Ez kéremszépen, ahhoz képest, h Adventről van só, elég bulisra sikeredett.
Szerdán elmentünk kocsmázni. Marika, Zsófi, HRéka és kedves én :) 9kor találkoztunk az Insomniában és fél 2re értem haza. Hát elég füstös hely és elég drága is. Szóval a minőség/mennyiség/ár arány egészen... enyhén szólva: nem ad semmi okot megelégedésre. De jól telt na. A férjek szitteltek s mi kicsit iszogattunk. Közös négyünkben, hogy mindenkinek egy gyereke van, kb. egyidősök és persze segítőkész és megértő férjeink, akik nélkül az esti lazuás nem jöhetett volna létre, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani :))
Csütörtökön déltán a suli előtt elsétálva hallottuk, h zene van a tanáriban. Bementünk, hát Mikulásbuli a javából! Onnak szépen 8 körülre hazavergődtünk. (Tibike miatt a többesszám.)
Pénteken HRékával megnztük a Bűn és bűnhödést. A bukaresti Bulandra színház adta elő, örülök nagyon, h elmentem, ugyanis ennyire jó színházi előadást rég nem láttam! Van ez a valamilyen fesztivál s ezért jöttek ide a Bulandrások (is). EZT írja HRéka az előadásról. A végén ottmaradtam a sajtótájékoztatón, ittunk egy pohárka bort, nagyszerű volt, de sajna megint éjféltájt sikerült hazaérni.
Szombaton felhívott egy régi osztálytársnőm, Bogec. Vele még padtárs is voltam egy évet és szobatárs az intriben. Itt van Kolozsváron, szeretné, ha találkozhatnánk. Hát nem mentem ki szombaton a táncházba, aznap sütöttem meg a mézespogácsámat. Az egészet. Eléggé meguntam a végére. Próbáltam egy olyan fenyőfa alakú adventi naptárat is, de sajnos a csillag a tetején kisséelégett :( A lüke fejemmel elfelejtettem, h a lerem egyik fele jobban süt s pont arról került a csillag. Kidíszíteni még azóta nem volt időm, de karácsonyig ejsze meglesz az adventi naptár is...
Vasárnap délutánt a Bulgakovban töltöttük Bogeccel. Fél4től este 8ig beszélgettünk, ittunk kávét, teát, forraltbort. Sajnálom szegény Bogecet. Azéer jó, h talált új munkahelyet s lakhat az anyukájánál! És még sokat maradtam volna, de haza akartam érni a fürösztésre. Hát sajnos lekéstem. Tibike az esti gyógyszereit vette be éppen, amikor megérkeztem.
Nos este nem felejtettük el meggyújtani a koszorúnk 2 gyertyáját. Az is eszünkbe jutott, hogy 6 éves évfordulója van a polgári esküvőnknek, ezen egyet jót röhögtünk, h na jól számontartjuk, ha elfelejtjük... Szerencsére megbeszéltük már, h a májusit tartjuk, nem a decemberit, amikor csak tízen voltunk, a család...
S ma, hétfőn reggel, akkora az orrom, mint egy hegy. Taknyolok, könnyezek, tüsszögök és alig bírok magammal. A Tibike gyógyszerei tegnap fogytak el... azért még ő is köhög... hm... vissza kéne menjünk a dokinénihez. Nem tudom mit lehetne okosabbat kitalálni, azt mégsem lehet, hogy én elkapom tőle, ő tőlem s adogatjuk, mint a pingponglabdát...
Na kívánok egy szép hetet mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése