A zakuszka

Tegnap kijelentettem, h ha Hugi nem születik meg éjszaka/hajnalban, akkor ma reggel megyak a piacra és veszem meg a zakuszkának valót.

Olyan zakuszkát, amit mi ismerünk, nem akartam. Azt úgyis fogunk kapni a nagymamáktól. Akkor már legyen valami másfajta. És Dulmina receptjét néztem ki, hiszen Dulmina receptjei megbízhatóak: elkészíthető, olyan, amilyennek ígéri, nem lehet elrontani és még finom is!

Alaposan átgondoltam, h jobb lesz, ha csak fél adagot veszek, hiszen annyi zöldséget megpucolni, és felvágni, mert sajnos nincsen húsőrlőm... És az edényem is akkora, hogy nem tutti, h belefér az egész... Nos, eljött Emőke, segíteni. (Köszi, Emőke!)

Elkészítettük, a vinetás változatot, nem a fuszulykásat :D

Lett belőle 8 üvegecskével. Pontosabban majdnem 9-cel, de mivel a 9-dk nem telt meg egészen, eldöntöttem, h azt megesszük és kész...


Nem gondoltam, h életem első zakuszkáját 39+5 -dik napon fogom elkészíteni. De lám, így is lehet :)


Megjegyzések:
-csillagtököt és cukkinit tettem bele. Sajnos a csillagtököt kockáztam, mire rájöttem, h reszelni is lehetne. A cukkini már reszelve került be. És - noha jól megfőtt - a csillagtök-kockák nem főttek eléggé szét.
-ugyanúgy a paradicsomkockák is kissé nagy darabokban maradtak meg.

Következtetés: jövőre beszerzek egy húsőrlőt. Vennék egy konyhai robotgépet, csak az a baj, h egy egyszerűbb 300 lej körül van és egy húsdarálóval is rendelkező már vagy 8-900 lej. S ha vennék 300 lejért egy kisebbecskét, és egy kézi darálót mondjuk 60 lej körül, akkor is fele pénzből kijönnék. Viszont az elektronikus daráló nagyszerű olyankor, amikor nagy taliga sajtot, nagy adag zakuszkánakvalót, stb... kell leőrőlni. Nem mindegy, h az ember néhány óra v néhány perc alatt végez...
No, ezen még gondolkodok :)

Augusztusi Advent

Itt vagyunk és várakozunk. Várjuk a születést. A kiírt időpontig még van 3 nap, de annak ellenére, h eddig mindkét gyerek 4 napot húzott rá... hát nem gondoltam, h ezúttal is kihúzzuk eddig. Igazán mondhatom, h jól vieltem ezt a terhességet is, hála Istennek. Persze amennyire az idei nyári kánikulában viselni lehetett. Na de nem dagadtam, nem lettem viszereslábú, nem híztam sokat, nem hánytam... és semmi különös nem történt. Most, az utóbbi néhány hétben nyillalgatott a hasam, fájogatott, görcsölgetett, de egy cseppett sem komolyan, említeni is csak azért említem, mert az előző 2 terhességtől eltérően itt léteztek.


Hol vagy Mona? Te jutsz eszembe sokszor, ezekben a várakozós napokban. Azt mondtad volt, talán még Tibike születése előtt, hogy "Nyugi, Kir, repülő az égen és gyermek az anyja hasában még sosem maradt. Meglátod, h ki fog bújni!" És láss csodát, úgy is lett, kibújt :)

Egyébként hajnalra beszéltem meg hugival, h előbújik. A dokink ma este hazaért a 3 hetes szabadságáról, a kedvenc bába nénink a szolgálatos éjszaka... Tehát egy nagyon jó kombináció adott.


Ráadásul Tibike és Jutka is végre hazakerülnek, ha megszületik a baba. Már nagyon hiányoznak...


Szóval kedves hugi, ha olvasod ezt a blogot: nagyon várunk, szüless meg! :)


Tibike szerint: ha megszületik a kicsitestvérel, anya, akkor két kislányunk lesz!
-Igen? Kinek nekünk lesz 2 kislánya?
-Hát Neked, nekem és Apának!

Jutka szerint: szegénykém... szerintem nem sokat érthet. Símogatja a hasamat és sokattudóan mondja neki: baba! Aztán símogatja a saját hasát, az is baba. Mi több, az Apáé is! Erősen kívncsian várom, h ő hogyan fogadja majd a kistestvért. Azt hiszem, h izgulok is egy kicsit.

