Egy napos beutalás

Valami ilyensmi neve lehet annak, hogy "Spitalizare pentru p zi".

Nos, ilyenbe szottyantam. Az orvosnő rendes volt, mert enélkül nem lehetett volna ingyen megcisnáltatni az nalíziseket. Ehhez szükség volt pár dologra: küldőpapír a háziorvostól és igazolás a munkahelyről, hogy igenis, fizetem "cséászé"-t(CAS).

Tudtam, h mennem kell nőgyógyászatra, laborba és szemészetre. A nőgyógyász pedig előre mondta, hogy ő 8 és 10 között lesz ott, akkor menjek, először Hozzá, utána a laborba, harmadikra a szemészetre. Ezért nem is siettem túl korán, de azért már fél8 kürül ott voltam, mert tudtam, h sorszámot kell kérnem midenhová.

És megérkeztem optimistán a "fişier"-hez, fél8 után pár perccel. Benyújtom a 3 küldőpapíromat, amiket a házidokitól kértem előtte egy nappal.
1. A nőgyógyászhoz, 3-as számot kapok, IV. emelet, 105-ös szoba.
2. A laborba nem kell szám, II. emelet, 59-es szoba, ott majd regisztrálnak.
3. Szemészhez ma nem lehet menni, majd aug 20-ra ad egy időpontot. (A szemészhez nem is kartam menni, mert szerintem annak ellenére, h rövidlátó vagyok és -4,5 -es szemüveget viselek, de ha már egy szülésen túlestem szrencséesen, ráadásul aránylag könnyen, akkor most mit féltjük a retinámat? Persze Tibike születése előtt is meg volt vizsgálava a szemfenék, nem vagyok egy öngyilkos típus, az akkori szemorvos mondta, h nem sebes a szemfenék, és nem a dioptriától függ és nyugodtan szülhetek természetesen. Más dolog, h amilyen állapotban a kórházba értem, úgysem tudott volna már senki megcsászárolni, mert a gyermek feje majdhogynem már kinn volt...)


Felmegyek a IV.-re, fellépcsőzök, látom, h ki van írva, h az orvosnő 7-14-ig van ott. Na de ő megmondta, h 8 után jöjjek. Állt az eszem, hogy lemenjek a laborba, de - gondoltam - biztosan nem hiába mondta, h Nála kezdjek. Kijött egyszercsak az aszisztensnő és megnézte, h kinek milyen papírja van, ki mire vár... Engem egy cédulával leküldött az alagsorba, h fizessek 8 lejt, mert ezért amit itt ír, ennyit kell fizetni. Mondta, h az orvosnő még nem érkezett meg, kéri, h türelmesen várjunk...

És itt szeretném ha tudná mindenki, hogy ezt csak tényként közlöm, az én munkám is olyan, h sokszor hiszik azt, h henyélek, pedig nagyonis nem henyélek. Szóval meg vagyok győződve, h biztosan dolga volt valamerre a klínikákon, vagy szülésen volt vagy mittudomén, de biztosan nem lustaságból jött később, ebben teljesen biztos vagyok!

Megjárom az alagsort, 5 emelet le - 5 fel, visszajövök.

9 előtt pár perccel meg is érkezik az orvosnő.

No, kivárom az 1-es és 2-es számmal rendelkezőket. Kicsit unalmas volt, de igyekeztem türelmes maradni, hát nem körülöttem forog a világ, mi a szösz? Közben elmentem párszor a wc-re, hát az a poliklínikás buldi!!! Alig férek be! Ha már befértem, alig tudom becsukni az ajtót. De ha már becsuktam, akkor alig tudom kinyitani. Jobb, ha az ember nem kell menjen, de én most sokat jártam...

Végre bejutok. Megnézik a küldőpapíromat. Buletinmásolatom van? Miért kéne? Hát kéne. Hát nem mondta senki, h hozzak, nem tudtam. Na nem baj, de hát nekem beutalóm van, egy napos. Menjek le a II. emeletre, a 63-as szobába, ott beutalnak. (és csinálnak másolatot a személyimről). Lemegyek szépen, látok 2 pasast az ajtó előtt. Kérdem, h ide várnak? Ide. Na jó, akkor várok türelmesen. Elteleik egy csomó idő nem jön ki senki, nem megy be senki. Aztán mégiscsak jön egy fehérköpenyes, bemegy, látom, h nincsen bent senki. Kérdem a pasiktól, h hová is várnak? Jaaaa, az EKG-re, a mellette terembe! Na jó, bemehetek? Mondják, h igen. Itt lehettt volna egy negyed órát spórolni, ha értik ezek, h miről van szó. Na mindegy.

Itt a 63-as teremben van 2 számítógép, mindeniknél 1-1 nőci és egy informatikus. A szövegükből rájövök, hogy valami újabb fajta infós rendszerük lehet, valamik még mindig tisztázatlanok. Hogyan kell beutalni, kiutalni a pacienseket. No, végre beutalnak. Egy napra. Hogy ne kelljen fizessek a vizsgálatokért, azért. Kezdem érteni a dolgokat!

Visszamegyek a nődokihoz, végre vizsgálatra kerülök. Megvizsgált az orvosnő, elmondta, h a méhszáj meg van rövidülve és a baba feje lennebb, mint kéne, legyek szíves többet vigyázzak magamra!!! (Ezen meg sem lepődtem, az elmúlt napokban éreztem, h roppant kifáradok, kissé túlerőltettem magam.) Ezen kívül kaptam egy dobozkát, benne üveglapot... ezt vigyem fel az V. emeletre a laborba, h vizsgálják ki.

Felmegyek, csengetek, beveszik, várjak a padon, minnyár kész.

Nem is kellett sokat várnom. Adják az eredményt, valami fertőzés van. Vissza a doinőhöz. Kaptam receptet. A fertőzésre is valamiket és magnéziumot dögivel izomlaítóként.

Mondom a dr.nőnek, h szemészhez ma nem tudok menni. Áh, dehogynem, felhívja a kolléganőjét. Elmondja, h mi a helyzet, küld egy terhest. Na de a vizsgálat alapján azt mondja, hogy szerinte fog menni a dolog, babának van helye, már szültem, stbstb, ne menjünk császárra emiatt. Persze a baba diktál, ha szülés közben fellépik valami probléma, akkor császár, de a szemem miatt nem. De azért menjek át a szemészhez. No, kezdek megnyugodni, h nem akarnak megcsászárolni midnenképpen.

Nade előtte a laborba.

Levonulok a laborba. Vannak páran, sorbaállok a regisztrálásnál. Két idősebb hölgy... a számítógépeiket úgy nézik, mint én ahogy néznék, ha vonatot kéne vezessek. Gondolom, h tényleg lehet, h nemrégiben lett meg ez az ők soft-juk és most tanulják. Hát láttam én még kezdőt, türelmesen várakozok és nem idegeskedek azon, h egymástól olyanokat kérdeznek, h "unde apăs acuma, tu?"(mit nyomjak meg, te?). Másik feltápászkodik, odamegy, akkor az egérrel köröznek-köröznek, majd közös megegyezéssel klikkelnek egyet, aztán a sikerélmény leolvasható az arcukról: jesssz! sikerült! Eltalálták!

No, sorrakerülök végre. A nevemet nem tudja rámásolni a papírra, a Z-t kihagyja. Mondom neki, h legyen szíves szúrjon be egy Z betűt.
-N-are importanţă, numai acest număr contează. (Nincsen jelentősége, csak ez a szám számít.)
-Cum să n-aibă importanţă? Nu vă supăraţi, dar eu nu sunt un număr, am nume. Mie numele îmi este mult mai important decât orice număr. (Hogyhogy nincsen jelentősége? Ne haragudjon, de én nem egy szám vagyok! Van nevem! Számomra a nevem bármilyen számnál fontosabb!)
-Dar în sistemul calculatorului... (De ebben a programban...)

Végül nem kötekedtem, de becsszó, ennyi várakozás után jólesett egy ennyicske. Ekkor már 10 óra is el volt múlva. Nem érti amit a gép ír. Voltam ma már a laborban? Mert olyan számot ad, ami már lehetett valainek. Nem, nem voltam. Jaaa, voltam az V. emeleten abban a laborban. No, akkor megint hívja a kolléganőt, h akkor most velem mit kezdjen? Mert ez a számítógép tudja, h én ma már voltam és nem akar más számot adni. Hát kiderül, h én ilyen egy napra beutalt vagyok, ja, akkor még jó is, h ugyanaz a számom egész nap! Ő nem érti, h miért jó, de legalább a másik nőnek elhiszi. Ez persze mind időbe kerül, mire ezt kibogozzák.

Végre beérek a vérvevő székbe. A nőcike kedves volt, de kezdtem levegő után kapkodni és mondtam, h adjanak vizet, mert kiájulok. No, adtak. Hát mi a baj? Mondom az, h fél 11 és én még nem ettem semmit, mert mondták, h vérvétel előtt ne egyek, de mászom fel s le a lépcsőket és várakozok az ajtók előtt és nem éppen élvezetes számomra ez az állapot.
-Nu vă faceţi griji pentru scări, măcar o să naşteţi mai uşor! (Ne aggódjon a lépcsőzés miatt, legalább könnyebben fog szülni!)
Hát kedves, kössz.
Ezt poénnak szánta-e v mi, nem tudom, de aki emlékszik a Tibike születésének történetére... én becsszó nem szeretnék gyorsabban szülni, mert szegény gyermek akkor a kocsiban fog megszületni!

Na, kezdi nézni a karomat, jajjgat, h nincsen vénám. Végül szúr a jobb karomba. Nem talált, de a tűt nem veszi ki, hanem kavargat vele körbe, mintha puliszkát akarna főzni. Nem talál és nem talál. A tűt kihúzza, erre spriccol a vér, de még fröcsköl bele. No, szeszes vatta, nyomkodás, stbstb...
Végül a bal kezemből tankönyvszerűen sikerül vért venni.

Na, hoztam-e a reggeli első vizeletemet? Hoztam, persze. Egy szobával arrébb küld, odaadom és azon gondolkodok, h ha reggel 6kor fogtam ki, akkor fél 11-ig vajon nem történt vele semmi? Gondolom már egy csomó minden kilötyögött/elpárolgott belőle...

Majdnem 11 óra volt, mire végeztem és visszamásztam a IV. emeletre, mert a szemészet is ott volt. 4-en voltak előttem, de egy órába belekerült, mire behívtak. Közben már nem tudtam ülni sem, állni sem, hanem sétálgattam a folyósón, mint akinek jobb dolga sincsen.
Kutattam a táskámban és találtam a tegnapi játszóterezés morzsái közül... pár szem mandulát, egy barackot és egy deci vizet. Ezeket megreggeliztem.

Bemegyek, ez kezdi, h takarjam le a szemem és mondjam a számokat a tábláról. Hááát, itt már nagyonnagyon türelmetlen és ideges lettem. Látok én szemüveggel, és TUDOM, h nem ettől függ a császár kérdés. De egyetlen szót sem szólok, mert ugyebár hálásnak kéne lennem, h bevett programon kívül. :((
No, kapok cseppet a szemembe és menjek ki legyek szíves, várjuk, amíg hat. Még vártam egy végtelenséget, akkor már jött, h bőgjek. A látásom kezdett furcsa lenni, gondoltam, h hat a csepp. Gyermekkoromban csepegtettek utoljára...

No, visszahívnak, megvizsgálnak valami géppel, bevilágít, stb, kezd hasonlítani a vizsgálat a Tibike születése előttihez.

Végül ezt mondja: 90-95%, h nem lenne semmi baj szülés közben. Figyelembe véve, h második szülés, hát még több, mint 95%, h nem lenne baj. "Dar eu nu-mi permit, să-mi asum răspunderea, pentru orice risc minim". (Nem vállalhatok felelősséget, bármilyen kicsi is a kockázat.) És a lapra szépen felírta, hogy "Se recomandă naştere prin cezariană". (Ajánlott a császár.)


Akkor már csak a Synevo magánlaborhoz kellett átmennem. Nem is mondtam, h a nődokitól kaptam egy kémcsőféleséget és küldőpapírt, h vigyem el a poliklínika melletti magánlaborba, mert ezt az államinál nem végzik el. Sztreptokókusz B - ről van szó.

És így, 12 után, fél 1 környékén már készen is voltam! Ha jól megszémolom, egy fél óra alatt is készen lehettem volna, a többi az lépcsőzéssel és ajtók előtti várakozással telt.
És próbálok megértő lenni emberileg. Az egész bandának most vonták le a fél fizetését, milyen munkakedvük lehet... De az a megérzésem, h ez nem amiatt van így!!! Neeeem! Ez azért van így, mert így szoktuk meg. És mert új a softver-ük. És mert... nemtom...

Az igaz, h egy magánklínikán nekem félóra-óra alatt mindenzt megcsinálták volna. De annyi pénzbe belekerült volna, hogy annyit úgysem tudnék keresni egy fél nap alatt.


Ebben még benne van az is, hogy reggel, amikor elmentem, mondtam Tibinek, h legyen szíves maradjon a gyerekkel, szerintem 10 körül hazaövök s akkor majd mehet a céghez. No, Tibi aznap 1-re ért be! Még úgy is, hogy a gyereket odahozta mire végeztem, s gyorsan lelépett.

A hazafelé út volt érdekes, mert én autóval mentem, h hamarbb járjak, de ettől a hülye szemcsepptől alig láttam. Mondta is a dokinő, h lehetőleg ne vezessek aznap. Na kössz. Aztán hazajöttünk Tibikével szép óvatosan...

Így volt, hálistennek megvan és elfelejthetem már.

Még hétfőn lesz egy kör az eredmények begyűjtésekor, de remélem, hogy az is nem kerül bele egy fél napba.

Éljen a román egészségügy!