2015. október 29., csütörtök

Ősz...

Köszönöm Sípos Zsoltnak, hogy megosztotta ezt a fotót, egyben kérlek, Zsolt, ne haragudj, hogy elloptam. :)

Az ősz mindig lenyűgöz. Ősszel ki kell menni a természetbe és kész.

Az ősz nyugodt, az ősz bölcs. Az ősz mindenét odaadja. Adja az almát, a diót, a szőlőt, adja a sütőtököt, a birsalmát, a szilvaízet és az aszalt szilvát. Adja a céklát és adja a káposztát.

Kap érte ködöt, kap érte hóharmatot, kap érte ólmos, hideg esőt.

De az ősz nem hőbörög ez ellen. Az ősz tudja, hogy neki ez a dolga, és felelősségteljesen végzi a dolgát, fegyelmezetten. Nem zavarja meg nyugalmát a rideg reggeli köd, az őszi nap-anya, ha kissé fáradtan is, de mosolyogva bújik elő alóla. Később a barátságtalan, ólmos, nedves hideg esőnek sem engedi meg, hogy méltóságát csorbítsa.


Lenyűgöző a Nap, amint a nyári tüzességét kezdi elhagyni, de tud még melegen sütni sokáig azután. Majd egyre édesebbre érleli a sütőtököt a szárán, amit tavasszal még azért melengetett, hogy a két pici levélke mellé még bújjon elő két picurka. Végül nekünk adományozza az édes sütőtököt, ami testünket és lelkünket is melengeti később, amikor kint hideg havas tél van, bent pedig csempekályha, gyapjúzokni és sütőtök illat.

Az ősztől, az őszi Naptól sokat tanulhatunk: nyugalmat, bölcsességet, lassulást, önzetlen odaadást, kitartást, méltóságot...
Az ősz tudja és mi megtanulhatjuk tőle, hogy elmúlás nélkül nincsen örök élet.


3 megjegyzés :

Rbk írta...

Ez szép volt Réka!! :)

Zsuzsanna Hlavathy írta...

Kellemes ráhangollodás az öszre és készülödés a télre.

Boroka írta...

Ahányszor elolvasom, annyiszor tetszik! És folyamatosan úgy érzem, hogy újra kell olvassam :)