Tibike, a big brother

Hát igen, az én "kis" Tibikémből nagyobik testvér lett. Már hallják is a lelki füleim: "csak semmi érzelgősség, van olyan is, akivel sokkal kisebb orában történik ez meg". Igen, tudom, jómagam sem voltam még 2 éves, amikor megszűnt az egykeségem. Hála istennek nem is emlékszem rá :))

Szeretnék írni erről a testvérkacsolatról, de sajnos nincsen ihletem.

Azért pár dolgot elmesélnék:

1. Az első néhány hétben folyamatosan ezeket mondogatta Tibike: Én vagyok a sálkány. Hámm, a sálkány bekapta Jutkád. Anya, mál nincs is Jutkád!
Máskor: Én vagyok a üllü, és lepülök és puff, megfogom Jutkát és puff elviszem és hámm bekapom. Anya, neked mál nincs is Jutkád!
Mikor róka, mikor farkas, szarka, üllü, sárkány volt és mindig elvitte Jutkámat és hámm, bekapta.
Aztán egyszercsak jó-sálkány lett és vissza is hozta. De igazán akkor lepődtem meg, amikor feltette a Csanna által kartonból készített koronáját és kijelentette, h ő a királyfi és visszahozza nekem a sárkánytól Jutkát!

2. Tibike mesélte a hugomnak, még rég, Jutka 1-2 hetes lehetett. Szóval tágranyílt szemecskék, lelkes hanglejtés:
Bolóka képzeld el, hogy Apa levette a pelenkáját és akkol láttuk, hogy Jutka ZÖLDET kakált!

3. Elmentünk Karácsony előtt a céges bulira (apa ahol dolgozik, a a cég). Volt kb 10 gyerek. Az egyik fiúcska mindenáron Jutka fejéhez akart hozzápiszkálni. Tibike ott ugrált a babakocsi mellett: A fejét nem szabad! Csak a kezét és a lábát! Persze Őt számtalanszor figyelmeztetni kell mai napig, hogy "a fejét csak óvatosan".

4. 2010 utolsó napján Medgyesről indultunk Temesvárra szilveszterezni. Csanna viccelt, hogy "Tibike, hagyjátok itt Jutkát, s menjetek el hárman. Komoly ijedtség ült ki az arcára: Anya! Ne hagyjuk itt Jutkát, Jutka a miénk, vigyük magunkkal!

5.  Anya! Én nem szeletem, amikol Jutka szopik! - Miért nem, szivem? - Olyan unaaaalmaaaaas!

6. Néha aztán követeli, h tegyem le Jutkát, és vele játszodjak, de ha sírni hallja, akkor: Anya! Szoptasd meg Jutkát, h ne síljon!

7. Legubóbbi vasárnap Jutka a nagyágy közepére fektetve... Egyszercsak Tibike odaugrott melléje, odafeküdt, felkapta a blúzát (persze alatta még maradt egy rövidujjú, de mitszámít), odatartotta a mellkasát Jutka fejéhez egy pillanatra, aztán felpattant és futott is tovább, a következőket újságolv nekem: Anya! Jutkát én megszoptattam, már nem is éhes!

Szóval az egész egy se-veled-se-nélküled típúsú kapcsolat, de alapjáan véve roppant édes. Sokszor megfogja  a kezét Jutkának rázza-rázza és énekli a csip-csip-csókát. És boldog, mert szentül meg van győződve, h Jutka is játszik vele.