Szerda délután

Ma hárman mentünk a suliba Tibor után. Vittem Zsuzsit a hátamon, Jutkát kézenfogva, ti. ő most beteg és nem vittük oviba. Persze későre sikerült elindulni, ezért felültünk egy 25-ös trolira. Szerencsére nem késtünk el!

Aztán hazafelé gyalog jöttünk, mert nagyon tavaszias meleg volt, kellemes volt a séta. Tibor nagy lázba volt, nem győzte mesélni, hogy miket tanultak ma a bálnáról, a gyilkos bálnáról, a karszárnyú delfinről (ez is gyilkosbálna), a császárpingvinről, az óriásbálnáról, a fókáról, az elefántfókáról, a rozmárról, majd holnap is lesz valami nagyon érdekes, amit nagyon várnak. És hűűű-ha, hogy ez mennyire tetszene a biológus-Botinak és Lacának!! El is fogja mesélni majd nekik - ha addig el nem felejti. :))

A Deák Ferencz utcában észreveszem a kis bódét, amin írja: "Coffee TO GO". Átlátszó a bódé, hogy az ember láthassa, hogyan készül a finom kávé és jól megkívánhassa.
-Na, én itt veszek egy kávét, s hazafelé megiszogatom - mondom én.
-Óóóó, Anya!! Te annál SOKKAL finomabb kávét tudsz főzni magadnak otthon! - hallom vissza a fiamtól, saját álláspontomat, ami az útszéli pizzákat, pereceket, s egyéb gyermekek által megkívánt dolgokat illeti.
-Ja!?! - szeppenek meg - fiam, Neked teljesen igazad van... nyeldeklem csepegő nyálamat és hősiesen otthagyom a guszta kávét.

Hazaérünk, kézmosás, kajamelegítés, ebéd...
Valahol az ebédrekészülődés időszakában cseng a telefonom, hozza Zsuzsi, h cseng. Egy helyi szám. Felveszem:
-Bună ziua, suntem de la 112, ce problemă aveți? (Jó napot kívánok, az 112-től hívjuk, van valami problémája?)
(Ajajajjjj - ezt csak gondolom)
-Nu am nici o problemă... sűrű bocsánatkérés, a gyerek játszott a telefonnal... bláblá... Nézem a híváslistát, tényleg hívtam a segélyhívást.... óóó... Istenemsegíts, nem akartam!!! Zsuzsiiii!!

Ebéd után megnézünk két részt a youtube-on a Gryllusos maszkabálból (a teknősbékát és a skótot választották), majd Tibike kérlelésének engedve megnézzük, hogy a Hanni apukájáék mit csináltak Afrikában, s ez elég is volt ahhoz, h kifussunk időből... Jutkával feküdtünk egymás mellett, ő megmondta, h nem fog aludni, mert "nem vajok álmos". Zsuzsi jött-szopott-ment, jött-szopott-ment, jött-szopott-ment és jött-szopott-ment. Időnként hancúroztak egyet Jutkával, nagyon jól szórakoztak... Egyszercsak kérdem Jutkától:

-Jucus, ebből hogy lesz alvás?
-SE ON - ez volt a válasz.

Fél 5 után teljesen váratlanul elaludt Zsuzsi. Akkor kivonultam a konyhába, h végre megfőzzem magamnak azt a sokkal finomabb kávét. Jöttek Tibor és Jutka uzsonnázni, megettük felét a ma sült kenyerünknek, mert túl finom volt. Bejövök végre kávézni, mire észreveszem Jutka felpiszkálja Zsuzsit, az bőgve felébred.

Namármost van egy nagyfiam, aki elvárná, h vele legózzak vagy neki olvassak vagy végre csináljunk valamit. Egy hullafáradt-nem-aludt lányom és egy túlkevesetaludt másik lányom....

Apa hazaért, mielőtt begolyóztam volna, most pedig, h ezt leírtam, öltözök és megyek egy fél órát sétálgatni, Apával addig megvacsoráznak. ha ittmaradnék vacsorára, abból csak veszekedés lenne... Jutka már nekiment az ajtófélfának, olyan szinten van...

Elmentem sétálni, pá!