Hálózsák és biztostű

Na nem azért hagytam ki 2 hónapot a bloggerségből, mert semmi említésre méltó nem történik... nem... Hanem éppen az ellenkezője. Még mindig reménykedek, h egyszer összefoglalom a történteket, de hogy mikor?... :(

Most pedig arról szeretnék beszámolni, hogy bepánikoltunk Apával ketten. Rájöttünk, h időtlen idők óta nem voltunk sehol kettesben, s ha megszületik a pocaklakó, akkor egy ideig nem is leszünk. Ennek orvoslása érdekében felhívtam Csannát, akinem örömöt okozotunk a hírrel, h egy héteig Náluk lesznek az unokák :)

Aztán kinéztünk egy szép május végi hetet. A házasségi évfordulónk környéke (éppen 9.), és 30 hetes pocakkal még talán bevállalható egy hosszabbacska utazás.


Aztán a terv csak annyi volt, hogy minden nap máshol akarunk aludni. Minden nap egyszer halat szeretnénk enni. Eleinte strandolásra is gondoltunk, de attól menet közben elment a kedvem. Na de Tibi nem bírja ennyire a spontánságot, ezért ő kigondoltam, h a Tiszatónál kezdünk, Tiszafüreden. Nekem mindegy volt, oda megyek, ahová visznek :D


Az "akció" a pénteki nappal kezdődött. Apa még a cégnél inétzte az utosó simításokat, én kivettem Tibikét ebéd után az oviból és irány Medgyes. A gyerekeket felpakolva szépen 3-an odakocsikáztunk. Ott is aludtunk, aztán szombat délelőtt visszajöttem egyedül.

(Péntek este írjuk az SMS apának. "Szia Apa! Jutka már alszik, mi is le vagynk feküdve Tibikével...." stbstb. Tibike hozzámbújva figyeli hogy pötyögöm a betűket. Egyszer megkérdi: "Anya! Azok a betűk, amiket ide írsz, hogy kerülnek oda Apához?")

Szombat déli 12 körül értem haza, majd pakolás, és indulás. Meg se nagyon álltunk Tiszafüredig, ott találtunk egy szép kis vendégházat, be is cuccoltunk.

(Óóóó, és babát várnak! Első gyerek? - kérdezte a házinéni. - Ó, dehogy, harmadik.... - Kerek szemek, hümmögés, hámmogás - Mekkorák a másik kettő? Hiszen maguk olyan fiatalok! - Olyan kicsik? És most hol hagyták őket?... És nem írom le többször, de ilyen és ehhez hasonló jelenet majdnem naponta volt...)

Első nap aludtunk startból 10 órát. Másnap átköltöztünk egy kemping-be (tudom, h nem így szokták írni), az olcsóbb ára miatt. Aztán elbicikliztunk a Szabics kikötőig, ott átvittek motorcsónakkal a Tiszán és végigsétáltuk a "Tiszavirág séta- és tanösvény"-t. Azt is úgy, h minden 10 méteren leülltünk a fűbe pihenni, néztük a vizet, madarakat, érdekesebb burjánokat... próbáltuk megfejteni, hogy hívják a pocaklakónkat, de ez egész héten nem jött össze. Azt a 1,5-2 km-s sétányt több óra alatt jártuk be. Hazafelé jóllaktunk a Ha-L-Jó Vendéglőben, és szépen visszabicikliztünk a szállásra. (Nyugi, csak vagy 2 km-t kellett, aszfaltozott bicikliúton!)

Másnap, hétfőn elautóztunk Poroszlóig, megnéztük ezt a frissen nyílt "Tisza tavi Öko Centrum"-ot. Nagyon szép, nagyon látványos, joggal lehetnek rá büszkék a helybéliek! Ott is lassan haladtunk, mert egyszerűen csak lötyögni tudtunk. És például a mozdulatlan teknősbékákat is tudtuk nézni hosszú perceken át... innen gondolom, h ki lehettem éhezve egy kis mozdulatlanságra, mert egyébként nem igazán jellemző rám ez a mérhetetlen nagy döglés. Innen hazafelé megtaláltunk a Fehér Amur nevű halászcsárdát, amit Nyufi már a tavaly nyáron is ajánlott, aztán valakitől azt hallottuk, h leégett, de hálistennek egyáltalán nem égett le. Hálistennek, mert írtó jó halászlevet szolgáltak fel!

Hétfő este azon kaptunk magunkat, hogy az egész kempingben mi vagyunk a vendégek. Lejárt Pünkösd és mindenki hazament. Hogy ne túlozzak: volt még egy lakókocsi, ahol egy nagybajusszos osztrák bácsi kezdte meg az őszig tartó nyaralását.

Következett kedd. Kedden elvontultunk Budapestre, ez volt a legcivilizáltabb napunk. Ott találkoztunk mindenkivel, akivel dolgunk volt (vinni, venni, hozni dolgokat), megnéztem a Mamami Boltot, amire már régesrég nagyon kíváncsi voltam. De olyan ügyesen megszerveztük a dolgokat, hogy déli 3 körül már midnennel végeztünk. Beülünk a kocsiba és akkor néz rám Tibi, hogy "de most tényleg muszáj eldöntsük, h hová megyünk, mert attól függ, h merre megyünk ki a városból". Na, akkor kezdtük sorolni, h Sopron? Bécs? Tényleg, vajon merre vegyük az irányt? Aztán Tihany mellett döntöttünk. Ott nyaraltak Tibinek valami ismerősei, s gondoltuk, h mennyünk, igyunk meg velük egy sört. :) El is robogtunk Tihanyig, csak az Ikeánál álltunk meg egy kicsikét.

Megittuk a sört, akikkel akartuk, aztán kerestünk egy szállást. Egy aranyos kis hotelben szálltunk meg, ez volt a legeslegszebb szállásunk, az összes kipróbált közül :D Az udvarról, ahol kajáltunk is este meg reggel látható volt a Balaton, a másik felén pedig egy szép zöld domb. Az egész terasz maga meg telesteli Olianderekkel, muskátlikkal és szebbnél szebb virágokkal. Este a vacsoránál roppant boldogok lettünk attól, h kitaláltunk: kerüljük meg a Balatont!

Így szerdán tovább utaztunk, s egy badacsonyi pihenővel, ahol ebédeltünk egy szép vendéglőben és bort vásároltunk egy igazi borpincéből, elrobogtunk Keszthelyig. Végig a Balaton partján, lassan, nyugisan, nézlődve, beszélgetve, vigyorogva.

Keszthelyen elhatároztuk, h strandolunk, de éppen egy hatalmas zápor kerekedett. A Jóbarát vendéglőben húztuk ki a rosszidőt, kb 3 órát ültünk bent, ettünk, söröztünk. :) És megállapítottam, h a Jóisten sem akarja, h strandoljak egyet.

Csütörtök következett. Ellézengtünk egy strandra. Fújt egy szelecske de sütött a nap, meleg volt. Voltak a strandon 5-ön, mi lettünk a hatodik és hetedik érkező. A fürdést eluntuk, de ücsörögtünk egy padon, bámultuk a vizet, a hattyúkat és a többi madarakat, melyeket csak találgattuk, h vajon miféle madár. lehet. Jaaa, amikor bementünk és megláttuk a hattyúkat, akkor Tibi rámszólt: "Anya! Nem eszünk hattyút! Világos?" - csomót vihogtunk... már amennyire Tibivel vihogni lehet. Ez inkább abból szokott állni, h ő szégyeli, h én hangosan vihogok.

Mire meguntuk, kikászálódtunk, megnéztünk valami térképet, addig mustráltuk a Balaton déli partját, míg észrevettem rajta Balatonszárszót. Rögtön oda akartam menni. De megmondani Tibinek, h azért, mert Anna és Peti is ott nyaraltak, azt már végképp nem mertem. Kérdzte, h miért pont Szárszó, de csak mosolyogtam, hogy hát mert az tetszett meg :D

Szárszón találtunk egy nénit, aki befogadott a házába, adott egy szobát. Kiderült, hogy van egy örökbe fogadott kislány a háznál. A néni lányáéknak nem született gyerekük. Az anyuka már 44, a férje pedig 46 évesek. És nem volt még egészen egy hete, hogy hazahozták a kislányt. Aztán babáztam kicsit vele. Először babáztam egy hét óta. Annyira jólesett. :) Mire már a szállást is lefoglaltuk, rájöttünk, hogy csak 3 óra van, mi pedig azt hittük, hogy már vagy 5-6 lehet. Így levonultunk a Balaton partjára, én befeküdtem egy jó nagy fa árnyékába, Tibi bement úszni (csak nem igazán tudott, mert írtó kicsi a víz azon a részen). Ott henyéltünk megint egy jó adagot.

Péntek reggel arra ébredtünk, h lehűlt az idő, éjszaka esett az eső. Összepakoltunk, elbúcsúztunk a házinénitől, aki nagyon ragaszkodott, h vele kávézzunk, megfőzte nekünk a kávét :) Pedig a reggeli kávéval tervünk lett volna. Na nembaj. Lekocsikáztunk a szárszói cukrászdáig, ilyenformán kávé helyett forrócsokit vettünk. Azzal kisétáltunk a partra, ott szépen megiszogattuk kettesben. Forrócsokizás után még benéztünk a siófoki Tescoba, megvettük amiket akartunk még. Utána fel az M7-esre, és (apró túlzással mondhatom:) le sem jöttünk onnan Nyírbátorig. Nagykárolyban pihentünk vagy 2 órát, a Headbangers-ben. Onnan este 10 körülre szépen hazaértünk. Az utunk legnehezebb része az itthon volt, Kolozsváron, mert egy csomó helyen útjavítás van és alig tudtunk hazajönni, annyit kellett kerülgetni az útlezárásokat.

Nos, ennyi volt a kettesben nyaralás. Medgyesre végül nem kellett elmennünk, mert Csanna s Csapja hazaszállították a gyerekeket. Ma Apa már dolgozik, holnaptól Tibike is ovizik, szép lassan visszaállunk a mókuskerékbe...

Konklúziók:
-ilyent évente  kéne egyet csinálni. Talán az alvás hiányozhatott a legjobban, mert napi 10 órát aludtunk, ezen felül első két nap még délután is párat.
-máskor is májusban mennék nyaralni. Minden szálláshely kicsit olcsóbb, mint júniustól lesz. Fehérbőrűeknek küldön előny, h nem kell annyira félni a leégéstől. Turistát nem látni, csak nagyon nagyon keveset.


Ja a gyerekekről: minden rendben volt, ők is nagyon élvezték a nagyszülőzést'
Jutka pár szóval-szótaggal gazdagította a szókincsét. Csupáncsak azzal sztrájkolt, h nem fogadott el senkitől semmi kaját, csak egyedül volt hajlandó falatozni. Beleértve a joghurtot, levest és minden egyebet. Na de így is sikerült neki sokat enni, úgy tűnik, h kicsit meg van pofosodva és nőve a léányzó.
Tibike meg már napok óta azt meséli, hogy Nagytatával merre autóztak, a Mercedesz mikróbusznak hogyan pukkadt ki a kereke, milyen híreket hallott meg a rádióban, milyen új könyve van nagymamának, mekkora buli volt a X. Vándorcsizma fesztivál.... És úgy érzem, h még tartani fog ez a mesélés :)

Köszönet itt is kedves Férjemnek, nagyon szép volt ez a hét. Köszönet a nagyszülőknek, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az akció. És köszönet a gyerekeknek, akik nagyon természetesen vették ezt a "figurát", eszükbe nem jutott ellenkezni sem előtte, sem sértődöttet játszani utána.

A hálózsák: pakolás előtt Tibi betett egy hálózsákot az autóba. Én meg röhögtem, h azt ugyan minek? Ő meg kijelentette, h biza, egy meleg hálózsáknak sosem lehet tudni, h mikor vesszük hasznát. Aztán a tiszefüredi kempingben első éjszaka kissé fáztam, így második éjjelre Tibim diadalmasan hozta a hálózsákot be az autóból, hogy "lám-lám, na ugye?" Szuper volt, jólesett nagyon!

A biztostű: ugyanúgy röhögte Tibi a biztostűmet, amikor meglátta, h a szvetterembe van bújtatva, mint valami falusi nénikének. Én pedig nagyon határozottam tudtam, hogy az ember, ha úton van, sosem tudhatja, h mikor van szüksége egy hegyes eszközre. Hát valamelyik nap nem összeszedett az ember egy szálkát? Akkor diadalmasan kiakasztottam a biztostűt: "tartsd ide az újjacskádat, bébi", és pillanatok alatt megszbadítottam a szálkától!

A születés misztériuma... gyerekésszel

Egyik este nagyon sóhajt Tibike és azt mondja:

-Alig várom, h kikeljék a kicsi testvérem!

Na, tisztáztuk, h nem kikel, hanem megszületik. És jött a kérdés, amit Jutka születésekor már sokszor megbeszéltünk, de úgy látszik, h elfelejtette:

-Hogy jön ki a hasadból a baba?
-Hát van egy kijárat, és ott ő kibújik.
-A kicsibabák megkapják a kijáratot és ügyesen kibújnak, de mikor megnőnek, akkor elfelejtik. Én is elfelejtettem már.

(És több kérdés nem is érkezett ebben a témakörben... legalábbis egyelőre.)

Testvérek száma...

Egy szép, nyugis szombat este Apa elvitte Jutkát lefektetni, mert álmosabb volt, mint éhes. Tibikével ketten maradtunk a konyhában, a vacsora utolsó falatjainál tartottunk már és közben beszélgettünk.

-Te Anya! Én azt szeretném, h három testvérem legyen.
-Melyik hátom, Te?
-Hát Jutka, aki a pocakodban van és még egy.
-S hát miért legyen annyi?
-Hogy ne férjünk a Volvoban!

(Kicsit meglepődtem, de vettem a lapot és folyt tovább a beszélgetés.)

-Akkor milyen autót vegyünk?
-Hát egy Sharant.
-Az hét személyes.
-És ha abban sem férünk?
-Akkor mit vegyünk?
-Hát egy Vivarot.
-Jó.
-És ha még születik egy gyerekünk, akkor egy egész nagy buszt kell vegyünk!
-Hát akkor igen.
-De anya, ha annyi gyerekünk születik ahány hely van a buszban s még egyel több, akkor mit csinálunk?
-Hát akkor villamost veszünk!

Ekkorra már elég iazgatott lett a gyerek, szeme ragyogott, hangja hangosodott és egyre lelkesedett!
-De ha már abba sem férünk, anya, akkor gyalog kell menjünk!
-Hát akkor igen.
-És akkor az emberek mondanák az utcán: "né mennyi gyermeket visznek! né mennyi gyermeket visznek"!

S közben nagyon jól szórakozott a gyerek, hogy micsoda jó dolgot talált ki. :)

Akkor feltettem a fogas kérdést:
-De te Tibike, ha annyian lennénk, akkor hol aludnánk? Nincs is annyi ágyunk!
-Hát szivacsokat tennénk a földre, még  a földön is aludnánk!
-És akkor én hol aludnék? Mert mindenki mondaná: "én anyával alszom! én anyával alszom!"
-Hát tudod, én lennék a legnagyobb és én is kiabálnék: "én alszom anyával!"

Akkor a gyerek variálta tovább:
-De Anya! Nem férnénk a fürdőkádban! Egyesével kéne fürödjünk! Először én, azután Jutka. De Jutkának apa más vizet kéne fogjon, mert én annyit fürödnék, míg a víz egészen kihűlne!
-Már reggeli után neki kéne fogjunk a fürösztésnek, h estig minden gyermeket megfürösszünk!

...na így folyt a szombat esti beszélgetés :)

Gyerekszáj történetek - Medgyesen töltött hosszú hétvége

Medgyesre már csütörtök délután elutaztunk hárman, én és a két gyerek. Ja és a harmadik gyerek is, nagyon kiszolgáltatott lévén szegényke :D

Mivel éppen március elseje volt, Tibike vitt nagymamának egy hóvirág alakú márciuskát és egy gyönyörű rajzot. Ez a rajz 3 arcot ábrázolt, tiszta egyformák, csak méretbeli eltérések vannak közöttük. Középen a legnagyobb Csanna, balfelől kicsit kisebb Csapja és a jobb szélén a legkisebb Laca. Ez volt az ajándék Nagymamának :D

Röviden: csütörtökön megérkeztünk mi, Laca már ott volt, ő az egész hetet ott töltötte, pénteken délután odaért Boró is Bálintkával. Szombaton délelőtt kimentünk Sárosra, ahol a névadó sár éppen ott volt, mindenhol... (ahol nincsen aszfalt,) de hát az udvaron-kertben nincsen, hálistennek...


Amíg csak Laca volt még ott, Csanna szélforgót készített neki. Kettőt is. Aztán Laca szaladgált velük, megállapította, hogy egyik sebességebbül pörög, mint a másik.

Másik napon sütöttek valami kekszfélét. Köteményt kötöttek és süteményt sütöttek - állapította meg Lacuska.

Tibike pénteken s szombatn sem volt hajlandó lefeküdni délután. Ilyenkor elnyűgösödik egy idő után. Délután 6 körül szerettük volna kivinni a gyerekeket levegőzni, de Tibike hisztizni kezdett, h nem akar kimenni, unja az öltözködést, stbstb... láthatóan ez volt a fáradtság kiütközése. Kezdem vigasztalgatni, megértően, mert hát ugye fáradt a gyerek... de egyre türelmetlenebb lettem, mert semmi nem hatott a hisztire. És akkor így szidtam:
-Mikor fejezed már be? Már egy fél órája imádkozom Neked, s Te még mindig bőgsz!
Jött a sértődött válasz:
-Nem is imádkozol, Anya, mert az imádság szépen van, Te pedig csúnyán beszélsz!
(mennyire tudja, hogy kell leszerelni anyát... )

Tibikétől azt is megtudtuk a hétvége folyamán, hogy Nagymama nagyon futkékony, mert mindig csak azt mondja, hogy "lefutok a Mădălina-ba".
Magyarázat: ha valami elfogy, akkor Nagymama lemegy a közeli, Mădălina nevű üzletbe.


Jól telt a hétvége, főleg a nagyfiúknak :)
Ők ti. az IKEA-s fasínekkel nagyon jó sínpályákat raktak ki és mindegyre Thomas-ékat játszodták el. Mi a "kicsiket" őríztük, (Jutkát és Bálintkát), akiknek nagy buli lett volna a pálya szétszedése. Elég nagy strapa 4 gyermeket (és 4 felnőttet) egy 3szobás blokklalásban tartani, még sok kimenővel is.

De nem baj, mert jön a nyár, s kiülünk Sárosra! Ott aztán a kertben elférnek, sőt, még jónéhány gyermek elférne. (Elvégre még osztálykirándulás is sátorozott az udvarunkon valamikor. - jut eszembe...)

95%, hogy lány

Ezt mondta ma a nődoki, aki a 12. héten még fiúra fogadott volna.
Ma, a 17+2 -es vizsgálaton pedig megállapította, h biza tévedett volna, mert ez nagyonis lánynak néz ki.

Az én elméletem szerint: Tibikével gyönyörű volt az arcbőröm a terhesség alatt, Jutkával pedig jó pattanásos, főleg az állam körül. Egyéb különbség nem volt a két terhesség között, de nagyon nem is lehetett, mert a pocaknövésen kívül mást nem vettem észre, nem voltam rosszul, stbstb. Úgy látszik, nekem a teherbeesés ment nehezen, utána minden karikacsapás-szerűen folytatódott.

A 12. heti vizsgálaton a doki "talán fiú"-t mondott, mert valami hosszút látott. És nem stimmelt az elméletem, a pattanásos arcbőrrel, mert most sem tudok szabaduli tőlük. És láss csodát: mostanra "megnőiesedett" a pocaklakó :)

Nem mintha nem lenne tökmindegy, csak meg akartam örökíteni a dolgok alakulását.


Nos, akihez még nem jutott volna el az infó, az megtudja most: augusztusban 5-ön leszünk. Vicces, hogy a meglepetésbabánk éppen Apa szülinapjára, augusztus 9-ére van kiírva.

Innen tovább kéretik drukkolni, h továbbra is minden rendben legyen, fiú/lány... tökmindegy, csak az egészség... ugyebár?

PS: lánynév javaslatokat szívesen fogadunk. :)

Kiegészítés: közben hazaért Tibike az oviból és csaódottan vette tudomásul, h ismét huga lesz. Ő nagyon fiút várt, hiszen "fiútestvérem még nincsen". A mai hírre...
-elkerekedett a szeme
-elkerekedett a szája és azt mondta, hogy: óóóóóóóóóóóóóóóóó.
-majd: Nem baj, mert hátha még lesz egy testvérem és az fiú lesz!

Nekem úgy tűnik, h Tibike nem egészen érti, h tőlünk független ez a dolog. Azt hiszi, h mi akartuk így, megrendeltük, vagy nemtom...