A vadreálos szülők átalakulása

 - vagyis az átalakulásuk kezdete

2021 szeptember közepe: megkezdődik az iskola. A VIII. osztály.

2021 október: első szülői értekezlet. Az Oszi ismerteti többek között a vizsga/felvételi menetét. Realizáljuk, hogy egy hónapot kell majd átizgulni, nyaralást s mindent ehhez kell majd igazítani. Vizsgák, majd egy hét múlva jegyek, majd még 1 hét az óvások megoldásának intézésére, aztán opciók megjelölése, aztán még egy hét izgulás, aztán egy örökkévalóság után a helyek konkrét kiosztása. És nem, nincsen még ekkor sem vége, még visszaigazolás… Oké… megértettem, h kemény nyarunk lesz.

2021 október vége: gyerek hazajön az iskolából: anya, humán osztályba akarok menni. – Hogy micsoda??? Anyád-apád rendes osztályokba jártak, nem röhögtetjük magunkat ilyen himihumi osztályokkal. Humánba az megy, aki…  mások mennek humánba, nem mi. –Gyerek értetlenül bámul, bemegy a szobájába, becsapja az ajtót. Nem jön ki… hetekig.

Néhány hét múlva: az oszi behívott osziórára mind a 3 XII. osztályból 1-1 diákot, hogy mondják el, miért jó matek-infóra járni, közgázra járni, humánra járni. Más gyereke mit értett ezekből a kis bemutatókból, azt nem tudom, de a mi fiúnk azt, hogy a matinfóban sokat kell seggelni, debezzeg a humánba… ott a laza élet. Anya-apa összenéznek: áháá… humánba a lusták mennek. Valami furcsa és érthetetlen dologgal állunk szemben, hogy is gondolhat bárki is arra (bárki, de főleg a mi családunkból valaki), hogy humán osztályba akarjon menni? Tehát a gyerek lustálkodni akar…

2021 november-december: minden létező érvet felhozunk, hogy miért kell reál osztályba menni. Mert fiam, ha meggondolod magad, reál osztályból bármi lehetsz, (nézd, a nagynénéd is infó osztály után közönkézül a konziba kötött ki) de fordítva… humán után nincsen élet. Mégis mi leszel? Munkanélküli? Nézd, apád is az informatikájával tart el ötünket…

2022 tél: magunkba szállunk. (tbsz, mert az apjával közösen) Ha jól meggondoljuk, ez a gyerek VI-os korában Háború és békét olvasott, Sztálin életrajzát, meg a Bruce Dickinsonét, meg politikával kapcsolatos híreket. A youtube-on is miket néz? Mikor milyen dokumentumfilmet a második világháborúról, vagy egyéb harcokról.

2022 tovább: Még jobban magunkba szállunk: a gyereknek kb 6-osai vannak fizikából, kémiából… az infó… a kis algoritmuskák, a gyönyörű algoritmuskák tök hidegen hagyják, egy nyűg megírnia házira őket. Itt muszáj megjegyeznem, hogy én libabőröztem a gyönyörűségtől, amikor megírtam egy-egy algoritmust, kicsi programkát és a gép értette, hogy mit akarok tőle. Na, semmi ilyent nem vettem észre a fiamon. Bármennyit is gondolkozok, nem emlékszem, hogy egyetlen szöveges feladat után, síkmértan, valami… soha nem láttam ezen a gyermeken azt az eufórikus örömöt, amit okozni tud (-ott nekem ilyen koromban) egy szép megoldás megtalálása. A matek füzetéről most ne beszéljünk. Annak sem eleje, sem vége, sem… sem… Aki szereti, aki kíváncsi rá… annak a füzete nem ilyen na… nem ilyen… Így… ilyenformán milyen lehetőségeket nyújthat egy reál osztály?

2022 tavasz valamikor: Úgy alakul, hogy találkozok a humán osztályt (majd az egyetemen történelem szakot) végzett unokatesómmal. Látom, hogy él, hogy nem halt éhen, sőt, egy kiegyensúlyozott, elégedett embernek látszik. Nagyon rövid volt az a találkozás, de beszélgetünk kicsit erről. A fiam humánba akar menni. Látom, hogy számára ez egyáltalán nem ijesztő. Sőt! Hmm…

Közben (egész tanévben, folyamatosan): humános ismerősöket zaklatok, meséljenek már, ugye milyen gáz dolog humánba menni? Erről minden gyermeket le kell beszélni és bármi áron legalább valami fél-reál osztályt kell választani. Ugye? Igaz? De a legtöbben csak röhögtek rajtam, türelmesen nyugtatgattak (nem mondom, empatikusak általában). Figyeltem is őket: olvasnak, műveltek, utaznak, idegen nyelveket beszélnek, könyveket írnak, címlapokon szerepelnek. Apropó címlap: a Nőileg címlapján egyszer láttam Botházi Marikát. Ő évfolyamtársam volt, csak ő nem járt rendes osztályba, csak a humánba, na de mindenesetre a rendes osztályokból (a gimis évfolyamomról) még soha senkit nem láttam címlapon, csak Marikát. Aztán vizsga után még Katona Laci is megjelent, szintén a Nőileg címlapján, aki ugyanabba az osztályba járt, mint Marika, vagyis nem a rendesekbe. Úgy látszik, a címlapokon inkább szerepelnek a humánosok, mert az A-ból, B-ből még senkit nem láttam ilyen helyen. (Ha volt, de nem tudok róla, akkor bocsánat.)

2022, még tavaszabb: Közeledik a vizsga: Ez a gyermek, ez nem reálos. Hamar megtanul 1-1 típusfeladatot megoldani matekből, de élvezni nem élvezi őket, sőt, ha sikerül, az sem okoz örömet neki. Na de a vizsgán át kell esni. Közben a kamasz fiúk lustasága utoléri és izgalmas mellette az élet. Én izgultam mindenki helyett is, de neki volt ideje plafont bámulni… Pfáá… ez a vizsga amúgy annyira rosszkor van. Amikor legjobban utoléri a masszív növésben lévő fiúkat a lustaság… na pont akkor kell vizsgázni, amikor annyira lusta, amilyen egész életében nem volt. (Hogy ezután lesz-e, azt még nem tudjuk. J )

2022 június 1: körmünkre égve a gyertya, még nem gyakorolt be matekből ezt, azt… románból s magyarból sem láttam sokat tanulni… Rugdossuk szegényt, préselem bele a rövidített számítási képleteket, terület képleteket, számtani és mértani közép… és mindent amit lehet. Másik két vizsgatárgyból csak remélem, hogy rendben lesz, de otthon tanulni nem látom.

És eljön az idő. Vége a VIII. osztálynak: Nagyon szép volt a ballagási ünnepély. 

Előadtak egy kis színdarabféleséget. Nem véletlen, hogy a mi fiúnk a költő szerepét játszotta és a saját versét szavalta. Mások csodát tevő varázslók voltak, kísérletező tudósok, vagy szerencsét próbáló diákok. De a költő pont ő volt.

Óda az almafához

Valahogy lejár a vizsga. És, ahogy az oszi mondta az elején: várunk egy hetet a jegyekre, aztán még egyet, hogy az óvásokat elrendezzék, aztán választjuk az opciókat.

Opcióválasztás: saját kezemmel írom be, büszkén a humán osztály kódját, 177! Nincsen B tervünk. Természetesen beírunk mindenféle opciókat arra az opcióválasztós lapra, de hát egyik sem talál hozzá, csak ez, ez a humán osztály.

Bárhogy számigáljuk… nagyon izgalmas, hogy bejut-e abba a bizonyos humán osztályba. Mert eddigre már nagyon szilárd meggyőződésemmé vált, hogy ennek az én fiamnak ott volna a helye. Az összes számítási tehetségemet összeszedem és megállapítom, hogy ahhoz a vonalhoz nagyon közel lesz. Vagy fentről, vagy lentről?

Az opciók megjelölésétől még mindig hátravan egy hét, az év eddigi hetei közül a legesleghosszabb… olvasom Botházi Mari cikkét a hértelmiségiekről… Ajánlott olvasmány: Így gondozd erdmagyar humánértelmiségidet. Megérint, felháborodok, szegény hértelmiségiek… de most már kezdek együtt érezni velük, kezdem rettenetesen szégyellni, hogy eddig én sem voltam valami túl jó véleménnyel a humán osztályos diákokról. Egyre inkább humánosan gondolkozok, érzek… Alázat, Réka, alázat! – mondogatom magamnak. Találkozok egy anyukával azon a héten, ő is humános volt világ életében. Mikor meghallja, hogy ezek XI-diktől nem fognak mateket tanulni, azt mondja „jajj hála Istennek” – erre felháborodok, érzem, hogy gyűl a düh bennem. Mi az, hogy hálistennek? Mi az? Hogy is lehet anélkül élni? És még annyit sem tudnak majd ezek, hogy mi az a derivált? Hogy honnan lehet tudni, hogy egy függvény merre görbül? Hol van szakadási pontja? Hol folytonos? Hol nem az? Határértékek, stb? Hát hogy lehet így élni? Ezek olyan érdekes és szép dolgok… Na de azt mondja ez az anyuka, hogy nagyon jól lehet, sőt! –Álmélkodva hallgatom…

Meg is állapítom: van még tanulnivalód Rékácska… sok van még. Nem is olyan egyszerű ezt belátni, elfogadni, hogy nem olyan nagy baj az, ha határértékek, deriváltak, integrálok és algebrai testek, gyűrűk s mittudommik nélkül éli valaki az életét.

Mert mint fentebb próbáltam érzékeltetni, megerősítés nincsen! Mindenhonnan az ömlik, hogy a rendes osztály az csak reál lehet, esetleg a fél-reál. –Hogy bejutott a fiatok? Hát persze, hogy bejutott a ti fiatok! – kábé mindenki így áll hozzá, aztán mikor kiderül, hogy igenám, csakhogy nem a reálba, akkor gyanús tekintettel néznek: ezek reálosok, ezek pedig tudhatnák, hogy! Hááát… biztosan elment szegényeknek az eszük.

 

UI: a fiúnk bejutott a humán osztályba!

Az érzelmeim furcsák, de bele fogok jönni. Előszöris természetesen büszkeség, boldogság, bizalom… de van egy csepp bizonytalanság is még.  Mindenesetre kíváncsian várom, hogy milyen is ez az új helyzet, s igyekszem nyitott lenni. S hogy mi lesz a gyerekből? Hát ejsze programozó vagy mérnök nem, de egy sor egyéb még bőven lehet. Én nagyon bízok benne!