Kéremszépen, egy világ omlott össze bennem. Ekkora hisztit tud csapni az én fiam? Az enyééém? Amikor azt hittem, h a képét ki lehetne tenni a szentek közé a templomba :(((
Elölről kezdem: 2 napja csak esik, hideg van és az embernek még élni sincsen kedve. A játszótér vizes, a fű, a járda, a padok, midnen vizes. Kimenni nem lehet. De egész nap a házban maradni sem lehet... Délelőtt benéztünk a suliba, hogy szívjunk egy kis iskolaszagot. Jókor érkeztünk, a könyvtáros néninek szülinapja van, volt kávé és finom kalács is. De nem is erről akartam mesélni. Hanem: délután elmentünk plázázni a Pólusba. Előszöris a Grigóban felszedtük Ákoskát és az anyukáját, majd onnan irány a Polus. A Miniblu-ban le vannak árazva a kisautók, így aztán bevonultunk és anyukákul önfeledten válogattunk. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a kassza felé Tibikém észrevette a bicikliket, tricikliket, autócskákat. Azokat, amikre rá is lehet ülni. Hát amíg kifizettem a kasszánál a cuccot, addig el is szabadult. Érdekes, hogy máskor nem tudok elmenni a wc-ig, úgy üvölt utánam, most pedig tisztára elfelejtette, hogy neki létezik anyja, csak ment motorozni! Végeztem a kasszánál, aztán visszaléptem a fiamért.
Nahááát... ezt a cirkuszt. Annyi ember előtt... csak üvöltött, én őt be a hónomalá és rohantam kifelé. Még 1o perc múlva is hüppögött, az arca el volt torzulva a dühös
bömböléstől.
Volt a táskámban egy dobozos hűsítő (még Szovátáról maradt, azóta tartogatom "vésztartaléknak"), azzal megkínáltam. Bevágta a 2 decit és utána is csak
hüppögött.
El akartam vinni a mosdóba, hogy mossam meg a képét hideg vízzel. Már majdnem oda is értem, amikor megláttam, hogy a mosdók felé egy IGAZI BICIKLIÜZLET előtt kell elmenni. Úgy jöttem visszfelé mint a kisangyal, lábujjhegyen, nehogy elölről kezdődjön a "buli". Végül találtam egy szökőkutat, s abba mártottam a kezem, hogy a krokodilkönnyeket letöröljem a gyermekem arcocskájáról.
Aztán valahogy elfelejtette a bicikliket, tricikliket, autócskákat, bementünk a Carrefour-ba soppingolni. Ott meg folyamatosan nyomtuk a gyerekekbe a kekszet, csakhogy csend legyen! Na ennyit az elvekről és a következetességről...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése