Kedden Boró elvitte Lacát az oviba, hazajött, majd Zalán ment tovább a dolgára. (Ha jól emlékszem, csak ezen az egy napon vitte Boró, a többieken mindig Zalán volt az ovibavivő.) Mivel Boró csak 12-re kellett menjen, ezért úgy gondoltuk, hogy eljön velünk a játszótérre. Csak nem sikerült készülnie minden órájára, ezért aztán mégis otthon maradt. Mérföldekkel könnyebb volt ez a játszóterezés, 'sze Boró otthon volt és segített beöltöztetni a bandát (bocs, Zalán, a beöltöztetés miatt :) ). Bálint eljött velem simán, nem rinyált, h az anyja otthon maradt... Az egész játszótéren, az egész parkban csak mi voltunk. Hullt annyi hó, hogy kb 1 cm, ez úgy tűnik, h mindenkit elijesztett. Hazajöttünk valamivel hamarabb 12-nél, Boróval váltottuk egymást az ajtóban, Bálint puszit dobott Borónk, teljesen hihetetlennek tűnt, és jött be velünk az előszobáb, ahol megint hegyet raktunk kabát, sál, stbstb-ből, hogy tudjunk gyorsan ebédelni.
Bálint ismét civilizáltan eszik, kezdek rájönni, h nem véletlenszerűen eszik néha így - néha úgy, hanem a szüleinek szól a rendetlenkedés. (hehe, a kis Ördögfióka :) ) Ebéd után ismét elalszik a hátamon, ismét leteszem, gyors gyönyörkodés benne :) Futok Jutkához, éppen jön Zalán, tegnap is éppen így kapott: Bálint aludva, Jutka háton, Zsuzsi türelmesen várja a sorát. Igen, de Jutka nem akar elaludni, pedig már 30 perce hopocálom, beteszem Tibike mellé az ágyba. Ma kivételesen meg tudtam győzni a fiamat, h lefeküdjék, ha nem tud aludni, legalább pihenjen. Zalán ebédelni készül, bemegy, aztán hihetetlen ami történt: Zalán elaltatta Jutkát. Énelekt neki, símogatta? Nem tudom mit csinált, de ami nekem még sohasem sikerült, az Zalánnak igen: elaltatta!! Kávézgatok megint, ez az ebéd utáni adag :D
Kicsik felkelnek, Boró ma hamarabb jön Lacával, mert végre eszünkbe jut, h a mi kocsinkat ne tartsuk leparkolva az udvarban, így Borónak is, Zalánnak is jut 1-1 kocsi. Laca kicsit vadabb, int a tegnap. Egyébként Laca minden nap bepöccentebb volt, mint előző nap, s ezt annak a róvására írtuk, hogy az oviban nem vitték ki őket, mert elég vizes, ilyenolyan ramaty idő volt a héten, mi sem voltunk annyit kint, mint szerettünk volna. Laca pedig közismert arról, h neki szélben-fagyban-viharban ki kell futni-mászni-üvölteni magát, ahhoz, hogy normálisan tudjon viselkedni, jókedvűen énekelni, mondókázni, és sziporkázni, mert a gyermeknek olyan észrevételei vannak, olyan dumája, olyan logikája, hogy az nem hétköznapi!
Szokásos délutáni program: uzsonna, játszótér, haza, vacsora, fektetés.
Szerdán laza napom volt, ugyanis Borónak egyelőre szabad a szerdai nap. Délelőtt kivettem a szabadságomat, Zsuzsival otthon maradtam, ő elvitte játszóterezni Jutkát, Bálintot és Tibikét. Hanem 3 s 4 között elvitte Tibikét is az oviba, hogy T megnézze a Lacáék óvodáját, majd nagyfiús program: elvitte őket a cukrászdába! Boró elmesélése alapján nagyon folyt a bőcsködözés tésztaevés (gy.k sütievés) közben. Elsőnem Laca fejezte be a majszolást, utána Boró, és végül Tibort is megvárták. Mikor alaposan lenyalogatta a kiskanalát, kijelentette, hogy "én aztán úgy béhabzsoltam ezt a sületényt!" :)
A cukrászdából még egy Kauflandos bevásárlásra mentek el, utána haza. Akkor például arra jöttem rá, hogy Bálintka egy egész órát is el tud matatni, anélkül, h nyafogna, vagy bármi nem szalonképes dolgot elkövetne. Jutka, Zsuzsi nagyjából végigaludták ezt az időt, én Csannával telefonáltam, majd Tibivel, ezalatt Bálintka autókat rakott egy dobozba, kiöntötte, visszarakta, az ágyra öntötte, visszarakta, a fotelre öntötte. Utána LegoDuplo kockákat épített egymásra, utána nem is tudom, h miket csinált, de rendesen dolga volt. Ezen is csodálkozott Boró, azt mondja, h ritka nagyon, h Bálint egyedül ennyire ellegyen. De mondom: kiegyensúlyozottnak és boldognak látszott, mint aki komolyan végzi a fizikai kísérleteit, nem érdekli különösképpen, h mit csinálok én. Annyi csinált, h ha kimentem a konyhába, akkor utánam jött, aztán meg vissza is utánam, tehát a teljes magányt elkerülte, de ha ott voltam, akkor nem törődött velem.
