Az eredeti terv az volt, hogy jönnek a hosszú 7végérea Baki lányok (Tünde, Abigél és Maja). Az emberük nem, mert ő Olaszországban bicajozott valamerre. S hogy a fiúk ne unják a csajos bulit, hát majd pénteken, amikor Apa is szabad, megmásszák a Székelykőt. Ezekből a szép tervekből az lett, hogy kedden este Tibor mutatott a karján egy piros pöttyöt, hogy az vajon mi lehet? Nagyon viszket! - Ááá, ha viszket vakarjad, fiam, biztos megcsípett valami, - mondtam, s gondoltam, h nem kell minden pöttyöcskétől berezelni.
Ám másnap reggel, már nem csak egy volt, hanem elég sok...
Tehát megkezdődött a hólyagoshímlő. Fel is hívtam rögtön az illetékeseket: Borót, mert úgy volt, hogy 6-án, hétfőn megyünk 2 hétre Temesvárra. Még volt 5-6 nap ideje átszervezni a programjukat :(
Aztán Tündét, hogy ha akarják jöhetnek, de...
Végül Tündéék mégis eljöttek (pénteken jöttek, szombaton mentek is haza), hiszen ők már átmentek ezen. Így a Tiborok nem menekülhettek meg a csajos bulitól.
Tibornak nem volt olyan rengeteg pöttye, 2 v 3 napig volt enyhén lázas, erőssen unta, hogy nem mehet ki... Aztán a negyedik nap már kiengedtem a teraszra minden nap 1-1 kicsit, mert nem nézett ki betegnek, a házat le is bontotta volna, ha tartósan bent akartam volna tartani.
Szerettem volna készíteni róla egy fotót, hogy milyen pöttyös, de em engedte meg. Azt mondta azért, mert nem akarja, hogy másoknak megmutassam. Hát, akkor emlékbe, próbáltam győzködni, hogy majd amikor meggyógyul, meg tudjuk nézni, hogy milyen is volt pöttyösen, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő erre nem akar emlékezni!
A második héten sem vittem oviba, (május 6-10), de már minden nap jártunk játszótérre, kertbe, már rég jól volt a gyerek.
Hétvégén nagyTibinek valami képzésen kellett részt venni, tehát mi elmentünk Sárosra, Csapjához. Csanna nem volt otthon, hiszen ő ugrott be Temesvárra, bennünket helyettesíteni.
Csapjával jól telt, azt hiszem, hogy a legjobban Tibikének, hiszen Nagytatával elővették téli álmából a kaszagépet, szétszedték, bekenték, előkészítették a közelgő kaszálásra. Megpermetezték amit meg kellett... kimentek autóval a juhokhoz, ilyenkor Tibornak szabad elől ülni, tehát nagy extázis, boldogság, büszkeség, minden! Itt lehet ő is igazán férfi! :)
Vasárnap hazajöttünk, arra már Tibi is előkerült.
Hétfőtől végre újrakezdhette Tibike az ovit és végre fellélegezhettünk.
Azért vártuk a himlőt szerdára, mert az oviból a többgyerekes anyukák tapasztalata szerint a családon belül úgy terjed ez a nyavalya, hogy majdnem órányi pontossággal 2 hét múlva üt ki a következő gyereke(ke)n.
Így is lett, a prognózis bejött. Kedden este Jutkának 2 pöttye volt, Zsuzsinak 3... szerdára már több.
Jutkának nem akart sok lenni. Minden nap lett néhány új 4-5 napon át, de nem volt sok. Azonban ő volt a legbetegebb. Lázas volt, éjszakánként nyöszörgött, vakarózott, hisztizett, nem-aludt... azt nappal sem.
Vakarózni persze ő nem értette, hogy nem tanácsos, piszkálta az arcát, mindenét... Őt nehezen lehetett megvigasztalni. Akkor bedobtam a M.Kriszta által ajánlott doTerra olajas cselt, neki nagyon bejött. Még egy éjszaka is megfürösztöttem, hogy hátha aludna egyet, s a fürdő után aludt is.
Ez a csel abból áll, hogy a kádba fogtunk egy kb bokáig érő vizet és cseppentettünk bele 2 csepp levendula olajat és egyetlen csepp borsmentát. Abban megmártottuk a gyereket, lelocsoltuk mindenét és gyorsan vettük is ki, mert ugyebár eláztatni sem szabad a hólyagocskákat.
Közben Zsuzsin is kivert, neki rengeteg lett. Hogy nincsen haja a drágának, a feje telenesteli... a háta, a mellkasa. Az egyetlen szerencse az volt, hogy ő nem tudott még vakarózni. Kicsit lázaska volt ő is vagy 2 éjszaka, de messze nem volt annyira nyűg, mint a nővére.
Pénteken este megérkezett a kisegítő brigád, Anikó nénje személyében. Így legalább a főzéssel, mosogatással, teregetéssel nem kellett bíbelődnöm. Mire másik héten Anikó hazament, már nagyjából leszáradt a lányokról a sok sebecske, de még mind nem estek le. Ma június 1-et írunk, de Zsuzsin még mindig van 1-1 itt-ott.
Ja, Zsuzsin, 9 hónaposan kiütött a szájpenész. Állítólag a legyengült immunrendszerrel van összefüggésben, de tudni kell, hogy Zsuzsi most van abban a korszakában, hogy elkezdett mászni és mindent, értsd MINDENT berág, ami a keze ügyébe kerül, még akkor is, ha az éppen valamelyikünk kinti cipője... No de úgy látom, hogy már ebből is kifelé megyünk.
Jó hír: mivel a lányokon egyszerre vert ki a hímlő, így nem 6 hétbe került a gyógyulás, hanem "csak" 4-be.
Ide tartozó Jutka-száj történetek:
Valami pohárral babrált Jutka, mire Anikó megkérdezte:
-Szomjas vagy, Jutka?
-Nem!
-Hát akkor milyen vagy?
-Hímlős!
***
Egyik reggeli utáni kávézgatás közben beszélgetünk Anikóval a konyhában, Jutka széket hús elém, odaül:
-Mit csinálsz énesanna?
-Beszélgetek.
-Anikóval beszélgetsz, NEM! (Jutkánál ilyen a tagadás, a végére jár egy határozott NEM)
-Ne beszélgessek Anikóval? Hát kivel beszélgessek?
-Jutkával! Én is tudok beszélgetni Énesannával!
***
Kb 3 napja volt már kiütve Jutkán a hímlő, amikor bejárt hozzánk Bordi Ildi:
-Hímlős vagy, Jutka?
-Jutka himlős NEM! Tibike himlős! (T már rég meg volt gyógyulva)
 |
| Jutkának volt a legkevesebb pöttye |
 |
| Zsuzsi |
 |
| Testvéri szeretet |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése