Meghalt szegény Maria néni. A földszinten lakott, 77 éves volt, sánta, nagyon vastag szemüvege volt és nagyonnagyon ráncos bőre. Sokat üldögélt a többi nénikékkel a lépcsőház előtti padon. Amíg Tibike nem votl megszületve, addig nem is nagyon beszéltem a nénikkel. De amikor alvó picurka babával kimentem levegőzni, eleinte csak ide a környékre, hát mindig beszélgettünk kicsit. Jöttek, megnézték a babát, köpködtek: püj-püj, nehogy megigézzük. Általában azért aggódtak, mert a fiúcskát nem öltöztettem fel eléggé, nem tettem neki sapkát, de volt, h azért is, mert nem kötöttem piros szalagot a karjára. Nos, ez a Maria néni magyarul beszélt Tibikéhez. Aztán egyszer elmesélte nekem, hogy két fia volt, de az egyik meghalt, a kolozsi tóba fulladt. Szegény el is sírta magát.
Nos, Maria néni még az ősszel meghalt, az örökösök pedig nekifogtak renoválni a lakását, hogy tudjanak beköltözni. Ezzel nem is lenne baj, de Tibikém már hetek óta a fúrógép iszonyú hangjára riad fel, vagy a majdnem kibírhatatlan kopogásra. Ha ébren van, akkor mondja, hogy "koko" (kopp-kopp -ot jelent).
Ez a lakrész a földszinten van, nem is pont alattünk, hanem egyel "arrébb", mégis iszonyúan hallatszik minden: fúrás, kapirgálás, kopogás, flexelés, s mittudommilyen ismeretlen hangok. Lentről láttam, hogy tettek termopán ablakokat, boltívesre átalalkították az erkélyre a kijáratot, a falakat glettelték és lefestették. S még nem tudom, h miket csinálnak s főleg, h mennyit tart még... :(
Tibike most is alszik, de úgy kopolják a fűtőtesteket, hogy szerintem ez az alvás nem fog sokat tartani. Mindenesetre ha felverik, akkor leviszem, h pesztrálják ők ma délután...
SZÖRNYŰŰŰŰ!
Remélem Karácsonyra befejezik...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése