Amikor beiratkoztam a november 15-i Crosul de noapte nevű futóversenyre, akkor még nem tudtam, hogy a nov. 8-ai délutáni iskolai programot át fogják tenni nov. 15-re. Aggasztott a dolog. Hogy fogok tudni futni egy extra-hosszú munkanap után?
Eljött ez a nap, tényleg hosszú volt, és fárasztó. Sajnos egy tragikus halálesetről is hírt kaptam közben: volt osztálytársam férje… fiatal... 2 kisgyerek... hosszú betegség… sok szenvedés… Az elmúlt időszakban nagyon sok volt a rossz hír, jó volna végre szüneteltetni a rossz hírek sorát, gondoltam.
Eldöntöttem, hogy vízszintesbe dobom magam egy szűk órára
indulás előtt. És éppen vízszintesben henyéltem, amikor csengett a telefon:
Jóskatata, a húgom apósa hirtelen és váratlanul… 70 éves volt… ilyen-olyan
problémácskákkal, de nem ennyire…
Arra gondoltam ekkor, hogy én amúgy is írtó fáradt
vagyok, összezavarodott, frusztrált, lenyomott… nem, már futni sem akarok.
Itthon maradok s kész. Majd odaírják a nevem mellé, h nem jelent meg, vagy
írjanak amit akarnak, nem érdekel…
Néhány perc után pedig azt gondoltam, ha így lefekszem,
úgyis csak hánykolódok, az élet dolgain rágódok, esetleg perelek a Fennvalóval…
aludni úgysem fogok tudni… akkor már inkább futkosok egyet a friss levegőn.
Tibi, a mindenben segítőm, eljött velem, elvitt autóval, vigyázott a kabátomra,
drukkolt minden körben két helyen. (5 kört kellett szaladni).
Kicsit hamar érkeztünk, még a 4 km-sek futottak, én a
10-esre iratkoztam, minket 9:40-kor indítottak. 1-2 fok lehetett, több nem,
vagy nem sokkal. Az indulás előtti percekben mondtam Tibinek: ezt a futást
Jóska tatának ajánlom. Rá fogok gondolni.
Aztán eljött a start. Jóska tatára gondoltam. Gondoltam a vicceire, néhány elég meghökkentő vicce is volt. Gondoltam a meséire, amit a gyerekek eleinte vakon hittek, aztán ahogy nőttek, úgy kezdtek kételkedni bennük, a végén már volt, amelyiken huncutul szórakoztak. Gondoltam Zalánra, a sógoromra és gondoltam Gabi mamára, az ők fájdalmuk a legnagyobb. Aztán gondoltam az unokaöcséimre, a Jóska tata unokáira, a három gyönyörű fiúra. Biztosan fog nekik hiányozni a Küküllőre járás a nagytatájukkal, a favágás, a viccelődések és egyéb közös tevékenységek. Arra is gondoltam, milyen szerencse, hogy legalább ezt az őszi vakációt két hete együtt tudták tölteni, ez azért olyan jó. Közben a körök fogytak, 5 kört kellett szaladni a Sétatéren. Nem figyeltem sem a pulzusomat, sem a pace-emet, mert minden gondolatomat Jóska tata és a család töltötte ki. Így aztán jól meglepődtem, amikor kiderült: ma este megdöntöttem a személyes rekordomat. Nagyon szép érmet kaptam, erről is mindig Jóska tata fog eszembe jutni.
Ég veled, Jóska tata, pihenj békében!
 |
| Személyes rekord |
 |
| Az a szép érem |
