Temesvár újra :)

Sajnos elég messze van Kolozsvár, Temesvártól, s így én is a hugomtól. Amíg gyesen voltam,... azok a régi szép idők... amikor csak kedvem szottyant vonultam Tibikéstől Hugihoz, babáztunk, pletykáltunk, vigyorogtunk. :D

Most Boró van gyesen. Jött is hozzánk a jómultkor s még készül, de most mi jötteünk, mert a suliban most van a vakáció.

Már pénteken eljöttünk. Az út OK-s volt, elindultunk Kolzosvárról, s Tibike már Fenesen megkérdezte, h "ezek Telesmál fényei?" Győzködtük, h aludjék, de azt mondta, h nem álmos. A nagyváradi benzinkútnál pedig azt, hogy "megérkeztünk Temesválla?"

Várad után, ott kapott fél 10, akkor aludt el, de úgy,h éjfélkor, mikor ideértünk, alig tudtuk felkölteni.

Boró meggyőzte Évikét, h várjon meg bennünket. Aki ne tudná, Évi unokatestvérünk, itt töltött egy hetet Borónál, nem mellékesen éppen Ő Lacának a keresztmamája. Nos, szombaton délelőtt játszóházba mentünk, a Bartók Béla suliba. (Nagyonnagyon szimpatikus iskolácska így ránézésre. Otthonos, kedves...)
Oda Évi nem jött, elment shoppingolni. De kiderült, h nincsen vonatja Aradig, csak Aradtól, mert az a vonat, amit kinéztek hétvégén nem közlekedik. Hogy ne legyen ügy, hát Zalán és Tibi elvitték Őt Aradra.

Amikor Tibike látta, hogy Zalán és Tibi beüllnek a kocsiba, így summázta a látottakat: "Amelyik beüllt abba a pilos Opelbe, az a mi apánk!"

Szombat estefelé már nem emlékszem, h miért ígértem nyaklevest a fiamnak. Nagy komolyan néz rám és Boró kérdi, hogy - Tibike! Tudod-e, hogy milyen a nyakleves?
"Tudom, igen. Olyan leves, amit ide beöntünk a nyakunkba." És éppen talált egy kiskanalat a földön, és azzal megmutatta, hogyan kell a nyakába önteni a levest. Később halljuk, h játék közben, a dumaparti közben ezt kiálltja: "Én vagyok a nyakleves Tibike!" (Hogy ezt hogyan értette, nem firtattuk.)

Vasárnap Tibi visszavonult ebéd után, mi ketten meg ittmaradtunk. Hétfőtől Zalán is dolgozik, így Boróval ketten babázunk és ketten szórakozunk minden jeleneten, beköpésen. Mindenesetre írtó jó buli. És ketten két gyerekkel valahogy sokkal könnyebb, mint egyedül egy gyerekkel.

Nem hoztunk semmiféle meséskönyvet (nem is értem hogyan történhetett ez meg - elfelejtüdött), így valami NőkLapjából olvastam neki mesét. Amikor már negyedszer olvastatta velem ugyanazt a mesét, akkor szóltam előre: Tibike, ez az utolsó. Utoljára olvasom, aztán holnap még elolvassuk.
"Jó - mondta Tibike - esetleg amikor lefekszünk, akkor még elmondod ezt a mesét."

Valamelyik este Tibikém annak örült, hogy "gombakokányt vacsorázunk".

Boróval két muffint is készítettünk. Én otthon nem szoktam, nincs is muffinsütőm (de mostmár egész biztos, h lesz ;-) ). Tibike egyszercsak felkiállt: "Anya készíti a muffint. Iszlali Léka készíti a muffint."

Nagyon tetszik Tibikének a Laca majma, egy édibédi kicsi barna majomka. Sokat játszott vele, és bizonyára bele is élte magát a játékba, egyszercsak felkiálltott: "Tibike majom és Tibike Kovács."
Boróval megegyezték, h a majom a piros autóval az üzletbe megy és kókuszdiót vásárol. Tibike ezt "hókuszdiónak" értette, annak is mondta, aztán egyszercsak halljuk, h sorolja: "Megy a majom a üzletbe, vásálol hókusztejet, hókuszkenyelet és hókuszdiót."

Amikor Laca kifelé mászott éppen a konyhából és Boró utánaszólt, hogy "Gyere vissza, szivem!", akkor Tibike gondolta, h segít neki és ő is kiálltotta: "Gyele vissza szivünk!"

Gondolom kitetszik a fentiekből, h mi péntek óta folyamatosan röhögjük a gyerkőcöket, Laca még nem beszél, rajta egészen más dolgok miatt vigyorgunk, Tibikén a beköpések miatt. Sok baj nem is volt velük, de a dackorszakos hisztik... hmmm... legalább egy minden napra jut belőlük :( Nem tudok kezdeni velük majdnem semmit. Tegnap például mondtam Tibikének, h "légyszives menj be a szobába, s ha kibőgted magad, akkor gyere vissza." Be is szalad a gyermek és bömböl-hüppög: "Anyaaaa! Anyaaaa! Az én aaaanyááááám!!!" (és persze mi nem röhögtünk ezen hangosan, nem, megálltuk :D)


Amin mindkteten meglepődtünk: a két gyerek csodálatosan játszanak egymással! Persze szerencsésebb, ha felnőtt is van a közelben, megukra még nem hagyhatóak, de hááát hihetetlen!
Példák erre is: Laca elindul, úgy akármerre. Boró könyörög, h jöjjön vissza, de rá se hederít, ő csak mászik amerre lát. Mondjuk Tibikének, hogy hívja vissza Lacát. Akkor Tibike elkiálltja magát: "Jöjj vissza, Laca!" És láss csodát: Laca felüll, visszanéz, vigyorog, mintha mondaná, hogy "igenis, egy pillanat", és már jön is visszafele.
Ha Laca elkeseredik, akkor Tibikét megkérjük, h vigasztalja meg, és Tibike ölelgeti, simogatja, megmondja, hogy "ne síjj, Laca", és Laca máris jobban van! (Természetesen nem a világrengető problémákról van itt szó!)

De Tibike, annak ellenére, h viselkedhetne példakép méltó módjára, hát ő mégsem ezt választja. Ő lemegy 9 hónapos csecsemőbe.
Ha Lacika mászik, akkor ő is mászik.
Ha Lacika feláll és rittyegteti a fenenkét, akkor gyorsan Tibike is.
Ha Lacika kedvesen beszélget az ő nyelvén, akkor Tibike is halandzsázik egy sort...

A csúcs az volt, hogy Tibikémet nem tudtam meggyőzni, h leüljön a kádban, mert Laca sem akart leüllni! Apropo: sikerül az együtt-fürdetős projekt, legútóbb még Tibike nem volt hajlantó az unokatestvérével pancsizni.

És még plusz egy az unokatestvérről:
-Tibike: Laca a barátod?
-Nem a balátom, a unokatestvélem!


Borónak vannak szuper ötletei, ma délelőtt például az állatkertbe vitt el minket. (Én nem is tudtam, h Temesvárnak van állatkertje.)

Laca végigaludta, mi 3an meg élveztük.
Láttunk:

• téli álmát alvó medvét,
  
• valami apró kengurucsaládot, a kicsike kukucskált kifelé az erszényből,
  
• többféle tyúkcsalád - hagyományos házityúkök, valami törpetyúk, gyöngytyúk s még kitudjamilyen a többi?
  
• páva
• kecskecsaládok
  
• szarvasok - eleinte csak a tehenek és a bocik voltak elől, aztán kijött a hatalmas szarvú szarvas is.
  
• láma is volt kettő (elég viharvertek szegények)
  
• zerge
• emu-madár
  
• majmok
  
• pónilovak
• nyulak - rengeteg
• rengeteg terngeimalac
• egy akváriámban halak
• egy elég nagy iguána

...most ennyi jutott eszembe.

Tibikének nagyon bejött az állatkert, délután ébredés után egyet bőgött, h miért nem megyünk MOST a állatkeltbe! Ő az egyik kezében hozott egy majmot, másikban egy mókust és végig a majmokat (majomt) meg a mókusokat kereste. A majmok ketrece után már csak a mókusokat.

Most már elaludt a legénykém, sőt: elaludtak a legénykéink :-)
Tibikém elalvás előtt megkérdezte, hogy "ma milyen nap van, anya?"
Én pedig készségesen válaszolok neki: "kedd".
"És mikor megyünk még a állatkeltbe? Amikol még megyünk, én viszem a majomt."

Hát majdnem sajnálom, hogy holnap már továbbállunk, de hát a szülőknél is j óles, egészen biztos vagyok ebben. :)