2010. február 5., péntek

Tibike, a postás

Tibike Nagymamánál tölti a hétvégét. Csannával beszélek telefonon, egyszercsak szólítja. "Tibike, gyere mond meg Borókának, hogy ki vagy te most". Szalad Tibike és jelenti a telefonba

"Én vagyok a postás és táskám is van"

"Milyen táskád van?", kérdem én.

"Fekete."

"És kinek viszel levelet? Nagymamának?"

"Mamamának viszek levelet és Anyának és Apának és Anyukámnak és Apukámnak és a Édesanyámnak és a Édesapámnak" és már szalad is tovább hogy kézbesítse a leveleket.


Ma piacon voltunk Lacával, Laca a karikás kendőböl mosolygott ki. Megállok két asztal között, hogy engedjem el a jövő-menő embereket, többek között egy roma családot. Elől megy a rokolyás fiatalasszony, mögötte, a kalapos ura, leghátul az 5 éves forma fiucska. Meglátja az asszony Lacát a kendőben, erre kedvesen mosolyogva és szégyenlősen megjegyzi "Vai, doamnă, ca ţigăncele", mire én is mosolygok"E foarte comod". "Sănătoşi să fim" nyugtázta a kalapos cigány és már ment is mindenki dolgára.

Nincsenek megjegyzések :