Aztán hazajött Boró a fiúkkal, és a szokásos: uzsonna, játszótér, haza, vacsora, fektetés...
Csütörtökön megint megy Boró a suliba. Ezúttal 11-re. Az idő csúnya volt, azelőtt esett, nagy vizesség, stb, nem egy élmény ilyenkor parkozni, anyit lehet csinálni, h a gyermekeket szekálni: arra NE mássz fel, oda NE ülj fel, vizes a hinta, a vonat, a kisautók, a mászókák... ezért eldöntöttük, h ma sétálunk egyet. Eredetileg azt képzeltük, h elkísérjük Borót a suliig, majd hazabattyogunk, de nem sikerült időben elkészíteni a bandát, úgyhogy Boró elment, így megint egyedül öltöztettem a csapatot. :) Elsétáltunk a suliig. Jutka nem volt hajlandó megfogni a kezem, Bálint pedig el sem engedte. Jutkának hiába magyaráztuk, h szálljon le a zöldre festett kis ösvényről, mert az bicikliút, kéremszépen ő csk azon volt hajlandó vonulni. Tibike kezét sem fogta meg, ő egyedül ment, a biciklisáv közepén. Bálint is szeretett volna azon menni, de Jutka haragosan kiabált: "csak Bálin ott nem, csak Lukka baba ott". Így aztán Bálintkával mi egymást húztuk a bicikliútról le s fel.
Errefelé sokkal többen járnak, mint a játszótér felé, bámultak is rendesen! Egy nénike meg is kérdezte: "vai, doamna, toti sunt ai dumneatale?" (Az összes a magáé, asszonyom?). Válaszoltam is: "Nu chiar toti, dar aproape." (Nem éppen mind, de majdnem.)
Aztán haza, aztán vetkőztetés, kajamelegítés, ebédeltetés, altatás. Boró itt haza járt ovibamenés előtt, elvitte Tibikét és Bálintot magával, ismét kis lazításban lehetett részem, amikor csak a két csajjal maradtunk otthon.
Jöttek, uzsonna, játszóterezés, haza, vacsora, fektetés...
Pénteken Boró ismét otthon volt. Eldöntötte, már jóval azelőtt, hogy pénteken nem viszik Lacát oviba, hadd játsszák ki magukat Tiborral. Folyt is nagy tűzoltózás hevesen. Annyira édesen tudnak már játszani. Két évvel ezelőtt még annyit-de-annyit veszekedtek, de szerencsére jól összeszoktak mostanra. Aztán a beteg állatokat gyógyították. Vitték a képzeletbeli patikából a képzeletbeli gyógyszert, még Bálint is vitte, nem tudom, h ő tudta-e, h mit visz, de úúúgy vitte, hogy öröm volt nézni. :)
A péntek délelőtti kimenő olyan volt, h elvittük a bandát a központba. Mintha két helytelen csikót vittünk volna, Tibike s Laca alig fértek a bőrükben. Futkároztak, tüzet oltottak, stb. A nagy randalírozásban Laca még valami kityakakába is belegyalogolt. Jutka galambokat kergetett, Bálint már nem tudom megmondani, h mit csinált, Zsuzsi aludt. Én bejártam egy fonalas boltba és vettem is egy szép narancssárgás matringot.
A hazaindulással megkéstünk, el is nyűgösödött minden gyermek, a kocsiba alig tudtuk begyömöszölni őket. Eszünkbe jutott Attila, ahogy a korai délutáni órákban a tyúkokat megfogja és gyömöszöli be őket a ketrecükbe. Hát kb mi is úgy nézhettünk ki, ahogy a fáradt, nyűgös gyermekeket gyömöszöltük be a kocsiba, 4-et a hátsó ülésre, azok meg akartak kimászni, elégedetlenek voltak a sorrenddel, stb.
Valahogy hazaértünk, s elkezdtük fektetni a bandát. Tiborral is összevesztem, h legyen szíves aludjék, mert egész héten nem aludt és már nagyon látszott rajta. Persze nem akart, de aztán megígértem, h este a többieknél későbbig fennmaradhat, így győztem: lefeküdt! És láss csodát, el is aludt!
Laca el sem sikerült aludjék, Bálint igen, de egy óra múlva kiérkezett és nem aludt vissza! Jutka... hát róla tudni kell, h ő extra fáradt volt, ugyanis éjszaka 11 és fél 2 között nyomta a sót nekem. Nőnek a leghátsó fogai, és mint minden foga, ez is rémesen megkínozza. Biztos voltam benne, h egy ilyen éjszaka, s egy ilyen délelőtt után nagyonnagyon hosszút fog aludni, de láss csodát: egy óra alvás után ő is kiérkezett és ő is visszaaltathatatlan volt. :(
Délután nézettünk velük rajzfilmet, Boró olvasta a meséket, énekelt, aztán amíg elkészítette a tortát, addig popcorn-t etettünk a bandával, hogy ne hülyeségeket csináljanak. Folyamatos programra volt szükség, és így is rémes volt a banda. Egyik nyávogott, dörzsölte a szemét, a második püfölte a harmadikat, az bőgött, akkor azt vigasztalni kellett, a negyedik nem tűrte, hogy nem rá figyel mindenki, az ötödik pedig, kis Zsuzsi pedig nem tudott elaludni. Szopott, aztán nyűgölt, aztán túl sokat szoptattam (annak reményében, h megnyugszk), és rengeteget hányt. Ő amúgy is egy hányós baba, mindig vigyáznom kell (kéne? :( ), hogy ne etessem túl, de pénteken bekerültünk az ördögi körbe: hányt, evett, hányt, evett, elaludt, 3 perc múlva ébredt, nyűgös volt és kezdtük előlről: evett, hányt, stb. Boróval ketten úgy futottunk körbe-körbe mint két nyuszi... Nehéz nap volt nagyon. Aztán Boró elvitte a 4 nagyot a játszótérre, én még maradtam kicsit, hogy kivegyem a tortát a lerből, hogy összeseperjem a disznóolat a konyhában (mondtam már, h popcorn-t evett a banda, könnyen elképelhető, hogy nézett ki a konyha földje). Zsuzsit alig tudtam letenni, de azért sikerült ez a 2 projekt, majd futottam a játszótérre a banda után, hogy szegény Boró vajon bír-e velük? De szerencsére arra már Zalán is odaért.
Ez a káoszos nap után alig tudtuk lefektetni a bandát, annyira be volt már mindenki pöccenve. Nekem az volt a kívánságom, hogy bár tudnám kipihenni magam reggelig, mert szombaton haza kell vezetnem. A kívánság hálistennek bejött, jól aludt mindenki.
Szombat reggel szépen összeraktam a cuccainkat, még kimostuk a sok szennyest, meg kellett várni a mosógépet, h lejárjon. Zsuzsit jól megszoptattam, majd becuccoltam a 3 gyermeket a hátsó ülésre, és szépen útra keltünk. Megálltunk a város széli omv benzinkútnál, ott elbúcsúztunk Borótól, és pontban 12:39-kor kihajtottam a benzinkúttól.
A lányok nyomban elaludtak, Jutka Aradnál már meg is ébredt. Váradon megálltunk a Mc'Donalds-nál, wc, Happy Meal és már száguldottunk is tovább. Zsuzsit is kivettük, de nem ébredt meg! Ezért aztán a kaját csomagba kértük és a kocsiban ettük. Annyit álltam, míg bekaptam a szendvicsemet és a kávét, s hajtottam is tovább. 17:58-at mutatott az óra a bordon, amikor a kapunk előtt kikapcsoltam a motrot.
Zsuzsi átaludta!!! Jutka a vége felé kicsit nyafogott, de Gyalunál ő is visszaaludt még, így aludva ért haza. Sőt! Tibor is aludt valamennyit, éppen a kanyargós Királyhágón.
Amit kifelejtettem: Zalán sógor esténként segített nekem lefektetni a gyermekeimet, amit ezúton is hálásan köszönök, sokkal nehezebb lett volna egyedül végigcsinálni az esti ceremóniát.
Így volt, igaz volt, s aki nem hiszi, járjon utána! ;)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése