2014. január 29., szerda

A megbocsátás

Nem szeretek arról írni, azt hiszem nem is írtam, h az én gyermekeim nagyon későre lesznek szobatiszták. Jutka is, 3 éves 4 hósan még pelusban jár. (Tibor kb ilyenkor tette le a nappali pelust - akkor még Tibike volt, bezzeg.)

(Tele van a facebook gyönyörű gyermekrajzokkal, origamival, midnenféle kézügyes dolgokkal,
fotókkal, h mennyire ügyesek: lovagolnak, síznek, korcsolyáznak, úsznak, kárátéznak, baletteznek, mindenféle sportban profik, néhány évesen már olvasnak, egyesek még írnak is, sakkoznak, versenyeket nyernek, kisebb-nagyobb előadásokon szerepelnek... mi mindent nem csinálnak még... hajajajj...
Az én gyermekeim ezekből SEMMIT nem tudnak. Mondom: SEMMIT!

Szóval nézve a fb-ot, az az érzésem, h az én gyermekeim a legtehetségtelenebbek, leglegleg... nem értenek semmihez, csak futkározni tudnak, üvölteni, s mikor nincsen jobb dolguk, akkor egymást szekálni. Na, és bepisilni.)

Szóval ma Jutka itthon maradt, nem adtam rá pelust. Délelőtt folyamán 2szer bepisilt. Szólt nagy kedvesen, bájos mosollyal, hogy "éppen most megy be a pisi", majd levetkőzik, elviszi a cuccát a szennyesbe, majd a szekrényében bugyit, harisnyát és nadrágot keres, letelepedik vele a konyha közepére és türelmesen felöltözik.

Hazajön Tibor a suliból (köszönet a szomszéd anyukának, h elhozta, nem kellett a beteg lányomat megjárassam), Jutka eléje áll, nagy kedvesen gyönyörű mosoly kíséretében (mondhatni: büszkén!) közli:

-Képzeld el, Tibike, on ma 2szer bepisiltem!
-De most beteg vagy, ilyenkor nem érzi jól az ember a pisit, ezért ma megbocsájtunk neked! - jött a bátyus megnyugtató válasza.

1 megjegyzés :

Tibi írta...

Ejjhajj, szétröhögtem magam!
Futkározni és üvölteni - ez tényleg egy visszatérő dolog.