Idén nagyon rosszkorra esett a Mikulás járás. Egy 5 napos hétvége után, amikor nyilván elhúztunk mi is Sárosra, hétfőn volt 5-e és kedden 6-a. Vasárnap hazajöttünk és arra jöttem rá, hogy amellett, hogy holnap, vagyis hétfőn rengeteg dolgom van a munkahelyen, még bevállaltam a negyedikesek ajándékainak becsomagolását is, és még asse tudom mit hoz itthon a Mikulás.
Na mindegy, gyorsnak kell lenni, rugalmasnak, hatékonynak, és késni nem lehet, hiszen a Mikulásnak mire jönni kell, arra jönni kell!
Nem igaz, hogy semmi nem volt. TibiApa megvett 1-1 legoembert a lányoknak, egyiknek korcsolya van a lábán, másiknak távcső a kezében. És egy nagyon menő, Hetfield-es gitárpengetőt Tibornak.
Sakkor: hétfő reggel hozta egyik anyuka az aranydiót és a csomagoló celofánt. Egy apuka hozta a megvásárolt gyümölcsöket és édességeket, és egy másik anyukát. Na, ezzel a másik anyukával itt megkávéztünk és összeállítottuk a negyedikesek csomagjait, bezsákoltuk és rohantunk is dolgozni. Kinga elérte a 30-as buszt, én is odaértem, fél 11-kor már be is voltam ülve a laptopomhoz.
Turbo üzemmódban nyomtam, pipálgattam ki a hosszú listámat. Írtó koncentráltan lehet dolgozni, amikor hosszú a lista és kevés az idő. Meggyőződésem, hogy a 8 órások legtöbb esetben nem dolgoznak többet, mint amennyiben egy kétségbeesett nagycslaádos anyuka, mondjuk 5 óra alatt. Olyankor nincsen cigiszünet, pletykaszünet, csak a listád van és a ketyegő óra.
Nem akartam megvárni, amíg a tömeg megindul. Nekikeseredtem: minek kell annyit mind angyalkázni a suliban? Húznak az osztályban, h meglepjék egymást, ez aranyos, kedves dolog. De ezek a mai gyerekek nem úgy húznak, hogy viszel Mikulásra egy ajándékot s kész. Ezek egész decemberben angyalkáznak. Mind a 3 gyermekem húzott. (Idén mindenki fiút. Én szeretem a fiúkat, de ha lányt húznak, akkor betankolok csattok, ajakír, hajgumik... valahogy mindig könnyebben feltalálom magam, mint amikor fiúnak kell kedvességet vinni.)
Indulok, a fejemben körvonalazódik: Mikulás otthonra a 3 saját gyereknek, Mikulás a suliba a 3 kihúzott fiúnak... ötletem nincs, azon agyalok, vajon a gyermekeim miért nem segítenek? "Anya, akit húztam, szeret rajzolni, vegyél neki valami menő színeseket." Vagy "gyűjti a nemtommit, olyant vegyél." Nem, kérlekszépen... ezen morfondírozok, amikor hív a fiam. Ő IX-es. Végzett az órákkal, indul haza. Közli, hogy van neki egy szép karácsonyos mintájú gyertyája, nagyon jó az illata, nem gyújtotta meg egyszer sem, Ne idegeskedjek, mert ő azt viszi holnap az osztálytársának. S aztán én vegyek melléje még valamit. De mit, Tibor? - Hogyhogy mit, anya? Kamaszfiú fejjel gondolkozz: édességet! Sokat és finomat! - Háát, felvidította a gyerek a napomat. Milyen pragmatikus, milyen laza. Így kell ezt! Minek annyit idegeskedni?
Beszaladok a papírboltba. Piros pixet kell vegyek a középsőmnek. Az ő matektanárjuk ugyanis olyan, hogy oda nem lehet piros pix nélkül menni matekórára, s a léányka az enyémmel jár napok óta, mert az övé kifogyott. Vegyek végre piros pixet. Veszek 2-t. Mekkora ötlet, abban az osztályban kincset ér a piros pix! Szétnézek, találok meg valami érdekes hegyzőt, radír is van bele építve... hát ez jó lesz, veszek kettőt. Egyet vigyen Jutka, egyet Zsuzsi. Fiús színűeket választok.
Aztán be a Mega Image-ba. Édesség, finom, sok. Betankolok: apró színes cukorkák, csokiba mártott mogyoró, fehércsokiba is mártott mogyoró... Közbe megveszem otthonra is a cuccokat.
Hazavágtatok, nem tévesztem el, amit az osztálytársaknak kell vinni az felviszem, a többit az autóban hagyom.
Valahogy ezzel a Mikulásozással nem készült el este az osztálytársak ajándéka. Azokat reggel pakoljuk. Megkeresem a 3 legszebb borkánt (gyk: beföttesüveg). 6szögű, gömbölyű... cifra. Összekeverjük a sok apróságot: színes cukorkák, csokiba mártott mogyorók, más csokigolyók. Megtöltjük a 3 borkánt velük, nagyon jól néznek ki. (kár, h nem fotóztam le, de ilyen reggeleken fotózni?...) Zsuzsi szerint, akit ő húzott, az egyszerre be fogja tolni az egészet. Ezért cimkét ír és ráragassza: "Makszimum 5 darab naponta" (Zsuzsi pontosan így írta.)
Hozza Tibi a gyertyát, ellenőrzöm, nem poros, tök jól néz ki, szép csomagolást keresünk, de abba a szépbe nem fér bele. Ó a francba... keressük a papírtasakot. Apa talál papírból, reklám nélkül a papírszemét mellett, az igen nagy. Aztán kihajítom az egész fiókot amiben zacskók, pungák, szatyrok vannak, végre találok egy BioBee-s fehér tasakot, az elég szalonképes, beletesszük.
Zsuzsi is elpakolja a szép borkánt s a hegyzőt.
Jön Jutka: anyaaaa, nem találom a piros pixet meg a hegyzőt. Pfááá... hogyhogy nem találod? Én itt láttam az este. Igen, de onnan bevittem. Az íróasztalon a káoszban nincsen, nem látjuk. Átkutatjuk a táskát, ott sincsen. Indulni kell. Nem baj, Jutka, most kapjunk elé valami mást, egész hónapban angyalkáztok, a piros pix máskor is jó.
GYEREKEK!!! Kinek van valami apró valamije, amit Jutka osztálytársának odaadhatnánk? Vészhelyzet van, sürgős! Mindenki fut körbe. Találunk valamit, mondom né, ez jó lesz. Jutka is megörvend neki.
Bepakolunk, mindenki el.
Apával kitöltjük magunknak a kávét, egymásra nézünk és felröhögünk.
Aztán egyúttal rendet teszek a zacskós fiókba, visszapakolok és csak vigyorgok közben.
Vidám nap volt.
ui: délután hazajön Jutka: Anya, a táskámba volt a piros pix és a hegyző, végül azt adtam oda a csomagban. Ezt a pótajándékot, amit a reggel adtál, hazahoztam.
((...Az lehetett eldugva, héé... hisz én is kipakoltam azt a táskát a reggel... ))
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése