A kockafejű szülők...

...ők a kezeiket tördelik és vigyorognak. Attól még járhatnak úgy, mint Csanna és Jancsi öccce (szegényt Isten nyugtassa, rég nincsen már közöttünk).

A sztori röviden:
Csanna szerette volna, hogy a lánya (én!) tanuljon meg nyelveket és ismerje a történelmet, ő ugyanis úgy képzelte, h egy lánynak ez áll jól.
Jancsi bátyám meg úgy képzelte, h a fia egy ügyes mérnök lesz, vagy hasonló, és nyomtatta (volna) Janival a mateket ennek érdekében.

A gyakorlatban ez úgy történt, hogy nekem halvány lilám sem volt soha a történelemhez, annak egyetlen fejezetéhez sem, nem is érdekelt és nyűg volt megtanulni hétről-hétre egy-két törci-leckét, ha lehetett ki is hagytam (nem szép dolog ez, de most elkapott egy őszinte pillanat). Liceumot intenzív infó osztályban végeztem, majd az egyetemen mateket és infót tanultam.

Ezzel szemben Jani unokatestvérkém éppen fordítva: szerintem soha nem tudott 5 matekképletnél többet. Liciben humán tagozatra ment (ott heti 1 matekórája volt és nem egyszer én írtam a háziját :)) ). Egyetemet is végzett: történelem szakot! De ettől még belevaló csávó, sajnos mostanában nagyon ritkán találkozom Vele.


Ezt az egész sztorit inkább csak magamnak meséltem el, nehogy én is így járjak :D

Mndenesetre ezzel együtt roppant símogatta a májamat Tibikénk következő eszmefuttatása:

Elősztori: vettem ma egy pakk kártyát. (Păcălici - ennek mi a rendes magyar neve?) Szóval minden kártya duplán van és van egy bohóc, neki nincsen párja.
(a párosok: Hófehérke, a gonosz mostoha, az almaárus öregasszony, a 7 törpe és a királyfi).
Nem tetszik neki a bohóc, ezt el is mondta sokszor és mindegyre kérdezgeti, h miért nincsen párja?

Ma estefeél, amiután ezerszer párosítottuk a kártyákat, sétálni mentünk kettesben. Egyszercsak azt mondja:
-Anya, ha még veszel olyan káltyát, akkol a bohócnak is lesz pálja!
(Hűűűűűű-ha, itt van a képzeletbeli kéztördelés.)
-És akkor hány boszorkány lesz, Tibike?
gonsolkodik-gondolkodik, aztán nagy boldogan felkiállt:
-Egy csomó!


Itthon Apának is elmeséltük. Apa pontosan úgy reagált, mint én: ki akarta húzni, h hány Hófehérke lesz. De persze itt is "Egy csomó!" volt a válasz, és a négyet nem tudtuk kicsikarni belőle. Az igazság az, hogy nem is kínoztuk sokat, bár alig tudtuk megállni...

:D:D:D