2012. február 20., hétfő

Csanna shoppingol

(Ezt a bejegyzést főleg azért írom, h nehogy valaki rossz véleményt alakítson a fiamról, amiért nem akart a nagy pályán sízni.)

Csannánál kitört egy kis szakmai ártalom, de szerintem, a Waldorf-párti fejemmel mondom ezt, ennek az  ilyen formája belefér. Én magam is meglepődtem a dolgon. (Aki nem tudná, Csanna matektanárnéni volt, míg nyugdíjba nem volnult.)

Medgyesen Tibike egy veder játék építőkockát kirakott, az volt az ő boltja, és "gyere nagymama vásárolj!" Nagymama ment is hűségesen, cseresznyét, salátát és mindent vett. Egyikből többet, másikból kevesebbet. Tibike addig nyomkodta Csapja őshonos rádióján a gombokat, míg kinyílt az ajtója (ahová a kazettát kellett betenni, amikor még műlödött az a része is). Az volt a kasszagép, ami úgy kipattant. Megmondta, h 8 lej, vagy 13 lej vagy éppen mennyi. Csanna a markába nyomta a levegőpénzt és ment minden, mint a karikacsapás...

Az a bizonyos szakmai ártalom ez a boltos játék közben tört elő.

-Gyere Nagymama vásárolj valamit!
-Narancsot kérek!
-Mennyit?
-Annyit, h ahányan vagyunk, mindenkinek jusson egy.
-Hát Jutka egy, Csapja kettő, Anya három, Te vagy négy és én vagyok öt. Ötön vagyunk, Nagymama.
-Jó, akkor öt narancsot kérek!
(Jutka a másik szobában aludt, Csapja nem volt otthon, tehát nem lehetett mindenkire ránézni.)

***


-Gyere Nagymama vásárolni!
-Barackot kérek!
-Mennyit?
-Annyit, h mindenkinek kettő jusson!
A gyerek mit elmélkedett magában, mit nem, egyszercsak azt mondta, hogy:
-Akkor tízet adok!

***

Egyik következő alkalomkor valamire 9 lejt kért a boltosbácsi.
-Nekem csak 10 lejesem van, boltosbácsi, kérem adjon vissza!
-Jó!
-Na, mennyit ad vissza, boltos bácsi?
-Hát egy lejt!

***

Még volt egy ilyen visszaadásos próbálkozás, de 10 lejből kellett volna visszaadnia, amikor 8 lejbe került a dolog, de az már nem sikerült.


Teljesen ledöbbenve hallgattam a shoppingolási akciót, ti én soha még számolni sem tanítottam a fiamat. Most számol valameddig, felismeri a számjegyeket, és ezek szerint ért is valamit belőle.

1 megjegyzés :

Boroka írta...

Szabályszerűen leesett az állunk ennek a bejegyzésnek az olvasása közben, nekem is, meg Zalánnak is. Zalán csodálkozó tágra nyílt szemekkel mondta, hogy "Nem is hiszem!?", mire én csak annyit tudtam javasolni, hogy majd tegye Tibikét, akarom mondani Tibort, próbára amikor majd legközelebb találkozunk.