2008. november 14., péntek

Blúzvásárlás a Iulius Mall-ban

Reggel elmentem vért vetetni, egész hormonsort nézetek, kezdjük a nagy hűhót elölről. (Nehogy még egyszer valaki azzal álljon elő, h a második gyerek könnyebben jön, mint az első, mert megverem. De nem erről akarok írni.)
Hazafelé jövet láttam egy kirakatban, h jó nagy akciók vannak egy ruhásüzletben. De persze még nem volt nyitva. Délután visszamentünk Tibikével, h hátha kapok valamit magamnak.

Első körben Tibike befutott az öltözőfülkébe, aztán visszajöt, lehúzott valami sálakat a polcról, majd megpiszkált néhány övet. Amikor egy női táskát próbált szétpiszkálni, akkor elnézést kértem és kijöttem az üzletből.

Na, gonodltam: állj meg világ, van itt gyermekmegőrző, megkeresem! Meg is találtam, de kiszúrtak velem. Az van kiívra, h csak 3 év fölötti gyermeket lehet otthagyni, annál kisebbel ott kell maradnia vele valakinek. Hát így könnyű, gondoltam és visszamentem Tibikével, csakhogy egy másik üzletbe.

Ott is volt randallírozás rendesen. Itt felpróbáltam egy blúzot. A próbafülkébe persze bevittem Tibikét is, aki felfedezte, h a mellettünk lévőben is van valaki. MIndenáron át akart mászni oda, alig bírtam visszafogni (két fülke között van fal, de csak térdtől felfelé, tehát egy ekkorka gyermeknek semmiség átmászni oda). Szóval Tibikét szorítottam a két térdem között, ahogy csak bírtam, nehogy elszabaduljon, én meg vetkőztem-öltöztem.

A kötött pulcsik egy asztal-szerűségre voltak kitéve, Tibike pedig rájött, hogy milyen nagyszerű azok alatt négykézláb futni el előlem. Rendesen azt hitte, h bújócskázunk s én minél idegesebben kerültem meg kívülről azokat az asztal-szerűségeket, ő annál nagyobb csatakiálltással futott át alatta a tuldó felére.

Megvettem két blúzot, s már alig vártam, h eltűnjünk.

Aztán éreztem, h olyan fáradt vagyok, hogy menten öszeesek. Még beugrottunk ketten az Uchan-ba. Ott Hanga kétségbeesetten kereste Ajnácskáját, aki jó bulinak tartotta elszökni. Hanga elment, de sembejött később Melinda néni az unokájával, szóval most a nagymama és Ajna keresték Hangát. Aztán mindenki midnenkit megtalált s mi is valahogy hazatámolyogtunk.

Konklúzió: gyerekkel vásárolni nem a legegyszerűbb dolog!

Nincsenek megjegyzések :