Sízés nagyszülőkkel

Ez recept, ezt kötelezővé kéne tenni. Nem is tudom, hogy nem találtuk ki eddig? :-o

Tavaly télen voltunk egy7végés céges sízésen Aranyos völgyében. Akkor Tibi egyik kolléganője foglalta a szállást. Annyira megtetszett a kis házik, hogy elhatároztam, ha még jövünk ide, akkor is itt szállunk meg. Megállapítottam akkor, hogy sok a Temes megyei autó. Kiderült, h 200-valahány kilométerre van Temesvár, "csak". S Boróval egész évben egyezgettük, hogy rendezünk ott egy közös sízést.

Tavalyi sztoriból (klikkide) kiderül, hogy tkp. egész nap pesztráltunk, s csak nagyon keveset síztünk, mondta is Csanna, hogy jövőben ő is eljön és vigyáz a gyerekekre.

Ahogy közeledett a kis téli vakáció, eldöntöttük, h elmegyünk egy 3éjszakás menetre, találkozunk Boróékkel, s elhívjuk Csannáékat is. Meg is találtuk a neten a tavalyi házikóhoz az infókat, le is foglaltuk, s február 5-én, szerdán indenki útnak indult. Mi Kolozsvárról, Csannáék Medgyesről s Boróék Temesvárról. Ilyen sorrendben érkeztünk is meg, becuccoltunk a szobáinkba, egyet ettünk lent, az étkezőbe, azzal már majdnem 5 óra volt, úh mentünk is ki a sípályához. A "régihez", mert az újon sajnos nem igazán lehet sízni, túl picike a hó.

Egyébként a helyszínreérés előtt vagy 5-10 km-rel még biztosak voltunk benne, h nem fogunk sízni, de láss csodát, a régi pályán és mellette a kicsin, a kezdőkén volt valamiféle hó.

Szóval kimentünk a pályához csapatostól. Zsuzsit a hátamra kötöttem, Jutkán igazgattam a lécen, Tibi Tibikét pátyolta, ők mindketten lécen. Boróék is feladták a léceket a gyerekekre, majd próbáltuk őket valamire rávenni, de mi sem tudtuk pontosan, h mire, hiszen a zene, a matek és az infó módszertana nagyon messze áll a síoktatás módszertanától. :))
Nehoy elfelejtsem megjegyezni, hogy Csapjának is kedve volt kipróbálni a sízést, hiszen vagy 40 évvel ezelőtt űzte ezt a sportot utoljára a sárosi dombokon :) Felkötötte a Zalán lécét és párszor keresztbesízte a kezdő pálya lapos részét, mi pedig drukkoltunk Neki, nagyon jól szórakoztunk Boróval és megállapítottuk, hogy ezért már megérte idejönni!! :)

Nos, este behúzódtunk, vacsoráztunk, majd megzabáltuk a  Zalán tortáját, ti. Zalán-sógor 34 éves és egy napos volt aznap, még aktuális volt az ünneplés. Egy fagyasztott feketeerdő tortát hoztak, nem tudom honnan szerezték be, de nagyon finom volt.

Másnap, csütörtökön d.e. Tibi, Zalán, én és Tibike mentünk sízni (nem síelni, oda a magyarországiak járnak, mi SÍZÜNK - engedjétek meg nekem ezt a nagyképűséget és bocsássátok meg az elírásokat. Köszönöm :) Sőt, ha szentgyörgyi volnék, talán úgy mondanám: sizünk! :) ) Boró a nagyszülőkkel és a gyerekekkel a ház előtt maradtak szánkózni s szórakozni. Zsuzsi aludt egy jót a Csanna hátán, a többiek is elvoltak, ebédre mi is hazajöttünk. Kellemes fáradtság bizsergett minden porcikámban, ilyen gondtalanul, lazán rég nem voltam. Ebédre elővette Csanna a nagy fazék töltöttkáposztát, amit készen hozott otthonról. Jól belaktunk, majd elvonultunk gyereket fektetni. Zsuzsi lőtt ki velünk, mert míg a többiek aludtak, addig ő vidám volt a délelőtti alvástól, majd, amikor a többiek felkeltek, akkor elaludt ő. Ilyenformán így alakult a délután: Boró, Tibi és Jutka elmentek sízni. Zalán gyógyította a hűlését, sajnos az ő egészsége lerobbant. Én őriztem Zsuzsit, aki az ágyban alukált, jó mélyen és jó hosszan.
Csapja és Csanna kimentek a 3 fiúval a ház mögé.Ott aztán akkora menet volt, én hallgattam a Csannáék szobájából és nagyon jól szórakoztam. Hógolyózták Nagytatát, a végén már "győzzük le a kutyafejű tatárt" üvöltéssel futottak Nagytata után. Találtak a hó alatt két popsitepsit, aztán azzal egy csomót szánkóztak. Egy idő után Bálintkát Csanna behozta nekem, ő ugyanis kereste "édesanyanyuszit". De mivel édesanyanyuszi sízni volt, ezért velem kellett beérnie. Nem is volt gond, olvastuk Vackort, beszélgettünk. Később Tibi hazaadta Jutkát, ő visszament, majd Zsuzsi is felkelt, így én voltam a 3 kicsivel odabent, Csanna s Csapja őrizték a 2 nagyot odakint.

