Február 15, Studház, Paradise Lost. Tibi már régesrégen megvette a jegyet, felhívta Tündét, h ugye jön? Igen, jönnek. Majd Bakival ketten babázunk és Tibi Tündével rokkoznak. Ez volt a terv. Közben kiderült, hogy Öcsike éppen ezen a héten lesz szabadságon, így ők is jönnek.
És persze terveztünk. A koncert hétfő estére volt kitűzve.
Mindkét család, Bakiék és Perjessyék, vasárnap érkeztek. Tibikének a háremje, ti. a 2 családnak összesen 4 lánya van :)
Azt is elterveztük, h aki nem koncertezik, az elmegy a kismamaklubos farsangra.
Vasárnap már jó volt a hangulat. Tibike olyan szövegekkel próbált bevágódni alányoknál, mint "puff-puff, nézzetek ide! ez a puskám!"
Meg, hogy "kaldozzunk egy jó nagyot, melt bui van!"
A vitézünk egy csomószor bőgött. Egyik vigasztalására induásom alkalmával az előszobai asztal alatt találtam rá, keservesen üldögélt egy cipőrakás tetején (az asztal alatt) és szívéből bömbölt.
-Mi a baj, Tibikém?
-Zita bevert az asztal alá, anyaaa!
(aki ne tudná: Zita 4 hónappal és több mint egy fejjel kisebb nála)
Aztán egy másik bőgés alkalmával:
-Mi a baj, Tibikém?
-Zita megütött a kaldjával.
Szóval Zita volt a nagy ellenség ez alkalommal.
Hétfőn (s egyébként kedden is) nekem 7re kellett mennem suliba, ez a fantasztikus érettségi miatt (s ez így lesz egész héten). Aztán délután, mire hazajöttem, itt a társaság elment vásárolni/nézelődni, csak a Tibijeim voltak itthon.
Majd megjött Nyufi Udvarhelyről. Éppen ebédeltünk itthon, amikor telefonáltak, h nem lesz koncert. Néztük a neten, tényleg írja.
Hogy Nyufi hogyan reagált, azt most nem részletezném, mindenesetre enyhén szólva: ideges lett és csalódott. Nem csodálkozni, ti. ő CSAK ezért a koncertért utazott fel Kolozsvárra.
Ha már elmaradt a koncert, úgy mindenki itthon maradt, a gyerekeket sem vittük el farsangolni. 12kor feküdtem le, felnőttek közül elsőnek, így ma eléggé kóm voltam a suliban, de sebaj, túléltem.
Ma, amikor hazajövök, a következő idill vár:
(Tibi munkában volt, és a két másik anyuka elmentek soppingolni.)
A konyhaasztal körül ülnek a 4 nagyobb gyerek, Baki és Öcsike és midnenki civilizáltam ebédel. Amikor az anyukák otthon vannak, akkor folyik a rinyálás, hogy kinek milyen színű tányér kell és milyen pohár. Az apukák pedig random-szerűen kiosztották a tányérokat, kitették az ételt, felvágták a húst kockákra és minden gyermek kapott egy kanalat, oszt táplálkozzék.
Hűsítőt kértek, Baki felállt, kiosztott midnenkinek egy pohár vizet. Ittak és meg voltak elégedve a sorsukkal. :)))
Summa summárum, roppant édesek voltak. :)
Aztán ebéd után kávézás és kávézás után midnen vendég hazaindult.
Két sztorit szeretnék elmesélni.
1. az első a bilis sztori.
A 4 vendéglány közül, a fél éves Katát leszámítva már egyiknek sincsen pelenkája. Valahogy úgy alakul, h 4 gyerekkel vagyok a fürdőben. Pisikál Zita, utána pisikál Maja:
-Látod, Tibike? Milyen ügyes lányok! A wc-be pisikálnak!
-Tibike hová pisikál? - kérdi tőlem Abigél?
-A pelenkába. - válaszolok én Abigélnek.
Ekkor Abigél naaagy-csodálkozva Tibike fele fordul:
-Te nem tudsz a wc-be pisikálni?
-Én szoktam póbálgatni abba a pilos bilibe, de nem sikelül. - védi ki a fogas kérdést Tibike.
(Tudni kell, h nem hajlandó ráülni sem a bilire, sem a wc-re, csak kamu volt, amit Abigéllel beetetett.)
2.
Én nem hallottam, de azt mondja Baki, h amíg én ma suliban voltam, addig Tibike a következő kijelentést tette: "Én szeletem a állatokat, kivéve a vendégeket."
1 megjegyzés :
Hat neked van aztan turelmed irni, nekem ennyi nem lenne, inkabb a kepekt teszem fel de ritkan irok egy kis szovegete is melleje. De egyre ritkabban. Ez van
Megjegyzés küldése