Gyerekszáj

Már rég nem találkoztak az unokaestvérek, de ezt a hétvégét együtt töltötték. A Boró fiai annyira vártak, hogy péntek este 11kor még ébren voltak, minket repesve várva!

Ott várnak tehát izgatottan, pizsomában, lelkesen. Bálintnak lyukas a térdén a gatya!

Én: -Bálint! Kirágták az egerek a pizsomádat?

Bálintka csak pisolyog, de Laca megvédi az öccsét:

-Réka nénje! Itt nálunk nincsenek egerek! Olyan sok a mi udvarunkban a macska, hogy azok megeszik az összes egeret az utolsó farokdarabkáig!

***

Tibor rajza:

***

Jutka rajza:


***

Zsuzsi rajza:

***

Zsuzsi egyszercsak megjelent Borónál a konyhában, panaszos arckifejezéssel: "Lacsa engem boccsant!"

***

(Hármasszabály!!)
 Tibor: -Laca, nálunk az iskolában 15 perces szünetek is vannak!
Laca kicsit elgondolkodik: - Az annyi, hogy el tudnál számolni 900-ig!
Én: -900-ig??? Miért pont 900-ig te Laca?
Laca: -Hát azért, mert az 900 másodperc!
Én: -Hát azt ki mondta Neked? Vagy honnan tudod?
Laca: -Nekem Apuka már rég megmondta, hogy 10 perc, az 600 másodperc. Annak a fele 5 perc, az 300 másodperc. És, tudod Réka nénje, hatszáz meg háromszáz, az pontosan kilencszáz!

***

Az autóban  István, a királyt hallgattuk. Amikor lejárt, akkor Zsuzsi be akarta tetetni Gryllusnak a Maszkabál lemezét. Így vetette fel a problémát:
-Én is jokkej vagyok, jokkej, de szejetem a mackabájt ics!
-Anya ics jokkej, van jokkej juhája!

Egyébként Zsuzsi fél 7-től, indulástól, este 10:00-ig folyamatosan dumált! 10-kor egyet ásított, belerúgott Apa székébe, utána egyből elaludt. :)

Másnap elmesélte Borónak, hogy "végighajgattam a jokkzenét. Elejitől a végéig!" De a kérdésre, hogy tetszett-e, egy őszinte vállrándíással azt mondta, hogy NEM !

***

Hétfőn mi vettük ki Lacát az iskolából. Hazafelé Tibor elmesélte, hogy ők már tanulnak környezetismeretet is! És Laca érdeklődött: -Az milyen is, Tibike?
-Hát abból olyanokat tanulunk, hogy pédául a vadrucának van szárnya és tud repülni, a lábán pedig uszályok vannak, hogy tudjon úszni.
Laca ettől nagyon derűs lett: -Hát azt miért kell tanulni? Azt úgyis mindenki tudja!!
De Tibike felvilágosította: -Nem, nem tudja mindenki! Képzeld el, hogy van olyan osztálytársam, aki sohasem látott barázdabillegetőt!
Ezen aztán erősen csodálkoztak és nagyon jól szórakoztak, hogy hogyhogyhogy valaki nem látott: mátyásmadarat, csuszkát, s egyéb (nyáron Sároson látható) madarakat...

***

 Zalán és Boró elvitték az öt gyermeket a központba, ahol vásár, díszkivilágítás, tömeg, minden volt. Tibort ejsze zavarta a tömeg, jó hangos, öblös hangján háborogni kezdett:
-Ezek a románok is!!! Mit ünneplik a karácsonyt?!? Hát Jézus magyar volt!!!
(és végre Boró átérezhette, hogy milyen gáz, ha mellette hangosan beszélnek a többiek)

***

Ja most jut eszembe a "civilizált gyermekek" című sztori!

Az Ikeából hoztunk kariókát Lacának és Bálintnak, Boró kérte. (karióka=filctoll, a cikkszám most nem jut eszembe)

Amikor hétfőn úgy ebédeltünk, hogy Boró sem és Zalán sem voltak otthon, akkor ebéd közben Laca:

-Jajjj, Réka nénje! El is felejtettük megköszönni, hogy hoztatok nekünk kariókát Magyarországról! Köszönjük szépen!

És jön a visszhang is Bálint irányából: -Köszönjük a kariókát, Réka nénje!!

 (a kariókát húzza alá a helyesírásellenőrző nem tud ez rendesen magyarul :)) )

***

Hazafelé jövögetünk, minden gyermek már unja az utazást, nyűgösek, össze-összebakalódnak... Tibor egyszer felkiállt:
-Én láttam egy szivárványt!!
Persze már rég be van sötétedve, röhögünk is Tibivel ketten elől (lehet, h először a laptopsztori óta), mire ő erősíti: -Tényleg láttam szivárványt!!
Erre Jutka is beszáll:
-Én is láttam azt a szivárványt!
-De én kettőt láttam!!! - tisztázza Tibor a dolgokat.

***

És akkor egy utolsó, de ez múltheti:
-Tibor, fel kéne próbád ezt a korcsolyát, hogy jó-e még neked?
(állítható méretű, 29-33-as számú korcsolyáról van szó)
-Kicsit szorít itt meg itt.
Én: -Akkor Jutka, gyere próbáld fel te, lehet, h kicsit nagy lesz, de hátha tudsz idén ebbe korcsolyázni.
Tibor: - Vagyis nem szorít, NAGYON JÓ! (Azóta már kétszer volt benne korizni, állítólag nem szorítja.)