Tanévnyitó mindenkinek

Amit képzeltem vasárnap este:

előszedetem este mindenkivel, hogy mit kíván felvenni holnap reggel, és akkor holnap reggel pikk-pakk elkészülünk, a ház előtt a teraszon egy gyönyörű fotót készítek a három tökéletes gyerekemről, sőt: melléjük állok én is, hiszen hosszú évek után ismét tanévet kezdek... Aztán azt a gyönyörű képünket kiteszem a facebookra, hadd lássa meg ország-világ, hogy milyen gyönyörűek vagyunk!
Ezért, rendes és fegyelmezett anya módjára mindenkivel elő is szedettem a holnap reggel felvennivaló ruhákat.

Ami reggel történt:

7kor csengett az óra és kipattantam az ágyból, elő gyorsan a vasalót és kivasaltam Tibor fiam fehér ingjét, az én szoknyámat. Tibit lebeszéltem a barna Orfanland pólóról, templomba kell menni, bébi, vegyél szépen fehér inget te is! Igen, fekete farmer elmegy, nem kell éppen öltöny. Vasalás közben változatos ébresztő nótákat zengtem vidám hangon: Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap,/ Nem hallod? Nem hallod, a kakukkmadarat?/ Kakukk, szól már, a fák, alatt.... És Pálkatapéter jó reggelt és hasonlók.

A szomszéd szobából: Tibike morrogott, hogy ő már biztos nem kel fel, mert nem aludta ki magát. Jutka kinyitotta a szemét és jól megmondta: nehogy azt hidd, anya, hogy bugyit húzok! Bugyi nélkül megyek oviba!! Zsuzsi pedig a fejére húzta a paplant, jelezve, hogy neki aztán már ugyanugyan hagyjak békit.

Vasalás befejezve, Jutka elkezd öltözni. Mindent felvesz, kivéve a bugyit, mert az (amit ő vett elő tegnap este!!) nem jó! Szorít, csúszik le és minden baja van. Tibiapa valahogy rávarázsol egy másik bugyit, a többit felveszi. Zsuzsit kiveszem az ágyból, rúgkapál, haragszik. Felhúzok rá bugyit és pólót, erre elkezd vetkőzni, ő egyedül akar öltözni. Jól van, nyugi, Réka, mondom magamnak, akkor öltözz egyedül, Zsuzsi... Valahogy felöltözik, cipőt húznak a lányok. Oviba vinni: zsákot, pizsomát, papucsot. Komatálat eszünkbe sem jut... Zsuzsi kicsit megszeppen, amikor meghallja, hogy az oviban aludni is kell és én csak akkor jövök érte, amikor felkelt. Gyorsan kezébe nyomom a báránykát, hogy majd alszol a báránykával, kicsi lányocskám....

Máris időszűke van, fotó lefújva. Lányokat Tibi átviszi, és bezzeg, az ajtón kívül már aranyosak és kedvesek...

Mire Tibi visszaér, már Tibike is készen, indulnak. Puszi-puszi, ügyes légy fiam, nem tudok veled jönni a megnyitódra, de várjál meg a suliban, mert ha kicsit kések is, de jövök utánad. Nem tudom, hogy én mikor végzek... Meglátom.

Tibik el.

Egyedül találom magam, órára nézek: kb 10 percen belül el kell indulnom ahhoz, hogy tuttira ne késsek el. Hálistennek szoknyát már megvasaltam: keresem a harisnyámat, (ahhoz nem voltam elég kemény csaj, hogy a magamét is előszedjem este), de nem taláálok olyan sima harisnyát. Nembaj, van ez a fekete csillagos, kicsit rokkeres, de talál, mert a kabátkám is fekete és a cipőm is. Huhh, harisnya ügy letudva. Ingecském-ingecském, volt egy fehér ingecském, ejnye, hová bújt az a fehér ingecském? Jujujjjj, eszembe jut: amikor megfogattam és rózsaszín lett egyik válla, akkor felmérgelődtem és kidobtam. Tehát nincsen. Nembaj, csak van valami blúzocska, fehérke?... Van: egy Életfa Egyesületes, szép zöld fa van rajta, nemjó... Másik póló, kismamaklubos jelvény rajta, essejó... Nembaj, van egy türkíz blúzom, éppen olyan színű, mint a szemüvegem. Egy hoppra fel vagyok öltözve. A reggeli smikelés kimerül a fogmosásban, nem találom a fésűm, a lánykák kis fafésűjével egyengetem a hajamat.

És indulok. És loholok. És odaérek, van még 8 perc 9 óráig. Nem késtem el!! Élmény, hogy nem késtem el!

Évnyitó lezajlik, dolgokat elintézem, rohanok át Tibikéékhez, éppen akkor végeznek, amikor odaérek, gyerek egyetlen percet sem kell várjon.

Minden rendben zajlott, csak a hiperszuper tökéletes facebookpostom maradt el...