Az ősszel több olyan dolog is történt, amitől visszakanyarodtam a legrégebbi hobbimhoz. Kötni kezdtem, s néha horgolni. Már régesrégen duzzogtam a sok játszótéren ellötyögött idő miatt. A világot is meg lehetne váltani annyi idő alatt, amennyit mi, kisgyerekes anyukák a játszótéren lötyörészünk. Most ősszel tudtam kötni a játszón is, ez igaz, de amíg valamelyik nagyon kicsi volt, (márpedig több évig volt nagyonkicsi gyermekem), addig nem lehet a hintán, a csúszdán, s nagyjából sehol sem egyedül hagyni. Lényeg a lényeg, végre a játszón csak kiülők egy padra, éééssssss...... Ha valamelyikkel van valami, akkor a többiek szólnak. Vagy nem szólnak, leveszik, kihajtják, stb.
Erre a játszóteres semmittevésre még rájön az a rengeteg elüldögélt: balettóra, foci, úszás. Pedig szerintem mi még nem is járunk sok helyre másokhoz képest! Na, megelégeltem a dolgot, elő a kötőtűket, s balettóra alatt, úszás alatt csuda jól lehet kötni. Annyira sportot kezdtem űzni belőle, hogy amikor a rendőrségen álltam sorban (autót beíratni), akkor is kivettem a cuccot a szatyorból, fonal lógott ki a karomra akasztott szatyorból és tudjátok mit? Cseppet sem unatkoztam. Ez még karácsony előtt volt, tartottam kimondottan ilyen várakozós kézimunkaszatyrot, tehát kicsike munkát (nem egy hatalmas szvetterhátat kezdek kötögetni a váróteremben :) ).
És akkor kötöttem akkor is, amikor az autót RAR-ztattam. .Jött a végén a pasi, hogy az autó rendben van, kb 1 - 1,5 órát kell még várnom, amíg elkészítik a papírokat. Kérdem, hogy van-e itt kávézó, vagy valami, mit lehet itt csinálni másfél órát? Azt mondja nagy cinikusan: "pai, crosetati". Nézem, micsodaaa? Szivatni mer? "Nu crosetez, tricotez!" - válaszolom nagy szigorúan, persze nem is értette, hogy mit beszélek.
("hát horgoljon", monda ő, "nem horgolok, kötök", válaszoltam én.)
Arrébbkocsikáztam egy kicsikét, beültem egy benzinkútba, kértem egy kávét és kötögettem egy órát, majd visszaérem a papírokért.
Képzelhetitek, hogy mindenki úgy bámul, mintha nem lenne elég eszem. De ha a facebook-ot birizgálnám a telefonomon, akkor mindenki nyugisan elkönyvelné: ez egy normális ember, nem unatkozik, hanem facebookozik rendesen!
Azt, hogy az uszodában is kötök, amíg Tibor úszik, s a Jutka balettórája alatt is, azt már megszokták akik oda járnak. :D
A poén az, hogy a dolog ragályos: már vannak követőim!!! )
Majd felteszek 1-2 fotót az idei kötött és horgolt holmikról, hadd lássa meg mindenki, hogy mit csinálok addig, amíg nem facebookozok. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése