Egy sárosi csütörtök

Csütörtök, reggel 7, ébreszt a telefonom. Elég éber vagyok, nem aludtam valami jól, de azért elég pihentnek érzem magam.

Nem aludtam nagyon mélyen, mindegyre hallgatóztam, hogy mit csinálnak a macskák a konyhában? Két macskát ivartanalíttattunk Dícsőben a tegnap este. Nagy akció volt. Betettünk két nöstény macskát a rendes állathordozó dobozba, a másik hármat egy kartondobozba, be mindent a csomagtartóba és irány Dícső. Ez a szkoccsozás nem volt sikeres, még ki sem parkolt Boró az udvarról, már meglátta a tükörben, h Csillag mászik ki a dobozból. Megpróbáltuk visszatenni, de megszökött. Így tehát 5 helyett csak 4 macskával mentünk. Az állatorvosi rendelőben kicsit kellett várni, de nem sokat. Jött az orvos és Réziről meg Ciliről megállapította, hogy mindkettő kandúr, de ők ketten ezért is jöttek (nem röhögni, mi nem voltunk 100% biztosak benne). Visszatettük őket a dobozukba, a csomagtartóba. 

Akkor kezdődtek a műtétek, először Csíkos. Féltem kicsit, mert Csíkos írtó vad macska, nem lehet őt megfogni, símogatni... most is csak azért lehetett, mert nagyon meg volt lepődve. Meg kellett mérni az altatószer adag miatt... hát féltem, hogy elszökik a mérlegről, aztán hajkurászhatjuk a rendelőben. De nem így lett. Csíkost kivettem, mérleg, sikerült... bekapta az altatót és... hazaléptünk Sárosra. 40 perc alatt jártuk meg. A két kandúrunkat hagytuk menni, szét is szaladtak az udvaron, nem voltak nagyon elragadtatva a kirándulástól. Aztán gyorsan vissza a rendelőbe. Éppen befejeződött Csíkos műtéte. Betettük őt a dobozba és következett Foltos. Itt simábban ment a mérlegelés, altatás. Most már nem mentünk sehová, dumáltunk a váróteremben. Végre készen lett Foltos is. Hiába voltunk este 7re programálva, fél 10 volt majdnem, mire megkaptuk a kiképzést, hogy mit kell tudni a műtött cicák következő néhány napjáról. Mire hazaértünk, a nagyszülők már levezényelték a 6 gyerek vacsoráztatását, megvolt már az esti mese is és már majdnem minden gyerek aludt. (Istenem, mennyire laza az élet, ha kéznél van 1-2 nagyszülő!! )

Na de ez a tegnap este volt, ma reggel 7kor keltünk. Hátramentem költeni a nagyfiúkat is. A cicáinkat kiengedtük a dobozaikból... most már lehet kis kaja, kis víz... ki akartak menekülni a konyhából... A három nagyobb, akik 8-kor kezdenek jönnek reggelizni. Közben kávét is főztünk, iszogatjuk. Szép lassan beül mindenki a kütyüjével a kijelölt sarokba. Mindenki jön szerre reggelizni, kávézni, aszerint, hogy van órája, programja, dolga.

Az első szobában a két nagyfiú (V és VII-esek), és időnként Boró is tart 1-1 órát, ahogy az órarendje mondja. A középsőbe a 3 középső (II, III és IV-esek). Az ún. lacikonyhában tanyázik a két blokkos macska: Garfiled és Kormos. Ők kolozsvári, blokkos, úri macskák lettek szeptember óta, de most ha eljöttünk, muszáj volt őket is hozzuk. Azt hittem, itt ki fogjuk engedni, de nem úgy alakult. Amikor első este meghallottam a kinti macskakoncertet, tudtam, hogy a még nem ivartalanított Garfield ide bizony nem mehet ki. Jó nekik a lacikonyha, le tudnak menni a  pince előterébe, fel tudnak menni a padlás előterébe, stb.
S van még egy szoba, aminek az a neve, hogy "a tizenharmadik szoba". (Igaz, hogy csak harmadik, de mi önkényesen átneveztük.) Szóval a 13-dik szobába most átmenetileg Gyuszi lakik, a hullámos papagájunk, őt sem hagyhattuk egyedül Kolozsváron. Látni kellett volna, hogy utaztunk errefelé: 5 ember, 2 macska, 1 papagáj. Gyuszi rendesen itt a konyhában tanyázik, de itt van most a két lábadozó cicus, akiknek felkelthetné az érdeklődését, ezért most átmenetileg átmenekítettük a tizenharmadikba. A konyhában nagymama, a főszakács, éppen nekifog ebédet főzni, Milánka ("édesannának onláájnójája van"), a két lábadozó cicus és én.

Ezeken felül már csak egy szoba van, abban lakik Attila, oda nem járunk, csak néha a fürdőszobájába, ugyanis ott van egy vagány zuhanyzó, ahol nagyon egyenletesen folyik a jó meleg víz!

Nagytata bement Dícsőbe ezt-azt vásárolni és egyéb dolgokat elintézni.

Két szobába csend van, mindenki kütyüvel, fülhallgatóval... Boró persze beszél közben, de csak halkan, rend van és fegyelem! A net és a kütyük ma velünk tartottak, csak egyszer kellett beszaladjak Bálinthoz megigazítani a meet-et. 

Sajnos Milánka ma kicsit nyűgösebb, mint máskor, túl korán kelt. Peluscsere, zingózás, aztán elmegyünk Vackort olvasni a 13-dik szobába. Előtte még főzök egy kávét, beadom huginak felét, a másik felét viszem magammal Vackort olvasni. Gyuszi, a papagáj mondja ő is a magáét a szekrény tetején. 

Azt kell tudni még a 13-dikról, hogy oda nem ér el a wifi és mily érdekes (áldás vagy átok?) telefonjel sincsen benne. Semmiféle térerő. 

Olvassuk Vackort rendületlenül... valahogy eljön 11:40, arra édesanyának lejárnak az órái, jön gyorsan, Milánka már nagyon álmos, elpunnyadt a meséktől, Boró lefekteti, elalszik.

Lassacskán befejezik az iskolások is, ki 12-kor, ki 1-kor, 2-kor és aki a leghamarabb kezdett, az a legkésőbb: 3-kor.

Jajj közben valamikor nagytata is hazaérkezett, menet közben megkezeltük a macskákat: seb fertőtlenítése, antibiotikum beadása... szerencsére nagyon elaléltak, nem zavarnak sokat, aluszkálnak a dobozukban.

Aztán ebédelünk, nagyon finom ma az ebéd: paradicsomleves zöldségesen, házi vékonylaskával, másodiknak pedig borsófőzelék panírozott juhsajtszeletek melléje.

Ebéd után beoson nagymama is Milán mellé a tizenharmadikba, ketten alusznak. Az iskolások visszavonulnak háziznak, olvasnak, ki amit. Most belekiabál Milán a bébiphonba: "édesannnyyya, felkeltem!" Boró kihozza, ebédelni kezd ő is, utolsónak. Két és fél éves, de fogja a kanalat és eszik ügyesen egyedül. Megkérdezi illedelmesen, hogy ki főzte ezt a finom borsófőzeléket? Kér még sajtikát. Közben 2-kor Bálint és Boró visszaléptek online-ba, mert van valami olyan amire mindketten be kell lépniük. Majdnem 3 óra mire végeznek. Igen ám, de 3-kor tantestületi gyűlése is van Borónak. Bevonul a leghátsó szobába gyűlni. Milán most Vackort nagymamával olvastatja tovább, én még egy kávét beadok huginak. Fél négykor kihajtom a gyerekbandát az udvarra, mindenki beöltözik, kivonulnak. A kertben 10 hóember van, ebből 2 a "sátorban", ők ott beszélgetnek. Szánkóznak, célba lőnek íjjal. Szürkület után majd befejezi a háziját, akinek még van. Nagytata felszeleteli a hatalmas sütőtök megmaradt felét, beteszi a lerbe, az lesz majd az uzsonna.

Én nekifogtam blogot írni, ha már 5 gyermek kint van és a házban csak 5 ember van, 2 lábadozó és 2 egészséges cicus és egy papagáj. (Néhány pók a sarokban, de őket most nem számoljuk.)

Holnap már péntek, ez már majdnem hétvége, akkor majd lehet kimenni délelőtt is, nem kell a gyermekeknek fülhallgatóval és kütyüvel okosodni. A cicák is jobban lesznek, őket is kiengedjük. Hűűű... micsoda lazaság lesz!!