2008. november 4., kedd

Beszámoló a szentgyörgyi utazásról

Végre időm van egy kicsit itt ülni a gép előtt. Mostanában ez egyre ritkább, de ha nem tévedek, akkor ezután már csak így lesz. Ez az én időm egyre csak rövidül :(

Nos amiről írni akartam, az a szentgyörgyi kiruccanásunk.
Október 25-én nősült Puki. Végre találkoztunk az egész infós bandával, akiket régesrég nem láttunk, még azokkal is. Ott voltak ugyanis Szökiék, FBI-ék, Gézáék, Pufiék és még rengetegen.

Péntek reggel indultunk, először Medgyesre mentünk, ott gyorsan ebéd és irány tovább, meg sem álltunk Szentgyörgyig.

Szombat volta bulis nap, a lagzis. Tibikét nem akartuk vinni, de aztán a templomozás után mégiscsak érte mentünk, közkívánatra elvittük őt is bulizni. Volt ott még pár gyerek, egész pontosan kislány. Egyedüli fiúcska volt a buliban. Udvaroltak is neki rendesen. De ő inkább a zenészeket figyelte, h a szeme is kikerekedett tőle. Gondoltam magamban, h biztosan zenész lesz majd belőle ;)

Vasárnap aludtunk. Tényleg. Írtó hamar eltelt a nap. Nem is beszélve arról, h reggel 7kor feküdtünk le. Ez olyan, mintha 8kor feküdtünk volna, mert akkor vitték vissza az órát.
Ja: déli 12re mentünk ebédelni a Mikóba. Nem az ebédért... dehogyis... hanem a bandáért, akik ott ebédeltek, after-partiztak :D Jó volt. Onnan indult mindenki tovább.
Szóval csak ez az ebéd szakította meg az alvásunkat.

Hétfőn aztán rengeteg helyen jártunk:
Kézdiszentlélekről, Saciéktól elvettük a kulcsot és kimentünk Kiskászonba. Gyönyörű időt fogtunk ki, szedtünk pár diót, kevés almát. Aztán bezártuk a kaput s elsétáltunk a borvízre. Szépen rendbe van téve a forrás, tábla kitéve, kiírva rá, h miket tartalmaz ez a víz. Korlát is, h lószekér, tehéncsorda ne menjen a közelébe. Tényleg szép.

Útközben belebotlottunk Emilbe és a feleségébe. (Tibi második unokatestvére.) Olyan szépen hívtak, muszáj volt bemenjünk oda is egy félórácskára. Így is megszidódtunk, hogy ha nem találkoztunk volna, be sem mentünk volna? Ejnyebejnye. Na de jól telt.

Onnan vissza Szentlélekre, a temetőbe. Gyönyörű idő volt. Gyertyát gyújtottunk a Tibi nagyszüleinek. Még csak okt. 27 volt, de ekkor voltunk otthon.
Csend volt, páran kint voltak sírokat rendezni a közelgő nov. 1-re... de béke volt, csend és gyönyörű napsütés!

Aztán vissza Saciékhoz a a kulccsal, de ott már tényleg nem ültünk be, siettünk, így is el volt késve a gyerek ebédje, alvása. Gyorsan be Kézdire Izáékhoz (Szili a sógorom és Iza a felesége.) Ott ebédeltünk, Tibikét lefektettük, de esze ágában nem volt aludni.

Onnan még átnéztünk a Fetés családhoz, a komáinkhoz. Vittem Daninak egy meséskönyvet, tetszett neki, rögtön odaállította a nagyanyját (Tercsit), hogy olvassa el neki a mesét :) Aranyos az a gyerek, nagyon!

Mire visszaindultunk Szentgyörgyre, már elég késő volt, asszem fél7 körül lehetett. (Persze a kis vitézünk végigaludta az utat.) Egyenesen Borbiékhoz mentünk. Elvittük nekik a Feketetón vásárolt hegedűt. Az egyik húrt Borbi rögtön kicserélte, "ez nem jó G húrnak" - mondta. Aztán kipróbálta a hangszert, s látszólag meg volt elégedve vele. Ennek örültem, mert rengeteget izgultam miatta.

Aztán beszélgettünk. Mindenről. A fiúcskák játszodtak. Elég érdekesen, ugyanis hiába a fél szobányi autó-traktor, minden pillanatban mindenkinek az kellett épp, ami a másiknak a kezében van.
Ezek az emberek valami fantasztikusak! Hihetetlen erősek! Igazi példaképek lehetnek mindenki számára! Fantasztikus!
Későn értünk onnan haza. És ha nem kell gyereket fektetni, mi reggelig dumáltunk volna. De ennyi is jó volt!

Kenned reggel kimentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani itt is. A Kovács nagytatának és Pannikának...

Aztán majdnem egész nap Krisztánál voltam. Tibikével mentem, de déltájt Tibi elvitte a gyereket "haza" aludni, kajálni. Majd visszajöttek gyermektáncházba és ott találkoztunk. Kriszta is jött Zitával. Hát bulis a kiscsaj, nagyon élvezte, végigriszálta a kis fenekét :))

Szerdán reggeli után pedig mégegyszer meglátogattuk Tibinek az egyetlen nagymamáját, majd onnan irány Medgyes. Ott ebédeltünk, majd átlazultuk-átdumáltunk Csannáékkal a délutánt, este pedig visszajöttünk Kolozsvárra. Szép délután volt.

Minden hét ilyen kéne legyen: Tibi csak csütörtökön és pénteken dolgozott. Boldog volt, mert sikere van a programjuknak, amit írtak, nemrég kezdték eladni és pozitív visszajelzések jöttek eddig. :)

Nos, azóta minden a régi... Ezt szerettem volna elmesélni, köszi, aki elolvasta, egyúttal gratulálok annak, aki a végére jutott :)

1 megjegyzés :

Tunde írta...

En vegigolvastam...kicsit nehez volt kovetni az utvonalat, de sikerult:::)))