Mikor végre hajlandóak voltak a nagyfiúk is bejönni, hát annyira-de-annyira át voltak ázva, csuromvíz mindenük, hogy csak na. Felaggattuk a kaloriferekre (=fűtőtestek :P ) a vizes curujt, majd levonultunk vacsorázni.

Este a gyerekeknek nem kellett sok altatlás, de mi tagadás, nekünk sem. Csak Boró s Tibi kártyáztak állítólag az étkezdében, de nem tudom, h igaz-e, mert senki nem látta őket... :))

És már el is jött a péntek. Reggeli után a fiúkat alig lehetett bent tartani, annyira készültek kifelé. Pláne amikor Nagytata bejelentette, hogy ő kint lesz és várja a gyerekeket... :)) Ezen a délelőttön Csanna, Csapja, Zalán és Tibi őrizték a csapatot (hogy ne nevezzem csürhe bandának :))) ), Boróval kettesben elvonultunk sízni. Végre sikerült egy kicsit jobban belejönni, mert én eddig csak bódogtalankodtam, Boró pedig nem tudott jobbra fordulni, csak balra, de most végre neki is sikerült!

Ebédre megint hazajöttünk, folytattuk a tegnapi töltöttkáposztát, megint lefektettük a gyerekeket, Csapja, Boró s Tibi kártyáztak odalent. Én egy óra hiábavaló altatás után beküldtem Csannát, hadd folytassa ő, mert nekem a türelmem totál elfogyott. Egyedül Zsuzsi aludt, a másik kettő vagánykodott, h ők nem alusznak, csak pihennek. Persze amiután Csanna bement hozzuk, pillanatokon belül aludtak :((( - mondhatnám: én kifárasztottam őket :)

Ekkor elővettem az otthonról hozott tortalapomat és összeraktam a szülinapi tortámat. Éppen eközben hívott fel Edit, köszönteni. Köszi, Edit! :)
Uzsonnára kaptak a gyerekek tortát, énekeltek is lelkesen Réka-nénnyének (ez én volnék).

És mikor mindez lejárt, már majdnem 6 óra volt, kivonultunk testületileg a sípályára. ibor és Laca elhozták a popsitepsijeiket és lilára szánázták a feneküket. Csanna Zsuzsit a hátán vislete - ezt sajnálom nagyon, h nem készült olyan fotó, hogy Zsuzsi a Nagymama hátán. Jutka kicsit sízett, Bálint is, de Boró, Tibi s én végig. Már égtek a fények a pályán, amikor végeztünk.

Közben készült egy kép, ami fényképészetileg valszeg nem csúcs, de nekem nagyon nagyon kedves:

---------nem akarja betenni... grhhh.......... majd még próbálom :)

Estére mindenkinek annyira jó kedve volt, olyan jól éreztük magunkat., ez a péntek este, a szülnapom estéje nagyonnagyon jóra sikerült! Vacsora után a szobában készült a szülinapi fotóm, amit nagyon köszönök Zalánnak és ami 2 nap alatt majdnem 200 lájkot kapott a FB-on. Ez né:

Szombaton már jönni kellett haza, de előtte, délelőtt még néhányszor lesíklottunk, majd ebéd és mindenki elindult hazafelé, ki Temesvárra, ki Medgyesre, ki Kolozsvárra.

Szóval a nagyszülőkkel-sízést mindenkinak ajánlom akinek kisgyerekei vannak. Ha tudnak sízni, akkor tanítják a kicsiket, ha nem, akkor vigyáznak rájuk, mindenképpen hasznos a jelenlétük! :)

Hogy pontosan hol is van ez a "Vârtop de Arieșeni", talán ezzel a linkkel (klikk) meg tudom mutatni.