Jutka aludni soha életében nem tudott igazán. Minden áldott nap, délben is, este is küzd az alvás ellen: "Nem szeletek aludni!" - üvölti sokszor, megfeszítve az egész kicsi testét.
Tegnap este is, ott fekszik mellettem a drága, símogat, puszilgat és közben folyamatosan dumál. A két testvére persze már régesrégen alszik, én is félig... Egyszercsak mondom neki:
-Kicsi Jutka, csukd be szépen a szájadat és aludjál!
Erre eléggé meglepődött, fel is ült és fölém hajolt... amolyan _tisztázzuk a dolgokat_ hozzáállással:
-Nem tudom becsukni a szájamat, énesana! Melt csak a szájammal tudok beszélni. A szememmel alszom, ín alszom a szememmel... és ültiben megmutatta, hogy kell becsukni a szemecskéket...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése