Na tessék, mélyen elszörnyedtem, mert mondanom sem kell, ugye, h nekem ez az ötlet egyáltalán nem tetszik, nagyon nem :(
Adagolta nekem, hogy Tomnak van egy sisakja, a sisakon beszélő. És egy jó nagy helikopterje.
Nehezen jutottunk el oda, hogy az oviba nem viszünk egy hatalmas helikoptert, majd inkább ott építenek székekből, s amiből tudnak s akarnak.
Aztán néztük a Sam-tűzoltós rajzfilmeket, hogy Tomnak narancssárga kezeslábasa van, stb.
Találtam egy sárga inget, mondtuk, h az jó lesz, hiszen a sárga az majdnem narancssárga. Előszedett a gyerek egy barna nadrágot, aggódalmasan megkérdezte, h a sárga talál-e a barnával, mert ha igen, akkor jó lesz ez a nadrág is. Mondom igen, talál. Hűűű, ezt megúsztuk. És nyálcsorgatva nézte a helikoptert, hogy neki olyan kéne. AKkor ajánlottam, h hát varrjunk az ingre egyet. Ettől izgalomba jött. Megnéztük a rajzfilmben, h milyen az a helikopter, többször is megállítottuk a filmet, h jobban szemügyre vehessük: piros, van rajta 2 sárga csík, akkor a jele, az alján lámpa, akkor olyan az alja, mint egy szánkónak, akkor a tetején a "forgó" az 3 karból áll, amik kékek és a szélük sárga.
Ezután már csak a megvarrás volt hátra.
Kivettem a maradék anyagokat, Jutka azzal kezdte, h a legfelsőt lenyúlta, magára terítette és örvendezett neki, h "pölög", (senki sem tudja, h Jutka honnan tudja, h annak pörögnie kell? :-o ). AJánlgattam valami olyan piros anyagot, melyen apró színes virágok vannak, de Tibor szerint az nagyon lányos. Aztán találtunk valami narancssárga szerű színű maradékot, azt mondja, h az lesz a jó.
A vége az lett, hogy egy nagyon kellemes vasárnap délutánt töltöttünk egyött a konyhában. Apa is ott volt, készítgette a vacsorát és időnként Zsuzsival babázott. Jutka el volt foglalva a pörgős anyagokkal, egy idő után muszáj volt a hátamra kössem, mert igen elanyátlanodott. Tibike ott ugrabugrált mellettem, követelte, hogy ő nyomhassa a varrógép pedálját, s amikor egyenesebbecske részhez értünk, akkor hagytam is, h nyomja ő. Amikor pedig kiabáltam, h "most állj meg teeeee, nehogy túlmenjen! - túlment? - nem ment!", nagyokat hahotáztunk. Egy csomót szórakozott a gyermek, h tényleg annak ott úgy mondják, h a varrógép papucsa? Ragaszkodott ahhoz is, hogy amikor a papucsot kellett emelni s visszaereszteni, akkor ő állíthassa a kis kart. Amikor cérnát cseréltünk (másszínűt), akkor ő húzta ki a régit, ő választotta ki az új színt, majd felbiggyesztette a tartójára és befőzte az első befűzendő helyre! Az alsó szálat is ő vette ki és tette vissza, mármint azt a kis tartócskát, amibe bele van téve.
Így varrunk mi:
Amikor aztán azt találtam mondani, h "Tibikém, te mostmár jobban tudsz varrni a varrógéppel, mint egyes fenőttek", akkor iszonyúan elcsodálkozott. Azon mégjobban, h léteznek olyan felnőttek, akik soha nem is láttak varrógépet.
A jelmez tehát egy iszonyű egyszerű valami volt. A helikopteres ingen kívül volt a fején egy fülhallgató, aminek mikrofonja is van, azt erősen élvezte, h le lehet hajtani és vissza lehet tűrni. A kábelt róla nyilván levágtuk.
A végeredmény:
Mindig-de-mindig kiderül: nekünk, felnőtteknek fontos az, hogy egy jelmez minden részlete minél "élethűbb", minél kidolgozottabb legyen. A gyerek bármilyen kis utalás van rá, mélyen bele tudja élni magát a szerepébe!
A másik, ami kiderül, hogy egy semmi-kis-együttbabrált-akármi sokkal de sokkal értékesebb a készenvett profi társánál. Imádják a gyerekek végignézni, hogy elkészül Valami Az Ők Számukra.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése