Aki ismerte nagymamámat, „Pipás” Jolán nénit Firtosmartonosban, annak nem kell bemutatni, a többieknek írom: nagy szövőmester volt. Nem, nem olyan rongyszőnyeget szövögető nénike, hanem olyan szövőmester, aki komplikált mintákat tudott kihozni stikás nyüstbefűzésekkel. Igazi nagy szövőmester!
(De nem csak ennyi,
mindennek mestere volt, ami fonal, ami textil, ami kézimunka. Tudott hímezni, szabni,
varrni, paplant varrni, kötni hihetetlen mintákat, horgolni, bogozni, és még ki
tudja miket nem, de most kimondottan a szövésről szeretnék írni.)
Még kislány koromban
sokszor odaültetett, hogy segítsek neki. Először minden egyes felvetett szálat
be kellett adogatni neki, amíg a nyüstbe befogdosta, azután a bordába fűzni
kellett segíteni. Tudniillik a szövőszék felvetése, a szövés beindítása nem
egyemberes meló. Mindig csodáltam, ahogy azt a millió szálat tette-vette,
értette, hogy melyik honnan jön, merre megy és minden szál szót is fogad neki,
olyan gyönyörűen illeszkedik mintába és alkot egy textilt a végén. Voltak részletek,
amiket akkor megértettem, de soha nem láttam a folyamatot az első lépéstől az
utolsóig, ez amolyan „bakancslistás” dolog volt, hogy egyszer majd odafigyelek
és a folyamatot elejétől a végéig végigcsinálom mellette és majd tudni fogok
mindent. Ne is mondjam, úgy alakult, hogy magával vitte a tudását. Ennek már
sok sok éve, ám a szőhetnék soha nem halt ki belőlem, volt néha, hogy elhalványodott,
máskor jobban előtört, de el nem múlik soha.
Tudtam erről a
válaszúti kézműves táborról, amit a Kallós Zoltán Alapítvány szervez, legalább
10 éve készülök is, hogy beiratkozok és elmegyek a szövőtáborba. Idén végre
sikerült!
Olyan jó volt nekünk
ott egy hétig, hogy elmondani sem tudom. Már csak az is milyen volt, hogy elénk
tették a kaját. Senki sem rinyált, hogy mi lesz az ebéd, hogy mikor lesz kész,
hogy nem szereti, vagy hogy mittudommilyenbaja van. Csak a megfelelő órában
eléd tolták a finom, házias kaját. Tiszta all inclusive! De ez még semmi!
Megérkezett Páll
Etelka, ő volt a szövősök mestere ezen a héten. Megkérdezte, hogy ki miért jött
ide, ki mit szeretne megtanulni, mire kíváncsi és úgy alakította, hogy mindenki
kaphasson abból, amiért idejött. Hát így alakult, hogy egy csodálatos hangulatú
szövős héten vettem részt. Mindent csináltunk: volt egy nyüstbe fogdosott felvetés
egy szövőszéken, azt befőztük a bordába. Rögtön mintásat. Hiába volt „csak” két
nyüst, voltak szimpla szálak, dupla szálak, meg kellett fejteni, hogy hol kell
egy bordába 2 szálat fűzni, s hová csak egyet. Négyen koncentráltunk, de végre
sikerült! Mikor azt hittük, hogy készen vagyunk, akkor következett az alázat és
bebújtunk mind a szövőszék alá, megnéztük, hogy Etelka hogyan köti össze a
nyüstöket a lábítókkal. 😊
Másik osztováta üres
volt, de elő volt készítve egy felkalácsolt köteg szál. Azt felhúztuk a
kompostorra. Másnap ezt be is fogdostuk nyüstbe, befűztük bordába. Érdekes volt
a fogdosás. Leültem a nyüsttel szemben, és ahogy ránéztem, tudtam, hogy mit
kell vele csinálni. Egyszerűen tudták a kezeim hogy kell megfogni, hogy kell
belebővölni a szálakat. Jajj olyan jó volt, sikerélmény a javából. Persze Etelka
folyamatosan rajtunk tartotta a szemét, hogy jól csináljuk-e? Másik három
szövőszék fel volt vetve, azok 4 nyüstösök voltak, szebbnél szebb mintákkal befűzve.
Egyik barackmagos, másik fenyőmintás… na de a harmadik… az nem is tudom milyen
nevű minta volt, de arra olyan vékony szálak voltak felvetve, legalább 900 szál
futott rajta.
És még csomó keret
is. Mindenki csinált valamit. Volt aki szőtt, egyik kockásat, másik csíkosat,
harmadik borzosat… a barackmagos már nem is volt nagy szám.
Nem győztünk
gyönyörködni a saját és egymás munkáiban és fürdőzni a sikerélményben.
Mindegyre
megállapítottuk, hogy „Ojjan jó nekünk! <3 „
Persze jó hangulat
volt a többi műhelyekben is, volt ott nemezelős csapat, vesszőfonós csapat,
bútorfestők, és hímzők meg varrók is. Én nem azt mondom, hogy máshol nem volt
vidámság és jó hangulat, de én igazán sehová sem kívánkoztam 😊
Valamelyik nap
felvetőszálat vett elő Etelka és a vetőfát beüzemeltük, csináltunk egy 5 singes
felvetést, 140 szál. Otthagytuk a kalácsot egyik üres szövőszéken, mert ne is
mondjam, hogy kettőt is leszőttünk a héten. A többieknél még van szőnivaló,
hagytunk a következő táborozóknak is :D
Úgy érzem, a szövés
is részem lesz ezután, mert hogy szőni kell, az már egészen biztos 😊
Végül itt egy képen
mutatom, hogy miket szőttünk egy hét alatt, de a tudás, mint felvetés, nyüstbe
fogdosás, bordába fűzés, stb… az sajnos nem fotózható.
UI: köszönet a kedves férjemnek, aki végiggürizte a hetet, ellátta a gyermekeit, mert enélkül ez a táborozás totál lehetetlen lett volna.
-Na, hogy volt itthon apáddal s a húgaiddal?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése