A pótlás

Úgy szoktuk csinálni Boróval, hogy amikor valamelyikünknek babája születik, akkor a másik elmegy segíteni az első időben. Persze megy Csanna is, hozzá a másik nagymama is, hozzám Anikó szokott még, de ha az első 6 hetet nem is, de az első néhányat igyekszünk "lefedni", hogy a kismamát kíméljük meg a főzéstől, sepréstől, stb. Kivétel volt ez alól Bálintka születése, amikor Jutka még csak 4 hónapos volt és én nem vállaltam be, hogy leutazom Vele Temesvárra. Nagyon rossz érzés volt, úgy éreztem, h cserben hagytam a hugomat, de ő váltig állította, hogy lesz alkalmam bepótolni. Nos, a múlt hetet Boró szerint kipipálhatom, mint ilyen "pótlást".

Az történt ugyanis, hogy Bálint lassan tölti a két évet (feb.10-én), és Boró nem megy vissza a régi munkahelyére dolgozni, hanem megtalálta őt egy másik állás. Zenetanárnéni lett a Bartók Béla nevű iskolában. Versenyvizsgázott is, és hadd kiabáljam bele a nagyvilágba, hogy kapott jónagy 10-est és nagyszerű elismerést, hogy micsoda értékes szakember. Emberek! Ez az én saját hugicám! :)

Lacának "könnyű", mert ő oviba jár, de Bálint még kicsi, és akkor ezzel a munkábaállással róla valamilyen módon gondoskodni kellett. Úgy gondolták, h nagyszülők és a lelkes önkéntes nagynéni (ez lennék én, - hm, lassan Hupikék Okoskához kezdek hasonlítani, bocsássátok ezt meg nekem,) segítségével oldják meg a Bálintka pesztrálását.

Az első két hétben Csanna volt a szolgálatos, a harmadikban én, utánam érkezett Gabi néni, a másik nagymama... és így fog ez menni a tanév végéig. Ez  bejegyzés, aminek jó hosszú lére eresztettem az elejét, erről az én hetemről fog szólni.

Szombaton bepakoltuk az egész családunkat a Volvoba és Tibi röpke 4 és fél óra alatt elröpített minket Temesvárig. Ezúttal Torda-Szászváros-Déva-Lugozs útvonalon, hogy kipróbálhassuk a Dévát kikerülő autópálya szakaszt. Ott belaktuk az lakásukat, annyian vagyunk, hogy majdnem kilaktuk Boróékat belőle :)) Szombat délután játszótereztünk egyet Boróval és 4 gyerekkel, az apukák és Zsuzsi baba bevásároltak a Kauflandban.

Vasárnap Borót megkíméltük, hogy tudjon készülni a vizsgájára, t.i. hétfőn került sor - erre a fent már elmített - vizsgájára. Délelőtt elvonultunk a Gyermekparkba, amit nem olyan régen újítottak fel. Nagyszerű játékszerek, tágas tér, olyan igazi temesvári park. Ha csak egyet is ide lehetne hozni Kolozsvárra közülük... bezzeg!

Délután Zalán sógorral szellőztettük a gyerekeket, Tibi pedig felült a vonatra, hogy visszazötykölődhessen Kolozsvárra. (Persze helyben derült ki, h a kéknyíl vasárnap ne jár, aztán ugyanakkor indult valami mezei gyors, aminek 7ésfél órára volt szüksége Kolozsvárig eljutni.)

Hétfőn aztán nagyon fegyelmezetten indult a napunk. Tudtuk, hogy ez lesz a leghosszabb napunk. Reggel 8 előtt megébredtem, de a gyermekeimet nem engedtem ki a hálószobából, nehogy Laca ne akarjon oviba menni, ha találkozik Tibikével. Hallottam, hogy már az előszobában matatnak Zalán és Laca, amikor Bálintka felsírt a szomszéd szobában. Akkor Zalán bement (ő már kabátban és cipőben volt), felvette, mondta neki, hogy "Jóreggelt Bálint, most megy el Apuka Lacával az óvodába, Te itt maradsz szépen Réka nénjével, Tibikével, Jutkával és Zsuzsi babával. Legyél ügyes fiú!" Nem is nyújtottuk a búcsuzkodást, de Bálintka tuda is, hogy így lesz, nem lepődött meg, jött is be a szobánkba, hogy "Zsuzsaaa". Ekkor kb 7:50 -et mutatott az óra.

Hagytam fél 9ig, hogy játszodjanak, beszélgessenek a gyerekek, beraktam a mosógépet. Aztán fél9kor kivonultunk reggelizni. Senkit nem tettem tisztába, hogy ne kelljen 2szer. Boró mondta, h Bálint reggel biztosan fog kakálni, ne siessek a pelenkázással. Aztán fél9kor kivonultunk a konyhába csapatostól, és odatettem a virslivizet. (Igen, tudjuk, h a virsli milyen rettenetesen hitvány kaja, de ilyen esetben nagyszerű: hamar kész, gyorsan lejár a reggeli és garantált, h minden gyermek eszik belőle. Egyszerűen annyira hitvány, hogy szerintem nincs is gyermek, aki ne szeretné.) Csak azon csodálkoztm, hogy Bálint milyen fegyelmezetten eszik. Néha mustárt kér, "muttááá", néha vizet, "nyámmá", de egyébként ügyesek üldögél a székében és illedelmesen falatozik.

Eddig Bálintot csak úgy láttam enni, hogy a székében néha feláll, néha kiül a peremére, aztán vissza, aztán megint a szélére, hadonászik, magyaráz, szanaszét szórja a kaját, stb. Erősen csodálkoztam, hogy így is tud enni ez a gyerek, és eszembe jutott, h amikor Sároson hagyta Boró a fiait (éppen a Zsuzsi születésekor), akkor Csannáék mondták, h milyen civilizáltan evett.

Nos, szépen lejárt a reggeli, de még csak fél 10 volt. Na, gondolom magamban, h ilyen korán azért nem megyek ki, de mindenesetre összehordom mindenkinek a ruháját, h majd gyorsabban menjen a készülődés. Jött, h röhögjek, amikor az utolsó pelenka, harisnya, zokni, stb össze volt hordva egy kupacba, hát egy elég nagy hegy lett belőlük :)

Bálint még mindig nem kakált, ezért a lányokkal kezdtem, Zsuzsit és Jutkát pelenkáztam. Aztán eldöntöttem, h nem várok tovább, de hogy a gyereknek meglegyen a rutinja, hát beleültettem egy mosdótál langyos vízbe, hadd pancsoljon, így szokták a szülei is, hadd érezze otthon magát a gyerek :) Még a bilit is kitettem  melléje, hátha motiválja a látványa. :) Na de nem, a kakálás elmaradt. Csodálkoztam, mert Boró annyira biztosra mondta :) Aztán mire tiszta pelust kapott Bálint, arra bekakált Jutka. Hát igen, Jutka lányom mindig tud meglepetést szerezni valamivel. Akkor Jutkapelenkázás reloaded...

Aztán beöltöztettem Zsuzsit, betettem az autósülésébe és rányitottam a konyhaablakot. Tibike hálistennek felöltözött egyedül, (többnyire nem szokott, vagy szekál a cipőtépőzárral, vagy mindegy, h mivel, de ha az össze hugát öltöztetem, akkor nehogymár egyedül felöltözne :-o ) Amikor Tibike és Jutka készen voltak, akkor kiengedtem őket a lépcsőházba, Jutka fel is ment rögtön egy emeletet, majd Bálintot is ki, és mire Zsuzsit magamra applikáltam a kendőbe, majd hordozótakaró, stb, addigra már Bálint is felment egy fél emeletet. Végül Tibike hívta a liftet, én begyújtöttem a kicsiket és vonultunk a játszótérre. Ahogy kiléptünk a járdára megnéztem az órát: 10:55 volt és én egy hősnek éreztem magam, hogy sikerült elindulni ennyi gyermekkel. Zsuzsi kendőben, jobbról-balról kézenfogva Jutka és Bálint, Tibike pedig ott battyogott mellettünk, szerencsére nincsen messze a játszótér, a csigatempónkban is odaértünk 10 vagy 12 perc alatt.

Könnyen elképzelhető a járőkelők tekintete: ledöbbentektől kezdve, sajnálkozókon át, a megbotránkozókon keresztül a meleg szeretettel mosolygókig mindenféle volt, de közömbös talán egy sem :) De becsszóra: annyira bírtam magam :)))

A játszótéren mindenki feltalálta magát, de egyik sem ment túl messze tőlem. Jutka édes volt, felült a versenyautóra és mondigálta: "itt van kolmány, itt van gomb, itt van gomb nem, ez volvo autó". Bálint is felmászott, lemászott autókról, a hajóról, aztán a favonaton szórakoztak. Elég vizes idő volt, rajtunk kívül talán 2-3 gyerek volt, plusz a hozzuk tartozó felnőtt.

Kb 12-kor indultunk haza, hazafelé Bálint nem fogta a kezem, mert Tibikével kergetőztek, az ő jellegzetes focistaszaladó mozdulataival totyogott Tibike után, aztán amikor T nagy kegyesen megállt, hogy megfoghassa, akkor mondta boldogan, hogy "meggáá", ami annyit jelent: megvagy!

Otthon az előszobában hatalmas hegyet raktunk a kabátok, sapkák, sálak, kesztyűk, szvetterek és kitudjamégmikből. majd gyorsan odatettem az ebédet melegedni, asztalterítés, miegymás, minél gyorsabban. Zsuzsi kegyes volt hozzám. Megébredt ugyan, de nem akart rögtön szopni, így én is tudtam ebédelni a többiekkel.

Ebéd közben többször is elmondtam Bálintnak, hogy a hátamon fog elaludni, kendőben, de ő ezt már régesrég tudta, igazából Jutkának szólt a dolog, gondoltam, hogy ez kényes pont lesz számára. Ebéd után elém is állt, összebnta szigorúan a finom kis szemöldökét, és amilyen szigorúan csak tudta a cérnahangjával, kijelentette: "Bálint kendőbe NEM, csak Lukka baba kendőbe" (saját magát nevezi Lukka babának). Hát igen, erre számítottam, gyorsan elővettem mindkét kendőt: "hát peersze, - nyugtatom szegénykét - ez a Bálint kendpje, ezbben Bálint alszik, ez pedig a Jutkáé, ebben Jutka alszik." Láss csodát, mint a mesében a varázsigékre, erre mindenki meg is volt nyugodva. Akkor gyors pelenkacsere a 2éveseknek...

Gyorsan dobom fel Bálintot a hátamra, Zsuzsi továbbra sem kér még szopit (hihetetlen, máskor nem bír ki ennyit hazajövés után), élvezem, h Bálint milyen igazi kis kendős gyermek, tartja kezét-lábát, segít megkötni. Kérdem tőle, hogy mit énekeljünk? Mondja: "amma". Kezdem is, "alma, alma, piros alma odafönn a fán". Jutka kommentál: "ama NEM, ama NEM". Már nem is tudom, h mit mondtam: most Bálintnak ezt elénekelem, aztán Te kiválasztod, h Neked melyiket." Megnyugszik.
Bálint kettőt ásít, lefekszik a hátamra, tartott kb 3 v 4 percet és már aludt is. Gyorsan viszem be a szobájába, leteszem, és akkor látom ismét, hogy mennyire szép gyermek, még így aludva is. Muszáj puszit adjak, remélem nem ébred meg tőle. Nem ébredt meg, nyugodtan-egyenletesen szuszog. Kicsi drága, adudj jól. Óvatosan behúzom az ajtót, nézem az órát, keresen 13 óra. Futok Jutkához.

Jutkát is fel a hátamra, mit énekeljek? Mondja, h mit, nyomjuk... Közben hazajön Zalán ebédelni, nyűgösödik Zsuzsi, Jutka is aránylag hamar elalszik, teszem le a másik szobában, futok szoptatni. Óóóó, jééé, kitöltöm a reggelről maradt kávét, Tibike valami könyvet nézeget, Zsuzsi elalszik szopi közben, én kávézok, minden rendben. Zalán ebéd után visszamegy a dolgára... aztán felébrednek a kicsik, először Bálint, aztán Jutka, aztán kezdenek bepöccenni...

Gyorsan válasszatok könyvet, most olvasunk. Olvassuk az AnnaPetit, Tibike szeretne valami mást, de most a kicsikre jobban kell koncentrálni...

Négy után kicsivel megérkezik Boró Lacával. Laca és Tibike rögtön tűzoltókká válnak, Laza Sam, Tibike Tom, valami régelromlott bébiphon-nal távbeszélnek egymással, a kicsi fürdőszobában oltják a tüzet, a konyhában találnak egy olyan ... izét ... amit az ajtókra szoktak feltenni, h amikor nyílik, akkor "harangozzon", szélharang, vagy mittudomén..... azt kinevezik riasztónak. Kicsikészet tesznek, h elérjék. Akkor valaki fellép a székecskére, megrázza, kiabálni kezd: riasztáááás, tűűűűűűűűz van, fogják a távbeszélőt, megbeszélik gyorsan, h hová kell szaladni, oldani, vétel Tom, vétel Sam... üvöltenek, dübörögnek, alsó szomszéd kopogtat... nagyon kellemetlen lehet neki, ezt belátjuk,... nekünk is kellemetlen, h folyton szekál... de a gyermekek roppant édesen játszanak.

Bálintka néhányszor hozzákopácsl Jutkához. Azt még nem mondtam, h amíg Boró hiányzott, addig is megpróbálta, de megfogtam a kezét és szigorúan megígértem, h össze fogunk veszni és meg fogom szidni, ha bántja Jutkát. Nem is bántotta utána soha... amikor az anyja nem volt otthon :D

Aztán uszonna, játszóterezés, haza, vacsora, fektetés...

Folytatás következik, ígérem nem lesz minden nap ennyire részletes. :)