2014. szeptember 8., hétfő

Tomi története...

Az úgy volt, hogy már egy événél több, hogy Samuék, Tibor osztálytársáék, házba költöztek és vettek egy szép nagy fehér kutyakölyköt, (eddig már biztosan jó nagyra nőtt). :)

Na, azóta, hogy megvan Samuéknak Bodza kutya, azóta van nálunk műsoron az a lemez, h mikor lesz nekünk is kutyánk? Vagy macskánk? Vaaagy... teknősbékánk?  Vaaaaaagy halak? Vaaaaaaaaaaagy... bármi, csak állat legyen.

Ahol most lakunk, kutya, macska szóba sem jöhet. A teknősbéka... hát nem kígyó, ez biztos, de hüllőnek hüllő, s én a hüllőkkel, töredelmesen bevallom, hogy nem vagyok túl nagy barátságban.

Azt is tudtam, h a háziállatot nagyrészt magamnak szerzem be, ami a gondozást illeti. :) Meg amikor elutazunk... Meg amikor, meg amikor... Na, aztán mindent egybevetve eldöntöttük, és beszereztük Tomit. Ő egy hullámos papagáj. :)

Soós Kata adott egy kalitkát, ami ezúton is köszönünk Neki! :)
Elég hihetetlen, de az olx-en találtunk papagájt. Ettől a családtól vettük, mert amíg a kereskedésben lévők sokan vannak egy kalitkában, egy részük gubbaszt, másikuk sántikál... ezzel szemben ezek minden egyes madárkájukról tudták, hogy melyik költésből való, mit a szokásaik, meg ilyenek. El is mentünk hozzuk a Katától kapott kalitkával és kiválasztottak a gyerekek egy szép zöldhasú, zöldhátú, sárga fejű, fekete-sárga szárnyú példányt. Én más színűt választottam volna, de teljesen rábíztam a gyerekekre. Hihetetlen, de Tibor és Jutka meg tudtak egyezni, nem vesztek össze, mindkettőjüknek ez a zöld tetszett!!

Ja, fontos szempont volt, hogy legyen fiú. Tibor nagy szomorúan kérdezte, hogy "de legalább a papagáj lehet fiú?" - hiába na, néha előbukkan a frusztráció, h sajnos mindkét testvér lány. Ebbe mindenki beleegyezett, mert így a nemek aránya egyenlő a lakásban! :))

Szép hazahoztuk a papagájt és nevet kellett neki adni. A döntés teljesen a  gyerekekre volt bízva, így lett TOMI!

Hazahoztuk, s Tibor egy óra múlva ideges lett, hogy miért nem beszél ez a papagáj? Vajon nem is igazi? :)) Így lassan rájöttem, h mire gondolt a gyerek, amikor kérdezte, hogy "de anya: román papagájt, vagy magyar papagájt fogunk venni?"

Tomi eleinte igen sokat állingált egy helyben, első napokban alig evett. A hangját sem igazán lehetett hallani. Valamivel élénkebb akkor lett, amikor kitettük a teraszra, a fehér polc tetejére Egészen lázba jött, amikor meglátott egy verebet, rigót, galambot.

Egy szép délután otthagytuk, és mi hátra mentünk a kertbe, ahol Jutka egyszercsak ártatlanul közli, hogy ő bepisikált. Mérgelődtem is, s elindultunk fel, hogy öltözzön át. Hát ez volt eddig a legeslegszerencsésebb bepisilés!! Már messziről észrevettem, hogy Tomi kalitkája nincsen ott, ahol hagytuk. Kérdem is a gyermekektől, hogy bevittük végül, vagy miért nincsen ott? Mindenki nagy izgalomba jött, mert jól tudtuk, h Tomit kint hagytuk levegőzni. Amint közeledünk az ajtónkhoz, Ovi cica (vagyis a bestelen macska, akit sajnos nem tudtam soha megszeretni) ugrik ki a konyhánk nyitott ablakán. Rosszat sejtve, erősen nagy izgalomban rohanunk be, hááát, ott a kalitka a földön, a konyhaablak alatt, a magok szétszórva, a víz kifolyva, a rudak összevissza benne... Szegény Tomi pedig ott lihegett a földre lapulva.

Gyorsan rendbetettük a kalitkát, becsuktuk az ablakot, és ott vigasztalták egy ideig Tomit, majd felfegyverkeztek Tibike kardjaival, s elindultak hátra a kertbe, hogy "Ovi cicát most jól megverjük"- mondta Tibor. "Ez nem visszes, Tomi szinte meg_alt!" - mondta Jutka. Zsuzsi nem mondott semmit, de csóré fenékkel csatlakozott a csapathoz.

Ettől kezdve Tomira jobban vigyáztunk, csak akkor tettük ki, amikor mi magunk is a közelben voltunk... Majd eljött a nyári vakáció és Tomit elköltöztettük Sárosra. Az utazás is kissé kalandosra sikerült, mert Tibor csak úgy betette a hátsó székre, s az első nagyobb féknél szegény Tomi beköltözött a két ülés közé. Megtelt kölesmaggal az autó, Apa nem kis bosszúságára. (Csak Tiborral ketten voltunk, amikor Tomit költöztettük a nyaralóhelyére.)

Sároson Tomi roppant jól érezte magát. Éjszakára és a délutáni pihenőre bevittük a verondára, s a kalitkáját a függönytartóra akasztottuk fel, mert a cicákon kívül még féltettem a lelkes gyerekcsapattól, nehogy kiengedjék, s föltétlen olyan helyre akartam tenni, ahol nem érik el. :) A verondának 3 oldalán ablakok vannak, onnan fák, lombok és levelek látszanak, behallatszik a madárcsicsergés a nagy természetből. Tomi rengeteget énekelt hajnalonként is, délutánonként is.

Nappal pedig a szilvafán volt a kalitka helye, ott lógott egy kampón. A közelben egy eperfa (fekete), ahová szezonban rengeteg madár jár eprészni: mátyásmadár, csuszka, harkály, hogy a verebekről s az egyebekről ne is szóljak. Tominak folyton futkorásznia kellett jobbra-balra és énekelni. Csak akkor lett kissé lazább a tempó, amikor az eper letűnt, akkor többet tollászkodott, de nem vészesen sokat.

Egyik hétvégén mindenki Martonosba utazott 3 éjszakára, akkor magunkkal kellett vigyünk. S mint az elején, amikor hozzánk került, itt is keveset evett, ijedezett...


Egy majd2 hónapos vakáció után hazajöttünk Sárosról. Itthon Tomi pontosan úgy viselkedett, mint amikor először hoztuk: félénk volt, csendes, alig mozdult, alig evett.

Folyt köv.














Nincsenek megjegyzések :