharmatot, kap érte ólmos, hideg esőt.

De az ősz nem hőbörög ez ellen. Az ősz tudja, hogy neki ez a dolga, és felelősségteljesen végzi a dolgát, fegyelmezetten. Nem zavarja meg nyugalmát a rideg reggeli köd, az őszi nap-anya, ha kissé fáradtan is, de mosolyogva bújik elő alóla. Később a barátságtalan, ólmos, nedves hideg esőnek sem engedi meg, hogy méltóságát csorbítsa.


Lenyűgöző a Nap, amint a nyári tüzességét kezdi elhagyni, de tud még melegen sütni sokáig azután. Majd egyre édesebbre érleli a sütőtököt a szárán, amit tavasszal még azért melengetett, hogy a két pici levélke mellé még bújjon elő két picurka. Végül nekünk adományozza az édes sütőtököt, ami testünket és lelkünket is melengeti később, amikor kint hideg havas tél van, bent pedig csempekályha, gyapjúzokni és sütőtök illat.

Az ősztől, az őszi Naptól sokat tanulhatunk: nyugalmat, bölcsességet, lassulást, önzetlen odaadást, kitartást, méltóságot...
Az ősz tudja és mi megtanulhatjuk tőle, hogy elmúlás nélkül nincsen örök élet.

Tanévnyitó mindenkinek

Amit képzeltem vasárnap este:

előszedetem este mindenkivel, hogy mit kíván felvenni holnap reggel, és akkor holnap reggel pikk-pakk elkészülünk, a ház előtt a teraszon egy gyönyörű fotót készítek a három tökéletes gyerekemről, sőt: melléjük állok én is, hiszen hosszú évek után ismét tanévet kezdek... Aztán azt a gyönyörű képünket kiteszem a facebookra, hadd lássa meg ország-világ, hogy milyen gyönyörűek vagyunk!
Ezért, rendes és fegyelmezett anya módjára mindenkivel elő is szedettem a holnap reggel felvennivaló ruhákat.

Ami reggel történt:

7kor csengett az óra és kipattantam az ágyból, elő gyorsan a vasalót és kivasaltam Tibor fiam fehér ingjét, az én szoknyámat. Tibit lebeszéltem a barna Orfanland pólóról, templomba kell menni, bébi, vegyél szépen fehér inget te is! Igen, fekete farmer elmegy, nem kell éppen öltöny. Vasalás közben változatos ébresztő nótákat zengtem vidám hangon: Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap,/ Nem hallod? Nem hallod, a kakukkmadarat?/ Kakukk, szól már, a fák, alatt.... És Pálkatapéter jó reggelt és hasonlók.

A szomszéd szobából: Tibike morrogott, hogy ő már biztos nem kel fel, mert nem aludta ki magát. Jutka kinyitotta a szemét és jól megmondta: nehogy azt hidd, anya, hogy bugyit húzok! Bugyi nélkül megyek oviba!! Zsuzsi pedig a fejére húzta a paplant, jelezve, hogy neki aztán már ugyanugyan hagyjak békit.

Vasalás befejezve, Jutka elkezd öltözni. Mindent felvesz, kivéve a bugyit, mert az (amit ő vett elő tegnap este!!) nem jó! Szorít, csúszik le és minden baja van. Tibiapa valahogy rávarázsol egy másik bugyit, a többit felveszi. Zsuzsit kiveszem az ágyból, rúgkapál, haragszik. Felhúzok rá bugyit és pólót, erre elkezd vetkőzni, ő egyedül akar öltözni. Jól van, nyugi, Réka, mondom magamnak, akkor öltözz egyedül, Zsuzsi... Valahogy felöltözik, cipőt húznak a lányok. Oviba vinni: zsákot, pizsomát, papucsot. Komatálat eszünkbe sem jut... Zsuzsi kicsit megszeppen, amikor meghallja, hogy az oviban aludni is kell és én csak akkor jövök érte, amikor felkelt. Gyorsan kezébe nyomom a báránykát, hogy majd alszol a báránykával, kicsi lányocskám....

Máris időszűke van, fotó lefújva. Lányokat Tibi átviszi, és bezzeg, az ajtón kívül már aranyosak és kedvesek...

Mire Tibi visszaér, már Tibike is készen, indulnak. Puszi-puszi, ügyes légy fiam, nem tudok veled jönni a megnyitódra, de várjál meg a suliban, mert ha kicsit kések is, de jövök utánad. Nem tudom, hogy én mikor végzek... Meglátom.

Tibik el.

Egyedül találom magam, órára nézek: kb 10 percen belül el kell indulnom ahhoz, hogy tuttira ne késsek el. Hálistennek szoknyát már megvasaltam: keresem a harisnyámat, (ahhoz nem voltam elég kemény csaj, hogy a magamét is előszedjem este), de nem taláálok olyan sima harisnyát. Nembaj, van ez a fekete csillagos, kicsit rokkeres, de talál, mert a kabátkám is fekete és a cipőm is. Huhh, harisnya ügy letudva. Ingecském-ingecském, volt egy fehér ingecském, ejnye, hová bújt az a fehér ingecském? Jujujjjj, eszembe jut: amikor megfogattam és rózsaszín lett egyik válla, akkor felmérgelődtem és kidobtam. Tehát nincsen. Nembaj, csak van valami blúzocska, fehérke?... Van: egy Életfa Egyesületes, szép zöld fa van rajta, nemjó... Másik póló, kismamaklubos jelvény rajta, essejó... Nembaj, van egy türkíz blúzom, éppen olyan színű, mint a szemüvegem. Egy hoppra fel vagyok öltözve. A reggeli smikelés kimerül a fogmosásban, nem találom a fésűm, a lánykák kis fafésűjével egyengetem a hajamat.

És indulok. És loholok. És odaérek, van még 8 perc 9 óráig. Nem késtem el!! Élmény, hogy nem késtem el!

Évnyitó lezajlik, dolgokat elintézem, rohanok át Tibikéékhez, éppen akkor végeznek, amikor odaérek, gyerek egyetlen percet sem kell várjon.

Minden rendben zajlott, csak a hiperszuper tökéletes facebookpostom maradt el...

Firtos várának legendája - ahogy nekünk mesélte Nagymama

Nagymamám szerint a Firtos várában lakott... ugye a vár ura, meg a mittudomhány (talán 7?) fia. S akkor öregedett az az úr (király??) s elindul a fiaival, hogy kiossza a földjeit nekik.
 
Az első fiú kapzsi volt, és alig indultak el, azt mondta "Én lakom itt", azon a helyen lett Énlaka.
 
Aztán továbbmentek, s a következő fiúnak monda, hogy: "E tiéd" és ott lett Etéd.
 
"Mart alatt a tied", és ott lett Martonos.

(A képet egyszerűen elloptam, innen http://csedoattila.blogspot.ro/2013/12/firtosmartonos.html
Pedig én is lefotózhattam volna....)

 
És tovább mentek a fiúk az apjukkal...
"Nem szép hely, de megélhetéshez jó kis(küs) mód". Azon a helyen van ma Küsmőd.
 
"Hát Te nem szólsz, fiam?" - "Szólok ma!" - válaszolta a fiú és ott lett Szolokma.
 
S a legkisebbtől kérdezte végül, hogy "Hát te nem vagy elégedetlen?", "Adj, ha akarsz, Apám", és azon a helyen van ma Atyha.
 
És lehet, h valamiket kihagytam, nem tudom. Mintha 7 fiú lett volna, de most ennyi jutott az eszembe.